Fiatalok kérdezik:

Miért olyan nehéz kijönnöm a szobatársammal?

„Én tiszta és rendezett vagyok, de tényleg. Ám ahogy belépek az ajtón, mit látok? A szobatársam a földön elterülve tévézik, körülötte pedig mindenfelé papír meg pattogatott kukorica. Hazafelé menet lelki szemeim előtt mindig ott lebeg, hogy milyen látványban lesz részem, és az jár a fejemben, hogy nagyon nincs kedvem bemenni a szobába” (Dávid *).

„Egy elkényeztetett fruska volt a szobatársam. Szerintem azt hitte, hogy a szobával egy bejárónő meg egy komornyik is jár. És persze mindig mindennek úgy kellett lennie, ahogy őnagysága akarta” (Renáta).

„HA MEGTANULJUK elfogadni egy idegen hóbortjait, azt is megtanulhatjuk . . . , hogy miként legyünk rugalmasak, és hogyan tehetünk engedményeket, de míg eddig eljutunk, sok fájdalmas tapasztalatban lesz részünk” — mondta egy cikk a U.S.News & World Report című folyóiratban. Azok, akiknek már volt szobatársuk, minden bizonnyal egyetértenek.

Sok egyetemista osztozik valakivel egy lakáson, hogy csökkentse a magas tanulmányi költségeket. Számos fiatal azért költözik össze valakivel, hogy ne kelljen a szüleitől függnie. A keresztények között sok fiatal azért választ magának szobatársat, hogy szellemi érdekekre összpontosíthasson (Máté 6:33). Rájöttek, hogy ha valakivel osztozkodnak a kiadásokon, könnyebben tudnak teljes idejű evangéliumhirdetőkként szolgálni. Időnként a misszionáriusok életéhez és a Jehova Tanúi fiókhivatalaiban dolgozók szolgálatához is hozzátartozik, hogy egy szobatárssal kell együtt lakniuk. *

Az Ébredjetek! egyik munkatársa számos fiatal férfival és nővel elbeszélgetett, akiknek már volt szobatársuk. Mindannyian egyetértettek abban, hogy egy szobatársnak sokkal nagyobb szerepe lehet az ember életében, mint az, hogy segít fizetni a lakbért. A szobatársak egymás társai lehetnek,  jókat beszélgethetnek, és együtt csinálhatnak dolgokat. „Volt, hogy későn feküdtünk le, és csak dumcsiztunk, vagy filmet néztünk” — idézi fel Laura. Renáta pedig elmondja, hogy „egy szobatárstól buzdítást is kaphatsz, ami főleg akkor esik jól az embernek, amikor dolgoznia kell, megpróbálja fizetni a számláit, és a prédikálómunkát is szeretné végezni”.

Ennek ellenére óriási nehézséget jelenthet, ha az embernek osztozkodnia kell valakivel egy szobán vagy lakáson, főleg, ha szinte alig ismeri a másik személyt, amikor összeköltöznek. A U.S.News & World Report az egyetemeken uralkodó légkörről beszélve a következőket mondja: „Sok iskola hihetetlenül nagy figyelmet fordít arra, hogy olyanokat rakjon egy szobába, akik összeillenek, ám még így is gyakran rosszul sikerül a párosítás.” Olyannyira rosszul, hogy néhány egyetemista között a konfliktusok erőszakba torkollottak! Az interneten ezért több weboldal is megjelent, ahol a tanulók kiadhatják magukból a dühöt, ha a szobatársuk miatt állandóan feszültnek érzik magukat. Miért van az, hogy sokaknak nehéz kijönniük a szobatársukkal?

Egy idegennel egy fedél alatt

„Azt hiszem, érdekes élményként jellemezném azt, ha valakinek össze kell költöznie egy idegennel, mivel fogalma sincs róla, hogy mire számítson” — mondja Márk. Kétségtelen, hogy görcsbe rándulhat az ember gyomra, ha arra gondol, hogy olyasvalakivel fog egy fedél alatt lakni, akivel talán semmi közös vonása sincs. Persze a keresztények sok mindenben hasonlóan gondolkodnak, és számos közös témájuk kellene hogy legyen. De még ez sem mindig segít. „Rengeteget nyugtalankodtam amiatt, hogy szobatársam lesz” — vallja be Dávid.

Dávid végül is olyan fiúval került egy szobába, aki hasonló környezetben nőtt fel. Ám nem mindig megy ilyen simán minden. „Az első szobatársam nem volt valami bőbeszédű — mondja Márk. — Amikor az ember megosztja a szobáját valakivel, nagyon fontos, hogy beszélgessenek. De ő csak hallgatott, és ez egy idő után kezdett az idegeimre menni.”

A neveltetésbeli különbségek is növelhetik a feszültséget. „Amikor elköltözöl otthonról — mondja Laura —, úgy akarsz csinálni mindent, ahogy neked tetszik. Hamarosan azonban rájössz, hogy másokat is figyelembe kell venned.” Ahogy kikerülsz a családi fészekből, bizony mellbevágó élmény lehet felfedezned, hogy mennyire eltérően gondolkodnak mások.

Ahány ház, annyi szokás

Nagyon sok múlik azon, hogy hogyan nevelték az embert a szülei — vagy hogy megnevelték-e egyáltalán (Példabeszédek 22:6). A fiatal Fernando erről számol be: „Én rendezett vagyok, a szobatársam ellenben hanyag volt. Vegyük például a szekrényt: az ő ruhái ömlesztve voltak, én viszont szeretem vállfára tenni őket.” Esetenként óriási lehet az eltérés aközött, hogy két ember mit tart helyesnek, illetve helytelennek.

