Írjunk hangul írásjegyekkel!

AZ ÉBREDJETEK! KOREAI ÍRÓJÁTÓL

A VILÁG ÖSSZES ÍRÁSRENDSZERÉNEK VAN TÖRTÉNETE, AMELY ÁLTALÁBAN IGEN RÉGI IDŐKRE NYÚLIK VISSZA. ÁM VAN EGY OLYAN ÁBÉCÉ, AMELYET CSAK ÖTSZÁZ ÉVVEL EZELŐTT ÁLLÍTOTTAK ÖSSZE, ÉS AZÉRT KÉSZÍTETTÉK, HOGY AKÁR EGYETLEN DÉLELŐTT MEG LEHESSEN TANULNI! EZ A KOREAI ÁBÉCÉ, AMELYET HANGULNAK HÍVNAK. KIALAKULÁSÁNAK ÉS HASZNÁLATÁNAK A TÖRTÉNETE EGYARÁNT LENYŰGÖZŐ.

MIELŐTT megalkották a hangult, a koreai nyelvnek nem volt saját írott formája. A művelt koreaiak több mint ezer évig a kínai írásjegyeket használva írták le a koreai szavakat. Az évek folyamán azonban kísérleteket tettek arra, hogy jobb írásrendszert találjanak ki. De mivel ezek mindegyike a kínai írásjegyeken alapult, csak a műveltek tudták használni őket.

Ábécét rendel egy király

Az i. sz. XV. században a Csoszon-dinasztiához tartozó Szedzsong király gondolkozott el először azoknak az alattvalóinak az elkeseredésén, akik nem tudtak írni-olvasni. A legtöbben csak szóban tudtak panaszaikkal a hatóságokhoz fordulni. Ez a szomorú helyzet gondolkodóba ejtette Szedzsong királyt, aki arról volt ismert, hogy mindig kész meghallgatni az egyszerű embereket.

Szedzsong király így vezető szerepet játszott egy ábécé megteremtésében, amely megfelel a beszélt koreai nyelvnek, és amelyet könnyű megtanulni és használni. Ennek a munkának a végét 1446-ban jelentették be. Kiáltványának előszavában Szedzsong király kijelentette: „Mivel a kínai írásjegyek idegen eredetűek, ezért képtelenek pontosan visszaadni a koreai nyelv értelmét. Sok egyszerű embernek ezért nincs lehetősége, hogy kifejezze a gondolatait és érzéseit. Mivel együtt érzek nehéz sorsukkal, készítettem egy 28 betűből álló ábécét. Ezeket a betűket nagyon könnyű megtanulni, és szívből remélem, hogy az új írásmód jobbá teszi majd minden ember életét.”

Sajnos voltak olyan tudósok, akik nem támogatták a hangult, éppen azért, mert könnyen megtanulható! Megvetően amkulnak titulálták, mely kifejezés azt jelenti, hogy ’a nők betűi’. Lenézték ezt az ábécét, és azt mondták, hogy még a nők is meg tudják tanulni, akiket az iskolában olvasni sem tanítottak meg. Ez az előítélet a hangul iránt eltartott egy ideig a felsőbb osztályokhoz tartozó koreaiak körében. Valójában több mint négyszáz év telt el, mire a koreai kormány kihirdette, hogy a hangult lehet használni hivatalos iratok elkészítésekor.

 A hangul és a Biblia

A Biblia fontos szerepet kapott a hangul történetében. Bár sok olyan koreai vallási kiadványt hoztak be Koreába, amelyet kínai írásjegyekkel írtak, a misszionáriusok nem hoztak kínai Bibliákat, pedig már kaphatók voltak. Ám 1887-ben a Keresztény Görög Iratokat (az Újszövetséget) lefordították koreai nyelvre, és hangul írással nyomtatták ki a kínai Mukdenben. *

Végül lett egy olyan koreai nyelvű Biblia, amelyet szinte mindenki olvashatott — még a nők és a gyermekek is, akiknek sosem volt lehetőségük megtanulni a kínai írásjegyeket. Ma legalább nyolc bibliafordítás létezik, amely a modern hangul írásmódban készült, az egyik ilyen A Szentírás új világ fordítása.

Könnyen megtanulható

Az egyik tudós, aki segített elkészíteni a koreai ábécét, ezt mondta a hangul írásról: „A bölcs egyetlen délelőtt megtanulhatja, tíz nap alatt pedig még az ostoba is képes megtanulni.” Emiatt a hangul korai ellenzői becsmérlően acsimgulként — ’délelőtti betűkként’ — is utaltak az ábécére. Túl egyszerűnek tartották a hangult, mivel egyetlen délelőtt meg lehetett tanulni!

Mégis az, hogy könnyen el lehetett sajátítani a hangult, gyakorlatilag véget vetett az írástudatlanságnak Koreában. Mire a gyerekek iskolába mennek, a legtöbben már gyakorlottan tudják használni azt. Ezenkívül a koreai iskolákban nem rendeznek helyesírási versenyt! Miért nem? Mert a hangul annyira pontosan írja le a koreai beszéd hangjait, hogy egyáltalán nem nehéz hallás után hibátlanul leírni a szavakat.

