Fiatalok kérdezik:

Hogyan tanúskodjak az iskolatársaimnak?

„Prédikálni voltam, amikor egy ismerősömbe botlottam. Nem jött ki hang a torkomon! A prédikálótársamnak kellett folytatnia helyettem” (Alberto).

 „Tudtam, hogy az egyik osztálytársam abban az utcában lakik, ezért megkértem a bátyámat, hogy beszéljen az ajtóknál. Egy idő után egy kissé feszültté vált, ezért megkért, hogy a következő ajtónál én beszéljek. Kopogtattam, és — jaj, ne — ő volt az! Megfagyott az ereimben a vér!” (James).

A FIATALOK gyakran úgy érzik, hogy nem valami „menő” dolog a vallásról beszélgetni. Ám azok a fiatalok, akik igaz keresztények, értékelik azt az Istentől kapott kiváltságukat, hogy megoszthatják a hitüket másokkal. Ezért Jehovának több ezer fiatal Tanúja vesz részt a házról házra végzett prédikálómunkában. De néhányuk eközben attól fél, hogy találkozik valamelyik iskolatársával. „Még mindig nyugtalanná válok attól a gondolattól, hogy találkozom valakivel, akivel egy iskolába jártam” — mondja Jennifer, aki már több éve kijárta a középiskolát.

Megeshet, hogy keresztény fiatalként olykor te is így érzel. Természetesen mindannyian félünk a visszautasítástól, tehát teljesen természetes, ha egy kicsit aggódsz, amikor egy iskolatársaddal kell beszélned a vallásodról. * De miért is engednéd, hogy megbénítson a félelem? Emlékszel arra a férfira, akit a Biblia „Arimateából való Józsefnek” nevez? Hitt mindabban, amit Jézustól tanult, a Biblia mégis úgy beszél róla, mint aki „tanítványa volt Jézusnak, de csak titokban a zsidóktól való félelem miatt” (János 19:38). Mit gondolnál egy olyan barátról, aki szeretné titokban tartani a veled ápolt barátságát? (Lukács 12:8, 9). Nem meglepő hát, hogy Isten minden kereszténytől elvárja, hogy „nyilvános kijelentést” tegyen a hitéről (Róma 10:10). Ez magában foglalja azt is, hogy beszélsz az iskoládba járó fiataloknak a hitedről.

Az Arimateából való Józsefnek sikerült olyannyira felülkerekednie a félelmén, hogy engedélyt kért Jézus testének az eltemetésére. Te személy szerint hogyan tudsz úrrá lenni a félelmeden?

Hogyan fejleszthetsz ki buzgó készséget a prédikálásra?

Pál apostol semmi esetre sem volt félénk, amikor arról volt szó, hogy megossza a hitét másokkal. A Róma 1:15-ben azt mondja magáról, hogy buzgón tárja fel a Biblia üzenetét embertársainak. Miért érzett ilyen buzgó készséget? A 16-os vers szerint ezt jelentette ki: „nem szégyellem a jó hírt; valójában Isten ereje az a megmentésre mindenkinek, akinek van hite.” Mi a helyzet veled? Próbatétellel megállapítottad már, hogy mi az igazság? (Róma 12:2). Meg vagy győződve róla, hogy a Biblia üzenete „Isten ereje . . . a megmentésre”?

Nem elég, ha csupán részt veszel a keresztény összejöveteleken a szüleiddel. „Az összejövetelekre nem nehéz eljárni, mert a szüleim azt mondják, hogy így kell tennem — mondja egy fiatal, Deborah. — De amikor az emberek kérdéseket tesznek fel a Bibliáról, nem tudom, hogy mit válaszoljak.” Egy másik fiatal, Mi Young ezzel kapcsolatban elismeri: „Először is magunkat kell meggyőznünk arról, hogy ez az igazság.”

