A földrengés után

„REGGEL ÓTA TALPON VAGYUNK. AZ ÉLETÜNKET MENTJÜK. NINCS IVÓVÍZ, ÉS ÉLELEM SINCS. MINDEN HÁZ ROMBA DŐLT” (HÁRDZSIVAN, EGY 7,9 MAGNITÚDÓJÚ INDIAI FÖLDRENGÉS TÚLÉLŐJE).

BORZASZTÓ élmény átélni egy pusztító földrengést. „Az ágyam mellett álló két és fél méteres szekrényből könyvek estek le, és süvítettek el mellettem — emlékszik vissza egy 1999-es tajvani földrengés túlélője. — Újonnan vásárolt bukósisakom leesett a szekrény tetejéről, és az ágyban landolt, a fejem mellett.” Majd hozzáteszi: „A helyzet fintora, hogy akár még meg is ölhetett volna.”

Az életben maradás csak a kezdet

Átélni egy földrengést ijesztő élmény, de az életben maradás még csak a kezdet. A rengést követő órákban a mentőalakulatok bátran igyekeznek fellelni és gondjukba venni a sebesülteket. Eközben sokszor utórengésekkel kell számolniuk. „Rendkívül óvatosnak kell lennünk — mondta egy férfi, aki behatolni készült egy olyan omladék alá, mely maga alá temetett egy egész lakóközösséget Salvadorban egy nemrégiben történt földrengés után. — Ha a föld hirtelen újra megmozdul, akkor a hegyhez hasonló omladék többi része is ránk szakad.”

A túlélők megsegítése érdekében az emberek olykor rendkívüli önfeláldozásról tesznek tanúbizonyságot. Amikor például súlyos földrengés történt Indiában 2001 elején, Manu, egy idősebb férfi, aki most az Egyesült Államokban él, visszatért a szülőföldjére. „Mennem kell — mondta magának. — De nemcsak a családomon szeretnék segíteni, hanem minden szenvedőn.” Manu siralmas körülményeket tapasztalt azokon a területeken, amelyeket meglátogatott. Mégis ezt mondta: „Az emberek bátorsága ámulatba ejtő.” Egy újságíró erről számolt be: „Nem ismerek a környezetemben senkit, aki ne adott volna valamit, amit nélkülözni tudott, hogy segítsen. Volt, aki a napi, heti vagy havi fizetését ajánlotta fel, mások a félretett pénzüknek egy részét, vagy bármit, amit adni tudtak.”

Persze attól, hogy eltakarítják a törmelékeket, és gondoskodnak a sérültekről, még nem térnek vissza a normális kerékvágásba olyan életek, melyeket fenekestül felforgatott a borzalom néhány pillanata. Vegyük például egy asszony, Delores esetét, aki a salvadori földrengés során veszítette el az otthonát. „Ez rosszabb a háborúnál — mondta. — Akkor legalább tető volt a fejünk fölött.”

Ahogy a legelső cikkünkben utaltunk rá, olykor nem csupán anyagi segítségre van nagy szükség, hanem érzelmi támogatásra  is. Amikor például 1999 elején földrengés sújtotta az egyik nyugat-kolumbiai várost, Armeniát, több mint ezren haltak meg, s a többiek közül sokakon rémület és kétségbeesés lett úrrá. „Bárhova mentem, az emberek segítséget kértek — mondta Roberto Estefan lélekgyógyász, akinek a lakása szintén romba dőlt a katasztrófa során. — Ha elmentem, hogy bekapjak egy hamburgert, a legtöbb ember, akivel találkoztam és köszönő viszonyban voltam, megragadta a lehetőséget, hogy az álmatlanságáról és a szomorúságáról beszéljen.”

Dr. Estefan jól tudja, hogy a földrengést követő érzelmi utóhatások pusztítók lehetnek. Egy nő, aki önként jelentkezett, hogy segítene egy menhely felállításában, észrevette, hogy azok, akiknek volt munkájuk, nem törekedtek arra, hogy bemenjenek a munkahelyükre, mert úgy gondolták, hogy hamarosan úgyis meg fognak halni.

Remény a kétségbeesés közepette

Az ilyen válságos időszakokban Jehova Tanúi erőfeszítést tesznek, hogy segítsenek a túlélőknek mind fizikailag, mind szellemileg, mind pedig érzelmileg.  A korábban említett kolumbiai földrengés után például Jehova Tanúi helyi fiókhivatala létrehozott egy bizottságot a vészhelyzettel kapcsolatos teendők ellátására. Tanú-önkéntesek ezrei élelmet és pénzt küldtek az ország minden részéről. Hamarosan mintegy 70 tonna élelmiszer érkezett a katasztrófa sújtotta területre.

Gyakran szellemi segítségre van a legnagyobb szükség. A kolumbiai földrengést követő valamelyik reggel Jehova Tanúinak egyike észrevett egy fölöttébb szomorúnak látszó asszonyt a romba dőlt Armenia egyik utcáján. Odament hát hozzá, és felajánlotta neki a Milyen reménységük lehet elhunyt szeretteinknek? * című traktátust.

