Vigasz a gyászolóknak

A 2001. szeptember 11-én, New Yorkban és Washingtonban végrehajtott terrortámadások az egész világon elborzasztották az embereket. Egyetlen nap alatt több ezren haltak meg, s közülük több száz hősies tűzoltó, rendőr és mentős is az életét vesztette.

Amióta ez történt, Jehova Tanúi nagy erőfeszítést tesznek azért, hogy megvigasztalják azokat, akik elvesztették szeretteiket a tragédiában. A Tanúk ezáltal szeretnék ’bekötözni a megtört szívűeket, és megvigasztalni minden gyászolót’ (Ézsaiás 61:1, 2).

Az évek során Jehova Tanúi úgy tapasztalták, hogy akik a halál miatt elveszítették szeretteiket, azok gyakran az alábbiakban felsorolt kérdéseken töprengenek. A Biblia választ ad ezekre a kérdésekre. Miért ne vizsgálnád meg az említett szentírási gondolatokat a saját Bibliádban?

Vajon eleve el van rendelve az emberek halála?

A Biblia a Prédikátor 9:11-ben (9:13) az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat fordítása szerint azt írja, hogy „idő és véletlen esik meg mindannyin”. Ha a halál eleve el lenne rendelve, akkor miért buzdítana minket a Biblia arra, hogy tegyünk óvintézkedéseket? (Lásd például az 5Mózes 22:8-at.)

Miért halunk meg?

Az első emberpár, Ádám és Éva egy földi paradicsomba lett helyezve. Ha engedelmesek maradnak, nem kellett volna meghalniuk. A halál az Istennek való engedetlenség következménye (1Mózes 1:28; 2:15–17). Sajnos Ádám és Éva engedetlen lett a Teremtője iránt. Ezért meg kellett fizetniük a büntetést: meg kellett halniuk. Mivel az egész emberiség Ádámtól és Évától származik, mindannyian bűnt és halált örököltünk. A Biblia ezt írja: „e g y ember [Ádám] által jött be a világba a bűn, és a bűn által a halál, s így a halál minden emberre átterjedt” (Róma 5:12).

Milyen állapotban vannak a halottak?

Ádám lázadása után Isten ezt mondta: „visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz” (1Mózes 3:19). A halál tehát a teljes öntudatlanság állapota — a nemlétezést jelenti. A Biblia ezt mondja: „az élők tudják, hogy meghalnak; de a halottak semmit nem tudnak” (Prédikátor 9:7, kiemelés tőlünk). A Biblia még azt is írja, hogy amikor valaki meghal, „visszatér földébe, és aznapon elvesznek az ő tervei” (Zsoltárok 146:3, 4, kiemelés tőlünk).

Vajon a lelkünk tovább él, amikor meghalunk?

A Biblia egyértelműen azt tanítja, hogy a lelked te magad vagy, nem pedig egy elvont valami, ami túléli a halálodat (1Mózes 2:7; Példabeszédek 2:10; 5Mózes 12:20). Ezért azt mondhatjuk, hogy amikor az ember meghal, a lélek hal meg. A Biblia világosan kijelenti: „a mely lélek [vagyis személy] vétkezik, annak kell meghalni!” (Ezékiel 18:4).

Milyen reménység van a halottak számára?

A Biblia feltárja, hogy Isten szándéka az, hogy visszahozza a halottakat az életbe, feltámasztva őket a paradicsomi földre, ahol nem lesz többé betegség és halál. Jézus ezt mondta: „eljön az óra, amelyben mindazok, akik az emléksírokban vannak, hallani fogják az ő hangját, és kijönnek” (János 5:28, 29; Jelenések 21:1–4).

Amikor Jézus Lázárról beszélt, aki nem sokkal azelőtt halt meg, a halált alváshoz hasonlította (János 11:11–13). Továbbá, miután Jézus feltámasztotta őt, Lázár semmit sem mondott arról, hogy kínozták volna, vagy hogy üdvözült volna az alatt a rövid idő alatt, amíg halott volt (János 11:37–44). Ez érthető, hiszen a halottak öntudatlanok. Nem szenvednek, hanem várják az „órát”, amikor fel lesznek támasztva. Mindenesetre Lázár feltámasztása mutatja, hogy a halottak újra élhetnek. Sőt ezzel a csodával Jézus kicsiben megmutatta, hogy mi fog végbemenni a földön Isten Királyság-uralma alatt (Cselekedetek 24:15). Milyen vigasztaló ez azoknak, akik elveszítették szeretteiket ebben a viharos időszakban!