Mi indíthat téged arra, hogy megoszd a Biblia ismeretét másokkal? Ha magad is tanulmányozod a Szentírást. Egy fiú, Sean ezt mondja: „Azzal, hogy az ember elkezdi személyesen tanulmányozni a Bibliát, jó úton van afelé, hogy magáévá tegye az igazságot. Fel kell ismernünk, hogy magunknak tanulunk.” Persze a természetéből adódóan nem mindenki szeret tanulni. „Nem szeretek olvasni — ismeri be Shevon. — Eleinte nehezemre esett Az Őrtorony és az Ébredjetek! folyóiratot olvasni, és a Biblia naponkénti olvasása sem ment könnyen. De idővel sikerült szokásommá tenni az olvasást.”

Milyen eredményekkel jár a szorgalmas tanulmányozás? „A hit a hallottakat követi” — állapítja meg Pál apostol (Róma 10:17). A hited és a meggyőződésed növekedésével a szemléletmódod is változni fog. Egy brazil fiatal, Elisângela erre a következtetésre jutott: „Megtiszteltetés, nem pedig szégyellnivaló az, hogy keresztények vagyunk.” Minél inkább nő a hited, annál inkább késztetést érzel majd arra, hogy beszélj másoknak — például az osztálytársaidnak — a hitedről. „Hitet gyakorolunk, és ezért beszélünk” — írta Pál (2Korintus 4:13). Ezenkívül hogyan lehetnél mások „vérétől tiszta”, ha visszatartanád az életadó ismeretet olyan fiataloktól, akikkel nap mint nap találkozol? (Cselekedetek 20:26, 27).

Néhány keresztény fiatal azonban felkészületlennek érzi magát arra, hogy beszéljen másoknak a Bibliáról. „Nem túl vidám dolog a prédikálás, ha valaki nem tudja, hogy miről beszéljen” — mondja egy fiú, Joshua. Itt visszakanyarodhatunk oda, hogy alaposabban meg kell ismernünk a Bibliát, mert akkor hozzáértőbben tudjuk használni (2Timóteus 2:15). Jehova Tanúi gyülekezeteiben a fiatalok odamehetnek a gyülekezeti vénekhez, és személyes segítséget kérhetnek tanítói képességük fejlesztéséhez. Matthias, egy német fiatal ezt mondja: „Azóta élvezem a prédikálást, amióta elkezdtem igazi beszélgetéseket folytatni az emberekkel, és nem csupán bibliai irodalmat ajánlok fel.”

Végül pedig imádkozhatsz Istenhez, hogy segítsen neked bátorsággal szólni a szavát (Cselekedetek 4:29). Pál apostol e tekintetben személyesen  tapasztalta Isten segítségét. Az 1Tesszalonika 2:2-ben ezt írja: „bátorságot gyűjtöttünk a mi Istenünk által, hogy szóljuk nektek az Isten jó hírét sok küzdelemmel.” Egy mű szerint ezt a kijelentést így is lehet fordítani: „Isten száműzte szívünkből a félelmet.” Miért ne imádkoznál hát Istenhez, kérve, hogy száműzze szívedből a félelmet?

Mondd el, hogy ki vagy

Az imént említett imával összhangban egy igen bátor lépésre szánhatod el magad. Chic, egy brit fiatal ezt tanácsolta: „Tárd fel az iskolatársaid előtt, hogy keresztény vagy.” Biztosan nem szeretnél „titkos tanítvány” lenni. Egy fiatal, akit Rebeccának hívnak, elismeri, hogy egykor rettegett attól, hogy a prédikálómunka közben egy ismerősébe botlik. De később erre a felismerésre jutott: „Ha az ember elmondja mindenkinek, hogy keresztény, és házról házra jár prédikálni, olykor ezt kérdezik tőle: »El fogsz jönni hozzánk is?«”

De miért várnál a véletlen találkozásra? Keresd az alkalmakat az iskolában, hogy megoszd a hitedet másokkal. Emlékezz a Pál apostol által feltett kérdésre: „Hogyan fognak . . . hinni abban, akiről nem hallottak? Hogyan fognak pedig hallani, ha nincs, aki prédikáljon?” (Róma 10:14). Te vagy a legjobb helyzetben ahhoz, hogy segíts az iskolatársaidnak hallani az igazságról. Egy lány, Iraida megjegyzi: „Az iskola olyan prédikálóterület, ahova csak mi juthatunk el.” Sok fiatal ezért kihasználja a helyzetét, és kötetlen formában tanúskodik.