Az asszony hazavitte a traktátust, és figyelmesen elolvasta. A következő alkalommal, amikor Jehova egyik Tanúja felkereste az otthonában, nem tudta megállni, hogy el ne mondja neki a történetét. Kiderült, hogy az asszonynak több háza volt a városban. Ezeket a földrengés lerombolta, megfosztva őt jelentős jövedelmétől. Földönfutó lett. És ez még nem minden. A földrengés során összedőlt az a ház, melyben 25 éves fiával lakott, és a fiú meghalt. Az asszony elmondta az őt felkereső Tanúnak, hogy korábban sohasem érdeklődött a vallás iránt, de most rengeteg kérdése van. A traktátus igazi reményt nyújtott neki. Hamarosan házi bibliatanulmányozás kezdődött az asszonnyal.

Jehova Tanúi meg vannak győződve róla, hogy eljön majd az az idő, amikor az emberiséget nem fogják többé természeti katasztrófák veszélyeztetni, még földrengések sem. Hogy miért nem? Erre a kérdésre a következő cikk adja meg a választ.

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész a 6. oldalon]

HOGYAN KÉSZÜLHETÜNK FEL?

▪ Meg kell bizonyosodni róla, hogy a bojlerek csavarral rögzítve vannak. A nehéz tárgyak legyenek a földön vagy az alacsonyabban lévő polcokon.

▪ A család minden tagjának tudnia kell, hogyan kell elzárni az áramot, a gázt és a vizet.

▪ Legyen a lakásban tűzoltó készülék és elsősegélyláda.

▪ Mindig legyen kéznél egy hordozható rádió, új elemekkel együtt.

▪ Próbálja el a család, hogy mi a teendő földrengés esetén. Legyen hangsúlyozva az, hogy fontos 1. a nyugalom megőrzése, 2. a tűzhely és a fűtőberendezés lekapcsolása, 3. az ajtónyílásban állni, vagy az asztal alá bújni, 4. távol maradni az ablakoktól, tükröktől és a kéménytől.

[Kiemelt rész/kép a 7. oldalon]

FÖLDRENGÉSEK IZRAELBEN

„A történelmi feljegyzésekből kiderül, hogy földünkön a legrégebb óta és legfolyamatosabban [Izraelben] történnek földrengések” — írja Amos Nur professzor. Ennek az az oka, hogy a Kelet-afrikai-árok (az Égei-lemez és az Arab-lemez között lévő törésvonal) egy része észak—déli irányban átszeli Izraelt.

Érdekes módon néhány régész úgy véli, hogy az ókori mérnökök egy különös módszert alkalmazva csökkentették a földrengések okozta kárt. Ez egybevág a Salamon építkezési programjáról szóló bibliai leírással: „A nagy udvart három sor faragott kő és egy sor cédrusgerenda vette körül, az ÚR temploma belső udvarához, meg a templom csarnokához hasonlóan” (1Királyok 6:36; 7:12, Újfordítású revideált Biblia, kiemelés tőlünk). Több helyen is vannak arra utaló jelek, hogy fagerendákat építettek egybe kőszerkezetekkel. Példa erre egy megiddói kapu, melyről azt tartják, hogy Salamon idejéből vagy korábbról származik. David M. Rohl egyiptológus szerint ezekkel a gerendákkal talán „megpróbálták megvédeni az építményt a földrengések okozta károktól”.

[Kép]

Romok egy földrengés után Bét-Seánban, Izraelben

[Kiemelt rész/kép a 8. oldalon]

A BORZALOM PERCEI — EGY TÚLÉLŐ BESZÁMOLÓJA

Ahmadabadban, Indiában a családunk az unokanővérem esküvőjére készülődött. 2001. január 26-án nem az ébresztőóra csörgésére, hanem heves rengésre ébredtem. Amikor hallottam, hogy a fémből készült szekrények elmozdulnak a helyükről, tudtam, hogy baj van. A nagybátyám ezt kiáltotta: „Kifelé a házból!” Kívülről láttuk, hogy a ház ide-oda billeg, és olyan volt, mintha ez az egész soha nem akarna véget érni. Valójában a rezgések csak két percig tartottak.

Úgy tűnt, mintha az emberek hirtelenjében nem is tudnának mihez kezdeni a döbbenettől. Meg akartunk bizonyosodni róla, hogy minden családtagunk jól van-e. Megszakadt a telefon-összeköttetés, és nem működött az áramszolgáltatás, ezért nem tudtuk azonnal kideríteni, hogy mi van a környező városokban élő rokonainkkal. Egy órán át tartó bizonytalanság után megtudtuk, hogy nem esett bántódásuk. Nem mindenki volt ilyen szerencsés. Ahmadabadban például több mint száz épület omlott össze, és az 500-at is meghaladta a halottak száma.

A borzalmas események heteken át mindenkinek az életére rányomták a bélyegüket. Az emberek félelemmel a szívükben aludtak el, ugyanis az előrejelzések szerint számítani lehetett egy további rengésre. A helyreállítás lassú volt. Sokan hajléktalanná váltak. Mindez egy földrengés miatt, mely csupán két percig tartott, de kitörölhetetlenül az emlékezetünkbe vésődött. (Szamír Szaraija elmondása alapján.)

[Kép a 6–7. oldalon]

A 2001 januárjában történt indiai földrengés egyik túlélője édesanyjának a fényképével a kezében, aki meghalt, és akinek a holttestét éppen most égetik el

[Forrásjelzés]

© Randolph Langenbach/UNESCO (www.conservationtech.com)