„Együtt laktam egy lánnyal — emlékszik Renáta —, akinek szó szerint úgy nézett ki a szobája, mint egy disznóól! Olyan szobatársaim is voltak, akik nem takarították le evés után az asztalt, vagy két-három napig a mosogató felé sem néztek.” Igen, ha a háztartási munkáról van szó, úgy tűnik, hogy a Példabeszédek 26:14 leírása néhány szobatársra egy az egyben ráillik: „Mint az ajtó forog az ő sarkán, úgy a rest az ő ágyában.”

Ugyanakkor az sem leányálom, ha az ember szobatársa maga a megtestesült tisztaság. Egy fiatal nőnek, Lillának ez volt a véleménye az egyik szobatársnőjéről: „Szerinte a lakásra óránként ráfért egy takarítás. Még véletlenül sem vagyok hanyag, de azért egyszer-egyszer kint hagytam néhány cuccot az ágyamon, könyveket meg ilyesmit. Ám ő úgy érezte, a helyzetet orvosolni kell.”

A szobatársaknak a személyes tisztaságról is merőben más véleményük lehet. Márk így beszél erről: „A szobatársam az utolsó pillanatban ugrik ki az ágyból. Odarohan a csaphoz, lötyköl egy kis vizet a hajára, és már vágtat is el otthonról.”

A neveltetésbeli és személyiségbeli különbségek miatt a szórakozásról és a pihenésről is más-más elképzelései lehetnek két embernek. „Ő is másfajta zenét szeret, meg én is” — mondja Márk a  szobatársáról. Ha a szobatársak tisztelik egymást, ezek a különbözőségek hasznosak lehetnek; mindkettőjüknek segíthetnek, hogy más dolgokat is megszeressenek. Ám sajnos ezek a különbségek legtöbbször inkább konfliktusokhoz vezetnek. Fernando is ezt tapasztalta: „Én a spanyol zenét kedvelem — mondja —, a szobatársam viszont folyton kritizálja.”

Telefongondok

A legtöbb vita forrása a telefonhasználat lehet. „Szeretek korán lefeküdni — mondja Márk —, a szobatársam viszont késő éjszakába nyúlóan telefonál. Ez egy idő után bosszantóvá válhat.” Laurának is hasonló gondjai voltak: „Volt, hogy a szobatársam barátnői hajnali háromkor-négykor csörögtek oda hozzánk. Ha ő nem volt otthon, nekem kellett felvennem a telefont.” Hogyan oldották meg a gondot? „Mindketten beszereztünk magunknak egy telefont.”

Ám nem minden fiatalnak van pénze saját telefonra, így sokan kénytelenek osztozkodni, ez pedig nehéz időszakokhoz vezethet. Renátának is volt ilyen élményben része: „Az egyik szobatársam együtt járt egy fiúval, és gyakran órákig telefonált. Egyszer több mint 20 ezer forintos telefonszámlát csinált, és elvárta, hogy mindannyian fizessük ki a részünket, mivel korábban megegyeztünk, hogy egyenlően osztozkodunk a költségeken.”

Az is gondot okozhat, ha nem lehet a másik miatt hozzáférni a telefonhoz. „A szobatársam idősebb volt nálam — idézi fel Lilla. — Csak egy telefonunk volt, én pedig folyton telefonáltam, mivel sok barátnőm van. A szobatársam soha nem szólt érte. Azt gondoltam, hogy biztosan szól majd, ha szeretne telefonálni. Most már tudom, hogy ez nem volt valami figyelmes tőlem.”

A magánélet hiánya

„Mindenkinek szüksége van egy kis egyedüllétre — mondja Dávid. — Néha el kell engednem magam egy kicsit; ilyenkor nem akarok csinálni semmi különöset.” Ám megeshet, hogy ha az embernek osztozkodnia kell valakivel egy lakáson, nehéz olyan pillanatokat találni, amikor egyedül lehet. Márk egyetért: „Szeretek egy kicsit egyedül is lenni, ezért nekem azzal a legnehezebb megbirkóznom, hogy nincs sok magánéletem. A szobatársamnak is, és nekem is ugyanolyan az időbeosztásunk, így ritka, hogy az ember egyedül lehet otthon.”

Időnként még Jézus Krisztusnak is szüksége volt arra, hogy magában legyen (Máté 14:13). Elkeserítő lehet hát, ha amiatt, hogy a szobatársad is otthon van, nehéznek vagy egyenesen lehetetlennek találod az olvasást, a tanulmányozást vagy az elmélkedést. Márk elmondja: „Nem tudok tanulmányozni, mert a szobában mindig zajlik az élet: vagy a barátait hívja át, vagy telefonál, vagy tévét néz, vagy zenét hallgat.”

De bármennyire nehéz is elviselni a szobatársi kapcsolatban felmerülő nehézségeket, fiatalok ezrei sikeresen megbirkóztak a feladattal. Cikksorozatunkban további cikkeket is olvashatunk majd, melyek gyakorlatias javaslatokat adnak, hogy segítsenek a lehető legjobb szobatársi kapcsolatot kiépíteni.

[Lábjegyzetek]

[Kép a 16–17. oldalon]

Nehézségek adódhatnak, ha nem egyezik a zenei ízlésetek

[Kép a 18. oldalon]

A figyelmetlenség feszült helyzeteket idézhet elő