Mivel jár az anyaság?

Anyának lenni bonyolult és izgalmas feladat is egyben. Az anyák olyan értékes pillanatokat élnek át, melyeket a világ minden kincséért sem cserélnének el. Ám némelyik anya időnként úgy érzi, hogy már nem bírja tovább. Kati anyaként egy akadályfutáshoz hasonlítja az életét, és az az érzése, hogy az idő múlásával egyre több és magasabb akadályt kell leküzdenie.

Előfordul, hogy az anyák a gyermekeikért feláldozzák a szabad idejüket, és annak az időnek a nagy részét, amelyet a barátaikkal tölthetnének. „Mindig elérhetőnek kell lennem — mondja Esther, aki öt gyermek édesanyja. — A pihentető fürdőt felcseréltem a gyors zuhanyzással, a romantikus vacsorát a mikrohullámúban készített ételekkel. Vannak helyek, ahova sohasem fogok eljutni, és látnivalók, amelyeket sohasem fogok látni. Vannak dolgok, melyekre sohasem lesz lehetőségem. De a szennyes ki van mosva, a tiszta ruha pedig össze van hajtogatva.”

A legtöbb anya persze megemlíti azokat a páratlan, örömteli pillanatokat is, melyekben a gyermekei nevelése során van része. Esther ezt mondja: „Új erővel tölt el, amikor a gyermekem rám mosolyog,  s amikor édesen azt mondja: »Köszönöm anyu«, és szeretettel átölel.” *

A dolgozó anyák

Sok anyának azon túl, hogy el kell látnia a hagyományos családi felelősségeket, még a munkahelyén is helyt kell állnia, hogy támogatni tudja a családját anyagilag, és ez bizony megnehezíti az életét. Ezek közül az anyák közül jó néhányan nem azért helyezkednek el valahol, mintha ez lenne minden vágyuk, hanem mert a szükség kényszeríti rá őket. Tudják, hogy ha otthon maradnának, a családjuknak, különösen pedig a gyermekeiknek, sok mindent nélkülözniük kellene. A fizetésük — mely gyakran alatta marad az azonos munkát végző férfiak fizetésének — igen fontos a család számára.

São Paulóban (Brazíliában) például nők teszik ki a munkaerő 42 százalékát. Egy újság „veszélyeztetett fajnak” nevezte a főállású anyákat. Afrika vidéki területein megszokott látvány, hogy az anyák a fejükön egy köteg tűzifát egyensúlyoznak, miközben a hátukon a gyermeküket cipelik.

A munkahely által támasztott igények

Még tovább ront a helyzeten, hogy a munkahelyeken sokszor elvárják, hogy az anyák hosszú órákat legyenek bent. És ez még nem minden. Amikor Mariát, aki Görögországban él, felvették a munkahelyére, a munkaadója egy szerződés aláírására kérte, melyben Maria megígéri, hogy három évig nem szül gyermeket. Ha mégis teherbe esik, akkor elégtételt kell fizetnie. Maria aláírta a szerződést, de úgy másfél évvel később teherbe esett. A munkaadója ekkor megmutatta neki a papírt. Maria pert indított a vállalat módszere ellen, és most az ítéletre vár.

Kevésbé szélsőséges esetben a munkaadók nyomást gyakorolhatnak az anyákra, hogy a szülés után mielőbb munkába álljanak. A visszatérésük után rendszerint nem részidejű dolgozóként foglalkoztatják őket — vagyis egyáltalán nem veszik figyelembe, hogy most már kisgyermekes anyaként újabb felelősségek vannak a vállukon. Ezeknek az anyáknak anyagi nehézségeik adódnának, ha otthon maradnának. További gondot jelent, hogy sok bölcsőde és óvoda nem tud megfelelő felügyeletet biztosítani a gyermekek számára, és hogy az állami segélyek összege elég alacsony.

