Olvasóink írják

Poszttraumásstressz-szindróma (PTDS) Amikor megkaptam az Ébredjetek! 2001. augusztus 22-i számát, melynek címe „Legyőzhető a poszttraumás stressz”, annyira meglepődtem, hogy egyszerűen nem bírtam abbahagyni a sírást. Szakadatlanul azért imádkoztam Jehovához, hogy tanítson meg együtt élni ezzel a betegséggel. Értéktelennek éreztem magam, és lassanként kezdtem elveszíteni az önbecsülésemet. Ma megjött az imáimra a válasz. Nem lehet szavakba önteni, hogy szellemileg is, és lelkileg is milyen sokat merítettem ezekből a cikkekből.

K. Cs., Japán

A gyermekkori élményeim miatt szenvedek poszttraumásstressz-szindrómában, noha már felnőtt vagyok, negyvenéves. A cikkeitek választ adtak az imáimra. Buzdítónak és hasznosnak találtam őket. Hálás vagyok nektek ezekért a cikkekért, melyekből tükröződik, hogy jól átlátjátok ezt a nehézséget. Csak így tovább!

R. D. M., Egyesült Államok

Nehéz elmagyarázni, hogy milyen fájdalmas egy életen át ezzel a betegséggel küszködni. Az édesapám alkoholista volt, és egészen fiatal koromtól kezdve rajtam csattant az ostor, ha dühbe jött, vagy előtörtek belőle az erőszakos indulatok. Még meg is becstelenítettek. Örültem, amikor azt olvastam, hogy a PTSD-ben szenvedők hajlamosak elítélni önmagukat, és hogy nagyon éhezik a buzdító szavakat. Szívből köszönöm Jehovának és nektek is, hogy megjelentek ezek a csodálatos cikkek.

Sz. J., Japán

Az ilyen cikkek segítenek nekünk: érzelmileg is, és elmebelileg is felvérteznek minket, hogy jobban helyt tudjunk állni. Kérlek benneteket, hogy továbbra is írjatok ilyen cikkeket! Nagy szükségünk van rájuk, mert általuk jobban megértjük önmagunkat.

C. L., Egyesült Államok

Megállapították, hogy PTSD-ben szenvedek, ám csupán annyit tudtam erről a betegségről, hogy az embert emlékképek üldözik. A cikkeitek segítségével más tünetekről is többet megtudtam. Korábban mindig magamat hibáztattam; úgy éreztem, hogy súlyos gondok vannak a szellemiségemmel. Nagy segítségemre volt az a gondolat, hogy nem az a lényeg, hogy mi hogyan gondolkodunk önmagunkról, hanem az, ahogyan Jehova gondolkodik rólunk.

Sz. Dzs., Japán

Nem volt könnyű elolvasni a cikkeket, mivel alig láttam a betűket a könnyeimtől. Két éve emlékképek és rémálmok gyötörnek arról az éjszakáról, amelyen a nagyapámat szívroham érte, és a karjaimban meghalt. A keresztény összejöveteleket szinte végigsírtam. Ez az információ segített megértenem, hogy miért gyötör még mindig ilyen erősen a fájdalom. Most már tudom, hogy hová forduljak segítségért — az én legkedvesebb és legtörődőbb égi Atyámhoz és az ő szervezetéhez.

P. T., Ausztrália

A férjem öt évvel ezelőtt halt meg egy autóbalesetben. Egy évre rá szokatlan fizikai panaszok kezdtek gyötörni. Amikor megkaptam ezt a folyóiratot, minden porcikámat az az érzés járta át, hogy senki más nem érti meg annyira, hogy min megyek keresztül, mint Jehova és a szervezete. Már a puszta gondolattól megújult erővel nézek szembe a nehézségekkel. Fogadjátok mélységes hálámat a sok-sok munkátokért!

K. A., Japán

Bibliaolvasás Szívből köszönöm a „Fiatalok kérdezik: Hogyan tudnám élvezetesebbé tenni a bibliaolvasásomat?” című cikket (2001. augusztus 22.). Tizenhét éves vagyok. Eddig még minden alkalommal csak félig olvastam el a Bibliát, aztán feladtam. Volt, hogy azért, mert túl elfoglaltnak tartottam magam, máskor meg azért, mert úgy gondoltam, hogy nem sok hasznát fogom venni az olvasottaknak. De a cikkben említett fiatalok nagyon élvezik a bibliaolvasást, és ugyanakkor hasznosnak is találják. Ez megtette a magáét: én is el akarom olvasni a Bibliát! Most már nem szeretném feladni.

T. J., Japán