A hangul ábécével még nem koreai szavakat is le lehet írni. Szeretnéd kipróbálni? Bár az itt közölt táblázatok nem térnek ki minden részletre, abban legalább segítenek, hogy megtanuld leírni a neved a hangul ábécé felhasználásával. Így magad is tapasztalhatod, mennyire sokoldalú ez az ábécé, melyet egyetlen délelőtt leforgása alatt meg lehet tanulni!

[Lábjegyzet]

 [Kiemelt rész a 13. oldalon]

HANGUL MÁSSALHANGZÓK ÉS MAGÁNHANGZÓK

MÁSSALHANGZÓK:

ㄱ (g, k)

ㄴ (n)

ㄷ (d, t)

ㄹ (l, r)

ㅁ (m)

ㅂ (b, p)

ㅅ (sz)

ㅇ *

ㅈ (cs)

ㅊ (csh)

ㅋ (kh)

ㅌ (th)

ㅍ (ph)

ㅎ (h)

MAGÁNHANGZÓK:

ㅏ (a)

ㅑ (ja)

ㅓ (o)

ㅕ (jo)

ㅗ (o)

ㅛ (jo)

ㅜ (u)

ㅠ (ju)

ㅡ (u)

ㅣ (i)

PÉLDA AZ ÖSSZETETT MAGÁNHANGZÓKRA

ㅓ (o) + ㅣ (i) = ㅔ (e)

*A ㅇ mássalhangzót nem ejtik, csak akkor, ha a szó végére kerül, és olyankor „ng” hangértéket jelöl.

Az o (ㅓ), jo (ㅕ) és u (ㅡ) magánhangzókat széthúzott szájjal, az o (ㅗ), jo (ㅛ), u (ㅜ) és ju (ㅠ) hangokat pedig csücsörített szájjal mondják. A csh, kh, th és ph mássalhangzókat erős h-val ejtik.

[Kiemelt rész a 13. oldalon]

A KOREAI SZAVAK ÍRÁSA

Minden koreai szótag két-három részből áll: egy kezdőhangzóból, egy középső hangzóból (egy vagy több magánhangzó) és rendszerint egy záróhangzóból. A szavak egy vagy több szótagból állnak. Minden egyes szótagot egy képzeletbeli négyzetbe kell írni, amint az lent látható. A kezdőhangzót (mely egy mássalhangzó vagy egy néma ㅇ lehet) felülre vagy a bal felső sarokba írják. Ha a középső hangzóban a függőleges vonás a hosszabb, akkor a kezdőhangzótól jobbra kerül, ha a vízszintes a hosszabb, akkor a kezdőhangzó alá írják. A betűket kettőzni is lehet a hangsúlyozás kedvéért, az összetett magánhangzókat pedig összezsugorítva, egymás mellé írják. Ha a szótagnak van záróhangzója, akkor az mindig alulra kerül. Így lehet a hangul ábécé felhasználásával visszaadni a sok ezer szótagot.

PÉLDÁUL:

ㅅ (sz) + ㅗ (o) = 소 (szo) tehén

ㅅ (sz) + ㅏ (a) + ㅇ (ng) = 상 (szang) díj

ㄱ (k) + ㅗ (o) + ㅁ (m) = 곰 (kom) medve

ㅁ (m) + ㅗ (o) + ㄱ (k) = 목 (mok) nyak

ㅅ (sz) + ㅏ (a),

ㄹ (r) + ㅏ (a) + ㅇ (ng) = 사랑 (sza-rang) szeretet

[Kiemelt rész/ ábra a 14. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

A koreai ábécé

Szedzsong király napjaiban a hangul 28 betűből állt, ebből 24-et még most is használnak. Ezek között 14 mássalhangzó és 10 magánhangzó van. Az öt alapmássalhangzó a szájnak és a toroknak a hangképzéshez használt részeire emlékeztet: ㄱ (g, k), domborúan felpúposodó nyelv, amely megérinti a szájpadlást; ㄴ (n), a nyelv visszahajló vége, amely megérinti a szájpadlás elülső részét; ㅁ (m), a száj, ha szemből nézzük; ㅅ (sz) a fogak; ㅇ (ng), a nyitott torok. Ha ezeket az alapmássalhangzókat bizonyos vonásokkal kiegészítik, akkor további mássalhangzókat jelölnek; ezeket a hangokat körülbelül ugyanolyan szájmozgással kell képezni.

A magánhangzók egy ponttal (•)* jelképezik a kerek eget, egy vízszintes vonással (ㅡ) a sík vidéket, és egy függőleges vonással (ㅣ) az álló embert. Ezek azokat a magánhangzókat jelképezik, amelyeket elülső, középső és hátsó nyelvállással képeznek.

*A mai hangul ábécében nem használják ezt a betűt.

[Ábra]

ㄱ

ㄴ

ㅁ

ㅅ

ㅇ

[Kép a 13. oldalon]

Szedzsong király