Vannak viszont olyan anyák, akik nem anyagi szempontok miatt dolgoznak. Nekik az önmegvalósítás a céljuk. Sandra az első és a második szülése után is úgy döntött, hogy visszamegy dolgozni. Elmondja, hogy hirtelenjében nagyon egyedül érezte magát otthon a kisbabájával. Olykor csak bámult kifelé az ablakon, és azon gondolkodott, hogy miről marad le. Néhány anya a családi élettel járó stressz elől menekül vissza a munkájához. A nagy-britanniai Daily Telegraph erről számolt be: „Néhány szülő túlórázik, mert a munkája viszonylagos nyugalmában menedéket talál. Emiatt persze kialakul egy ördögi kör, és tovább csökken az az idő, melyet az egyre közömbösebb, erőszakosabb és rendbontóbb gyermekeivel tölthetne.”

Az anyák mint „zsonglőrök”

Nem könnyű a munkahelyi és az otthoni teendők között egyensúlyt teremteni. Sokan biztosan úgy éreznek, ahogyan egy anya Hollandiában: „Fáradt vagyok, rendkívül fáradt. Már akkor is fáradt vagyok, amikor felkelek. Ahogy hazaérek a munkából, úrrá lesz rajtam a fáradtság. A gyerekek ezt mondják: »Anyu mindig fáradt.« Emiatt bűntudatom van. Nem akarok hiányozni a munkából, de szeretnék megközelíthető anya is lenni, aki mindent  megad a gyermekeinek. Ám nem vagyok olyan tökéletes, amilyen lenni szeretnék.”

Ez az asszony egyike annak a több millió dolgozó anyának, aki azt vallotta, hogy ha jól kihasználja a gyermekeivel töltött időt, akkor valamennyire pótolhatja a gyakori távolléteit, de aki már arra is rájött, hogy ez az elmélet hibás. Manapság sok anya mondja, hogy zsonglőrködés az élete, vagyis meg kell találnia az egyensúlyt a munkahelyi feszített tempó és az otthoni felelősségek között. Ez oda vezet, hogy végül ki sem látszik a munkából, túlterhelt, a fizetése pedig alacsony.

Amikor egy nő hosszú órákat van távol a gyermekeitől, azok nem kapják meg azt, amire a legnagyobb szükségük van: az édesanyjuk idejét és figyelmét. Fernanda A. Lima brazíliai gyermekpszichológus-nő azt mondja, hogy senki sem tudja úgy betölteni az anya szerepét, ahogy az anya. „A gyermek életének első két éve a leglényegbevágóbb — mondja. — Ekkor a gyermek még túl fiatal ahhoz, hogy megértse, miért nincs vele az édesanyja.” Egy másik személy talán csökkenteni tudja az anya hiányát, de nem tudja betölteni az anya szerepét. „A kisbaba érzi, hogy ez nem az édesanyjának a szerető gondoskodása” — jelenti ki a pszichológusnő.

A teljes időben dolgozó Kathy egy kislány anyukája. „Borzasztó bűntudatom volt — ismerte el. — Úgy éreztem, mintha magára hagytam volna [a bölcsődében]. Fájdalmas belegondolni, hogy az ember nem láthatja a gyermekét felcseperedni és fejlődni, az pedig végképp furcsa érzés, hogy a kicsi jobban szeret a bölcsődében lenni, mint az édesanyjával.” Egy mexikói légi-utaskísérőnő ezt mondta: „Egy idő után nem fogad el a saját gyereked. Nem tisztel téged egyszerűen azért, mert nem vagy ott mellette, hogy neveld őt. A gyerekek tudják, hogy te vagy az anyjuk, de egyszerre csak rádöbbensz, hogy jobban szeretnek azzal a nővel lenni, aki gondoskodik róluk.”

Ezzel szemben a főállású anyák — akik azért maradnak otthon, hogy neveljék a gyermekeiket — arról panaszkodnak, hogy leereszkedően bánnak velük, mert a társadalomban a fizetett munkát tartják nagyra. Néhány társadalomban a főállású anyaságot nem tekintik többé tiszteletre méltó életpályának. A nőkre nyomás nehezedik, hogy törekedjenek saját karrierre, még ha a jövedelmükre nincs is a családnak szüksége.

