Kincskeresés a gyöngyök kikötőjében

AZ ÉBREDJETEK! AUSZTRÁLIAI ÍRÓJÁTÓL

BROOME városa Ausztrália északnyugati részén található, óriási homoksivataggal és az óceánnal körülvéve. A várostól délkeletre, Ausztrália közepe felé terül el a Nagy-homoksivatag, tőle nyugatra pedig, egészen Afrikáig az Indiai-óceán. A kontinensnek ezt az északnyugati csücskét gyakran tépázzák viharos forgószelek.

A Broome partjait csapdosó trópusi hullámok alatt egykor oly gazdag gyöngykagylótelepek voltak, hogy Broome-ot a gyöngyök kikötőjeként ismerték. E város színes történelmének részét képezik a kalózok, rabszolgák és gyöngybárók is.

Ki fedezte föl?

Bár a holland Dirck Hartog már 1616-ban felfedezte a föld ezen távoli részét, Ausztrália nyugati partjai egészen 1688-ig sokak számára ismeretlenek voltak. Ekkor keveredett ugyanis William Dampier angol szerző, művész és kalóz a Cygnet nevű kalózhajójával véletlenül erre a partszakaszra. Dampier, miután hazaért, könyvet írt az élményeiről. Az írásai és rajzai annyira felkeltették honfitársai érdeklődését, hogy a Királyi Haditengerészettől kapott egy hajót, és azt parancsolták neki, hogy tegyen egy felderítő utat Új-Hollandiába, ahogyan Ausztráliát akkoriban ismerték.

Dampier felfedezőútja azonban kudarcba fulladt a Roebuck hadihajóval. Nem találtak semmilyen új földet, és az útjuk véget ért, amikor ócska hajójuk megsérült és elsüllyedt. Dampier viszont túlélte az esetet, és úti feljegyzéseiben beszámolt a gyöngykagylók felfedezéséről.

Gazdagság — Emberi életek árán és gombokból

Újabb 160 évig senki sem ismerte fel Dampier felfedezésének a jelentőségét. Ám 1854-ben elkezdődött a gyöngyök halászata azon a helyen, amelyet Dampier korábban Shark-öbölnek nevezett el, de ez a vállalkozás csak részben volt sikeres. Közben viszont a közeli Nichol-öböl vizeiben felfedezték a Pinctada maxima nevű óriás gyöngykagylót. Ennek a tányér nagyságú gyöngykagylónak a héjában található a világon a legjobb gyöngyház, amelyre nagyon nagy szükség volt a gombok előállításánál.

A broome-i gyöngytenyésztő telepekről az 1890-es évekre mintegy 56 millió forint értékű gyöngyházat szállítottak évente Angliába. Bár a kagylóhéjak sok értékes gyöngyöt rejtettek, ezek az ékkövek csak részben járultak hozzá a haszonhoz. A korai gyöngybárókat leginkább a gyöngykagyló héja tette gazdaggá, jólétük azonban sok emberéletet követelt.

A gyöngybárók eleinte az őslakosokat vették rá vagy kényszerítették arra, hogy gyöngyhalászok legyenek. Ők hamar el is sajátították ezt a mesterséget, ám a gyöngyhalászat veszélyes munka, és számos búvár megfulladt, vagy a cápák áldozata lett. Sok gyöngyhalász a munkaadók hibájából halt meg, az embertelen munkakörülmények miatt. A bennszülött munkaerőn kívül Malajziából és Jáva szigetéről is érkeztek búvárok. Miután a sekélyebb vizekben lévő gyöngytenyésztő telepek kimerültek, egy nemrég kifejlesztett búvársisak segítségével mélyebben fekvő telepeket is elérnek.

„Szodoma és Gomorra” csődbe megy

Broome gyöngyhalászokból álló csapatának több mint 400 hajója lett. Az ázsiai, európai és bennszülött kultúrák keveredése egyedülálló közösség kialakulásához vezetett, amely gyakran mit sem törődött a törvényekkel. Az egyik gyöngyhalász jól leírja az akkori helyzetet: „A Broome városában élők jómódú, bűnös és elnéző közösséget alkottak, ahol a papok gyakran utaltak Szodomára és Gomorrára, de az emberek nem úgy tekintettek erre, mint Isten jövőbeli büntetésére való figyelmeztetésre, hanem úgy, mint a polgári előrehaladásuk dicséretére vagy csodálatára.”

Az első világháború kitörésével azonban a gyöngyház világpiaca összeomlott, és Broome gazdasága hirtelen hanyatlásnak indult. A két világháború között  valamelyest felélénkült az ipar, de a második világháborút követően Broome-ot újabb csapás érte. Feltalálták a műanyagot, és a műanyag gombok miatt hamarosan megcsappant a kereslet a gyöngyház iránt.

Igazgyöngyök tenyésztése

A második világháború után egy ausztrál delegáció meglátogatta a Japánban, Agóban lévő gyöngytenyésztő farmokat. Itt Mikimoto Kokicsi a gyöngytenyésztést művészi szintre fejlesztette azzal, hogy mesterségesen oltott be irritáló anyagokat a gyöngykagylókba. A Port of Pearls (Gyöngyök kikötője) című könyv szerint Mikimoto azt mondta az ausztráloknak, hogy „még jobb gyöngyöket tudnának tenyészteni otthon, a meleg vizeikben élő nagyobb ausztráliai gyöngykagyló héjában”. A tanácsát megfogadták, és az 1970-es évekre az ausztrál gyöngykagylók is olyan tenyésztett gyöngyöket állítottak elő, amelyeket a világ legnagyobb és legértékesebb darabjai közé sorolnak.

Bár sok gyöngy van a világon, melynek az átmérője elérheti akár a 11 millimétert is, csak a csendes-óceáni gyöngyök nőnek meg 18 milliméteresre. Egyetlen ilyen hatalmas gyöngyökből készült nyakláncnak az értéke még akár a 140 millió forintot is elérheti. Nem csoda hát, hogy ezeket a gömb alakú gyöngyöket méltán lehet drágaköveknek nevezni.

[Képek a 14–15. oldalon]

William Dampier

Egy gyöngyhalász Broome-tól északra gyöngykagylókat gyűjt a part menti vizekben

Egy szakértő kiemeli a gyöngyöt a kagylóból

Eredeti gyöngyhalászhajó a tengeren, teljesen helyreállítva

A gyöngyök különböző színűek (nagyított kép)

[Forrásjelzések]

William Dampier: By permission of the National Library of Australia - Rex Nan Kivell Collection, NK550; gyöngyhalász: © C. Bryce - Lochman Transparencies; nyaklánc és szakértő: Courtesy Department of Fisheries WA, J. Lochman; hajó: Courtesy Department of Fisheries WA, C. Young; közeli kép a gyöngyökről: Courtesy Department of Fisheries WA, R. Rose