Más esetekben talán az iskolai feladataid teremtenek lehetőséget arra, hogy megoszd a bibliai igazságot másokkal. „A biológiaórán az evolúcióról beszélgettünk, és én elmondtam, hogy miben hiszek — meséli egy brit lány, Jaimie. — Az egyik fiú csúfolni kezdett. Kijelentette, hogy Jehova Tanúi ostobák, és nem érdemlik meg, hogy iskolába járhassanak. Az osztálytársaim rögtön a védelmükbe vettek.” Nyilvánvalóan meghozta a gyümölcsét az, hogy mindenki példás keresztényként ismerte őt. „Végül az egyik osztálytársnőm még egy Van-e Teremtő, aki törődik veled? * című könyvet is elfogadott” — mondja Jaimie.

Egy 14 éves romániai lánynak, Roxánának hasonló tapasztalata volt: „A tanárnőm bejelentette, hogy az alkoholról, a cigarettáról és a kábítószerekről fogunk beszélgetni az egyik órán. Ezért bevittem az Ébredjetek! 2000. március 22-i számát, melynek »Hogyan lehet leszokni a dohányzásról?« volt a címe. Az egyik osztálytársnőm meglátta a folyóiratot, elvette, és nem is akarta visszaadni. Miután elolvasta, azt mondta, hogy mindenképpen le akar szokni a dohányzásról.”

Talán nem lesz mindig ilyen kedvező a reagálás. De a Prédikátor 11:6 erre buzdít minket: „Reggel vesd el a te magodat, és este se pihentesd kezedet; mert nem tudod, melyik jobb [sikeres, NW].” Még ha nem is kedvező a fogadtatás, azzal, hogy megosztod a hitedet másokkal az iskolában, lefektetheted az alapját egy kellemes beszélgetésnek, ha találkoznál valamelyik osztálytársaddal a házról házra végzett szolgálatban. Egy brit fiatal, Jessica ezt mondja: „Valójában könnyebb olyanoknak prédikálni, akiket már ismer az ember az iskolából, mert már kapcsolatban van velük.” Talán meg fogsz lepődni, mennyire kíváncsi egyik-másik iskolatársad a hitnézeteidre.

Persze nem mindenki fogad majd kedvesen. De Jézus ezt a gyakorlatias tanácsot adta: „Ahol nem fogad be valaki titeket, és nem figyel szavatokra, ott kimenve abból a házból . . . , rázzátok le a port lábatokról” (Máté 10:14). Más szavakkal: ne vedd magadra az elutasítást. Távozz békésen, és keress valakit, aki szívesebben meghallgat. Előbb vagy utóbb fogsz majd találni tiszta szívű embereket, olyanokat, akik éhezik az igazságot, és készek odafigyelni rá. Vajon nem örülnél, ha éppen egy osztálytársad lenne ilyen személy? Ha a válaszod igen, akkor boldogsággal fog eltölteni az, hogy felülkerekedtél a félelmeden, és megosztottad a hitedet az osztálytársaiddal.

[Lábjegyzetek]

[Oldalidézet a 12. oldalon]

„Azzal, hogy az ember elkezdi személyesen tanulmányozni a Bibliát, jó úton van afelé, hogy magáévá tegye az igazságot” (Sean).

[Kép a 10. oldalon]

Ne félj elmondani magadról, hogy keresztény vagy

[Kép a 10. oldalon]

Az iskolai feladataid gyakran lehetőséget teremtenek arra, hogy megoszd a bibliai igazságot másokkal