Magukra vannak utalva

Az anyaságot még nehezebbé teszi, hogy amikor az anya az egész napi munkától elfáradva hazaérkezik, nem pihenhet, hanem el kell végeznie a mindennapos házimunkákat. Még ma is sokan az anya felelősségének tartják a ház rendben tartását és a gyermekek nevelését, függetlenül attól, hogy van-e az édesanyának munkahelye vagy nincs.

Bár egyre több anya tölt hosszabb időt a munkahelyén, az apák nem mindig ellensúlyozzák a feleségük terheit. A londoni The Sunday Times ezt írta: „Nagy-Britannia »apátlan« nemzet, mivel a legújabb felmérések szerint a férfiak naponta mindössze 15 percet töltenek a gyermekeikkel . . . Sok férfi nem nagyon szeret a családjával lenni . . . Az összehasonlítás  kedvéért: a brit dolgozó anyák naponta 90 percet töltenek a gyermekeikkel.”

Néhány férj arról panaszkodik, hogy a felesége nem szívesen bíz rá feladatokat. Ennek az az oka, hogy a feleség ragaszkodik hozzá, hogy minden az ő szájíze szerint legyen elvégezve. „Máskülönben rossz, amit csinálsz” — mondják a férjek. Ha tehát egy fáradt feleség szeretné, hogy a férje együttműködjön vele, akkor legyen kész engedményeket tenni abban, hogy miként kell bizonyos házimunkákat elvégezni. De még ha panaszkodna is a feleség, ez nem szolgálhat a férjnek mentségül arra, hogy ne csináljon semmit.

 További terhek

A mélyen gyökerező hagyományok is növelhetik a terheket. Japánban például elvárják az anyáktól, hogy úgy neveljék a gyermekeiket, hogy azok semmiben se térjenek el a kortársaiktól. Ha más gyermekek zongorázni vagy festeni tanulnak, az anyák kényszerítve érzik magukat arra, hogy a saját gyermekeiket is ugyanilyen órákra küldjék. Az iskolák is nyomást gyakorolnak a szülőkre. Azt szeretnék elérni, hogy a szülők járassák a gyermekeiket ugyanazokra az iskolán kívüli tevékenységekre, melyekben a többi gyerek is részt vesz. Ha egy gyerek más, mint a többiek, akkor talán el kell viselnie a társainak, a tanárainak, a többi gyerek szüleinek és a rokonainak a piszkálódását. Ugyanez a helyzet más országokban is.

A reklámok és a feltüzelt vásárlókedv követelőzővé teheti a gyermekeket. A fejlett országokban az anyák úgy érezhetik, hogy meg kell adniuk a gyermekeiknek azt, amit azok akarnak, mert más anyák is ezt teszik. Ha erre nem képesek, úgy érezhetik, hogy kudarcot vallottak.

Ennek a modern anyaságról szóló vizsgálódásnak nem az a célja, hogy kisebbítse annak a több millió anyának az érdemeit, aki keményen dolgozva, önfeláldozóan mindent megtesz, hogy elvégezze a legnemesebb feladatok egyikét — az emberi család jövendő nemzedékeinek a felnevelését. Ez kiváltság, hiszen a Biblia ezt mondja: „az ÚR ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom” (Zsoltárok 127:3, Újfordítású revideált Biblia). Az ilyen anyák érzéseit fogalmazza meg a kétgyermekes Miriam, aki ezt mondja: „A nehézségek ellenére az anyaságnak megvannak a maga páratlan örömei. Minket, anyákat megelégedéssel tölt el az, amikor látjuk, hogy a gyermekeinkre jó hatással van a nevelés és a fegyelmezés, és a társadalom megbízható tagjaivá válnak.”

