Látogatás a fekete arany városába

AZ ÉBREDJETEK! BRAZÍLIAI ÍRÓJÁTÓL

MEGLEHET, hogy még sohasem hallottál a brazíliai Ouro Prêto nevű városról, pedig a XVIII. században a lakossága háromszor annyi volt, mint az akkori New Yorké, jövedelme pedig egyszer elég volt ahhoz, hogy újjáépítsék belőle Lisszabon városát, melyet egy földrengés porig rombolt. Az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete 1980-ban a világörökség részévé nyilvánította Ouro Prêtót — a világörökségben most közel 700 helyszín van, amely valamilyen kimagasló kulturális vagy természeti értékkel bír. Miért emelték ilyen rangra Ouro Prêtót? Vizsgáljuk meg ennek az egyedülálló városnak a történelmét.

„Aranyital”

A XVII. század első felében nagyon sok portugál felfedező járta Brazíliát új föld, indián rabszolgák és arany után kutatva. Ezeket a felfedezőket bandeirantéknak nevezték. Az egyik expedíció egészen a szárazföld belsejében lévő Itacolomi-hegyig jutott. Ott Duarte Lopes, hogy a szomját oltsa, egy patakból vizet merített facsészéjébe, és ivott. Majd apró, fekete kövecskéket vett észre a csészében.

Lopes eladta a köveket egy barátjának, aki gyanította, hogy értékes kövekről van szó, és elküldte őket Rio de Janeiro kormányzójának. Amikor a kormányzó megvizsgálta a köveket, felfedezte, hogy a fekete színű vas-oxid réteg rendkívüli finomságú aranyat rejteget. De honnan származott az arany? Mihelyt Lopes leírást közölt az Itacolomi-hegyről, elkezdődött a kutatás. 1698-ban Antônio Dias de Oliveira bandeirante megtalálta a hegyet, ahonnan a kövecskék származtak. Az aranyvadászok lóhalálában a lelőhely közelében lévő táborhelyre siettek, mely később a Vila Rica nevet kapta. Nem sok idő telt el, és Vila Ricában már 80 000-en laktak. Idővel ez a település lett Minas Gerais állam székhelye, és elnevezték Ouro Prêtónak, melynek jelentése: ’fekete arany’.

A fekete aranyhoz vér tapad

1700 és 1820 között az aranykeresők 1200 tonna aranyat bányásztak itt — ez a mennyiség az abban az időben világszerte bányászott arany 80 százalékát tette ki. De hova került ez a sok arany? A kibányászott aranyat a Casa dos Contosban, vagyis a pénzverdében rudakba öntötték. Ezután az arany egyötödét be kellett fizetni adónak, mely a portugál királyi család kincsesládájában kötött ki.

A gyarmatosítók ellenezték az adót. Egyikük Felipe dos Santos volt, aki bányászokat, katonákat és egyháztagokat lázított a portugál korona ellen. A portugálok ezt nem hagyták annyiban. 1720-ban Dos Santost felakasztották, a testét pedig lovakkal végighúzatták az utcákon. A bányászok visszamentek a bányákba, az adók pedig egyre csak növekedtek.

Ez az eset azonban csak átmenetileg szüntette meg a lázadást. Később, még ugyanebben a században színre lépett Joaquim da Silva Xavier, akit Tiradentesnek becéztek (e név jelentése ’foghúzó’, mely Joaquim egyik hivatására utalt). Ahhoz a poétákból, újságírókból és katonatisztekből álló Ouro Prêtó-i csoporthoz tartozott, amely Toledónak, egy helybeli papnak a házában jött össze rendszeresen. Először főleg filozófiai témákban élcelődtek egymással, később azonban az akkori politikáról kezdtek beszélni — arról, hogy Nagy-Britannia észak-amerikai gyarmatai kivívták függetlenségüket, és hogy Franciaország lefejezte a királyait. Később a beszélgetéseik lázadó hangvételűvé váltak, amikor a csoport titokban a portugál korona fojtogató követeléseiről suttogott. I. Mária portugál királynő  figyelmeztette a lázadókat, hogy fejüket fogja vétetni. Ennek ellenére Tiradentes, aki akkor katonatiszt volt, 1788-ban Minas Gerais államban az Inconfidência-összeesküvés élére állt.

Egy besúgó felfedte az összeesküvők neveit. Egyenként letartóztatták és Afrikába száműzték őket, hogy ott meghaljanak. Tiradentes egy nyirkos Rio de Janeiró-i börtöncellában senyvedt, míg 1792. április 21-én felakasztották és lenyakazták. Tiradentes fejét Ouro Prêto főterén egy karóra tűzték, felnégyelt testét pedig több út mentén oszlopra szegezték. Ez egy időre elvette az emberek kedvét a lázongástól. De aztán három évtizeddel később, 1822-ben Brazília elnyerte függetlenségét Portugáliától.

Művészeti, történelmi és vallási gyöngyszemek

Idővel Ouro Prêto aranya elfogyott, jelentősége pedig hanyatlott. A város azonban megőrzött néhány tárgyat és más maradványt, amely a történelmére emlékeztet. Ilyenek találhatók a Praça Tiradentes nevű főtéren lévő Inconfidência Múzeumban. A múzeum épülete korábban a városi tanács székházaként és fogházként működött, most viszont régi korok művészetét eleveníti fel, valamint történelmi eseményeknek és a város tragikus eseményeinek állít emléket.

A kiállítási anyagban van Tiradentes halálos ítélete, melyet I. Mária írt alá, valamint a kivégzésére használt akasztófa maradványai. Tiradentes néhány összeesküvő társának maradványai kőlapok alá vannak eltemetve egy sorban úgy, mint ahogyan a kollégiumokban elhelyezik az ágyakat. Egy másik szinten a szobák a gyarmati és birodalmi kor stílusjegyeit magukon viselő antik bútorokat őriznek.

A drágakövek szerelmeseinek paradicsoma

Ha a Praça Tiradentes felső végéhez érünk, egy másik kincsesládát találunk ott: a kormányzói palotát, melyet a kormányzóknak és az állam elnökeinek az elszállásolására használtak. Jelenleg itt található a Bányászati és Kohászati Főiskola, ahol a diákok felsőfokú tanulmányokat folytathatnak bányászmérnöki, geológiai és kohászati szakon. Az iskola múzeuma csodálatos kiállításnak ad helyet. Az egyedülálló, 20 000 darabos gyűjteményben 3000 különféle ásvány, drágakő és kristály tekinthető meg, és persze van közöttük ouro prêto, vagyis fekete arany is.

 Manapság már nem lehet nagy tömegben aranyat találni itt. De azért még mindig fellelhető egy különleges fajta, sárga színű topáz, valamint berillek, mint például az akvamarin és a smaragd. Mintegy 50 évvel ezelőtt a drágakőmetszés művészetében csak kevés ember volt jártas. Most azonban már igen sok független drágakővadász, valamint ékszerbolt van Praça Tiradentes környékén. Az üzletvezetők nemcsak arra tanítanak meg, hogy miként lehet megkülönböztetni a drágaköveket egymástól, hanem még be is mutatnak drágakőmetszőknek és -csiszolóknak, akik a hátsó szobákban szorgoskodnak. Ezek az emberek örömüket lelik abban, ha megmutathatják neked, hogyan kell a drágaköveket metszeni. A vendégszeretetnek ez a fajta megnyilvánulása jól tükrözi, milyen kiváltságnak érzik az itt lakók, hogy egy olyan várost mondhatnak az otthonuknak, amelynek nagyon érdekes a történelme.

Ha brazíliai utazást tervezgetsz, semmiképp se hagyj ki egy Ouro Prêtó-i sétát, mely városban érdemes fényképeket készíteni.

[Térkép a 22. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

Ouro Prêto

[Forrásjelzés]

Térkép: Mountain High Maps® Copyright © 1997 Digital Wisdom, Inc.

[Kép a 22–23. oldalon]

A vas-oxid eltávolítása után a fekete színű kövek aranyrögökké változnak

[Kép a 23. oldalon]

Ouro Prêto, a messzeségben pedig az Itacolomi-hegy

[Kép a 24. oldalon]

Az Inconfidência Múzeum a Praça Tiradentes téren

[Kép a 24. oldalon]

Akvamarin, sárga színű topáz és smaragd

[Forrásjelzés]

Drágakövek: Brasil Gemas, Ouro Preto, MG