Mi segíthet az anyáknak, hogy még jobban örüljenek az ajándéknak, melyet kaptak? A következő cikkben gyakorlatias tanácsokat találhatnak.

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész a 6. oldalon]

„Anyák napja”

Iszonyatos szegénység, iskolázatlanság, felelőtlen férfipartnerek, gyakori bántalmazás, AIDS-járvány — ez a sorsa sok anyának Afrika déli részén. Egy dél-afrikai köztársasági újság, a The Citizen ezt írta valamelyik évben anyák napján: „Anyák napján több ezer olyan nő lesz, akit bántalmaz vagy megerőszakol a partnere, és némelyikük éppen ezen a napon fog meghalni.” Évente több ezer dél-afrikai anyát indítanak arra a gondjai, hogy magára hagyja a kisbabáját. Nemrégiben, két év alatt 25 százalékkal nőtt a magára hagyott kisbabák száma. Még elkeserítőbb, hogy egyre emelkedik az öngyilkosságot elkövető nők száma. Nemrégiben egy nyomorban élő nő átölelte három gyermekét, és egy közeledő vonat elé vetette magát. Egyikük sem maradt életben. Néhány anya, hogy meglegyen a betevőre valója, áruba bocsátja a testét, és kábítószereket árul. Az is előfordul, hogy a lányait buzdítja erre.

Egy hongkongi jelentés szerint „néhány fiatal anya nem bírja elviselni a rá nehezedő nyomást, ezért szülés után megöli a kisbabáját, vagy kukába dobja”. A South China Morning Post megemlítette, hogy néhány fiatalabb, férjezett hongkongi nőnek „olyan túlfeszített az élete, [hogy] lelkileg összeomlik, és öngyilkosságot követ el”.

[Kiemelt rész a 7. oldalon]

Anyák a világ különböző részein

Időhiány

❖ Egy hongkongi felmérés feltárta, hogy a dolgozó anyák 60 százaléka érzi úgy, hogy nem tölt elég időt a gyermekeivel. A dolgozó szülők hároméves és annál kisebb gyermekeinek a 20 százaléka általában a nagyszüleivel él a munkanapokon, nem pedig otthon.

❖ A mexikói nőknek úgy 13 éven keresztül mindig van legalább egy olyan gyermekük, aki ötévesnél fiatalabb.

Az anyák és a hivatás

❖ Írországban a nők 60 százaléka marad otthon, hogy a gyermekeiről gondoskodjon. Görögországban, Olaszországban és Spanyolországban a nők körülbelül 40 százaléka tesz így.

Segítség az otthoni munkákban

❖ Japánban a háziasszonyok 80 százaléka mondta azt, hogy szeretné, ha a család valamelyik tagja segítene neki a házimunkában, és különösen akkor lenne szüksége segítségre, amikor beteg.

❖ Hollandiában a férfiak naponta körülbelül 2 órát töltenek a gyermekeikkel és 45 percet a házimunkával. A nők hozzávetőleg 3 órát töltenek a gyermekeikkel, és körülbelül 1 óra 45 percet fordítanak az otthoni teendőkre.

Túlhajszolt anyák

❖ Németországban az anyáknak több mint 70 százaléka érzi úgy, hogy túl van hajszolva, körülbelül 51 százaléka panaszkodik gerinc- és porckorongproblémákra, több mint egyharmada állandóan fáradt meg levert, és csaknem 30 százalékát gyötrik fejfájások, illetve migrénes rohamok.

Bántalmazott anyák

❖ Hongkongban a megkérdezett nők 4 százaléka mondta azt, hogy a terhessége alatt bántalmazta a férje vagy az élettársa.

❖ Németországban a Focus című magazin felmérése szerint 6 anya közül 1 elismerte, hogy legalább egyszer bántalmazta őt a gyermeke.

[Képek a 7. oldalon]

Anyának lenni olykor nagy feszültséggel jár, mivel sok nőnek a munkája és a családi élete között kell egyensúlyt teremtenie