Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Csoda a strucctojásban

Csoda a strucctojásban

Csoda a strucctojásban

AZ ÉBREDJETEK! DÉL-AFRIKAI KÖZTÁRSASÁGI ÍRÓJÁTÓL

A KELTETŐGÉPBEN mozdulatlanul fekvő strucctojás semmit sem árul el arról, hogy mi történik a belsejében, és arról sem, hogy nemsokára milyen varázslatos esemény fog itt végbemenni. Itt a struccfarmon azonban lehetőség van rá, hogy többet megtudjunk a strucc fejlődéséről, mely a tojás lerakásával kezdődik.

Úgy bánnak velük, mint a hímes tojással

Az anyastrucc egy teljesen egyszerű fészekbe rakja le a tojásait a homokba. * Az elefántcsontszínű strucctojások súlya egyenként elérheti akár a két kilogrammot is. A munkások naponta szállítják a farm keltetőgépeihez az újonnan lerakott tojásokat. Ezek a keltetők lesznek a tojások otthonai az elkövetkező körülbelül hat hétben.

Ez idő tájt szinte hímes tojásként kell bánni a keltetőben lévő tojásokkal. A tojásokat kellemesen meleg hőmérsékleten tárolják, körülbelül 37 Celsius-fokon, mely eszményi hőfok az embriók tojáson belüli fejlődéséhez. Hogy a tojássárgája (szik), vagyis az embrió ne süllyedjen le a tojás aljára, és ne ragadjon a héjhártyához, a tenyésztő automatikus fordítóművel felszerelt, különleges tálcákon tartja a tojásokat, vagy kézzel naponta forgatja őket. Ezzel utánozzák azt, ahogyan a struccszülők a természet homokbölcsőjében rendszeresen forgatják a tojásaikat.

Mi történik a tojásban?

De hogyan tudhatjuk meg, hogy mi történik a tojáshéjon belül? A tenyésztő óvatosan felemel egy tojást, majd egy olyan doboz tetején lévő mélyedésbe helyezi, melyben van egy erős, fehér fényű izzó. Ez a folyamat — melyet lámpázásnak neveznek — némi bepillantást enged a tenyésztőnek a tojás belsejében végbemenő, figyelemre méltó átalakulásba. Időnként meglámpázza a tojást, hogy ellenőrizze a benne lévő élőlény fejlődését. Ha még néhány lámpázás után is híg a tojás közepe, akkor a tojás nyilvánvalóan nincs megtermékenyítve, ezért nem rakják vissza a keltetőgépbe.

A keltetőgépben töltött 39 nap alatt a porcelánszerű héjon belül csodálatos növekedés megy végbe. Egy légkamra képződik, mely végül a tojásnak körülbelül egyharmadát foglalja el. * A még ki nem kelt strucc kissé szűkösen van a tojásban, és már a küszöbön álló szabadulásához helyezkedik. Először azonban le kell zajlania egy létfontosságú folyamatnak: a szikzacskónak az embrió köldökzsinórján és köldökén keresztül a magzat apró hasüregébe kell húzódnia. Ez elengedhetetlen, mivel a szikzacskó tartalmazza azokat a tápanyagokat és energiaforrásokat, melyekre a kis struccnak hamarosan, a tojás feltörésekor szüksége lesz.

A héj feltörése

Végre elérkezik a nagy esemény, és mi itt vagyunk, hogy a szemtanúi legyünk. Ahhoz, hogy a strucccsibék eljussanak a héjhoz, először át kell vergődniük a hártyán a légkamrába. A struccoknak — némelyik más madár fiókáitól eltérően — nincsen tojásfoguk a héj feltöréséhez, hanem puha csőrükön védőréteg van, mely védi annak hegyét. A madár a védőréteggel bevont csőrét a héj belsejéhez támasztja, a nyaka hátulját pedig ahhoz a hártyához nyomja, mely elválasztja őt a közeli légkamrától. A sok lökéstől és dörzsöléstől végül felszakad a hártya. A belső pattogzás után a csibe birtokba veszi a héjon belüli teljes területet. (Lásd az A ábrát.)

Végre valahára levegő jut a csibe apró tüdejébe, mely most már működik. Ám ezek az erőfeszítések elviselhetetlenül levegőtlenné teszik a tojás szűkös belsejét. Ezért a fióka nem adhatja föl most, küzdenie kell, és át kell törnie magát a héjon. Erejét megfeszítve többször is hátradönti a fejét, és eközben a csőre hegyét a héj belsejéhez üti. Hirtelen pici repedés jön létre, és ezen keresztül a kimerült kiscsibére fény szüremlik be. Innentől kezdve a fióka igazi, friss levegőt szívhat be. (Lásd a B ábrát.)

Ezután nagyon nagy szüksége van arra, hogy pihenjen. De amint eléggé összeszedi magát, folytatja a feltört tojás széthasogatását. Ehhez jó hasznát veszi jobb lábának és apró, védőréteggel borított csőrének. Majd miután ez a parányi Góliát széthajigálja a héj törött darabjait, megpróbál felülni, és akkora méltósággal és önbizalommal pislogni az őt körülvevő világra, amekkora egy újonnan kikelt, imbolygó strucctól telik. (Lásd a C ábrát.)

Miért nem segít a tenyésztő a kiscsibének kibújni az összetört tojásból? A csibe biztonsága érdekében. Beletelik egy kis időbe, míg a szik a csibe köldökén át felszívódik. A köldök ezután összehúzódik és bezáródik. Egy hozzá nem értő segítő, aki megpróbálja felgyorsítani a folyamatot, kárt tehet ebben a törékeny, parányi teremtményben, vagy súlyos fertőzéseknek teheti ki őt.

A farmon lévő kicsi struccok mindenesetre már kint vannak a tojáshéjból. Nekünk, nézőknek lenyűgöző látvány, amikor a struccok kicsinyei kimerülten, de győztesen kiemelkednek a törött héjdarabkák kusza halmazából.

Találkozás a nevelőszülőkkel

Egy idő múlva a keltető meleg levegője megszárítja a csibék puha tollait, amitől ők ellenállhatatlanul aranyosak és vattacsomóhoz hasonlóak lesznek. Majd egy napsütéses helyen egy kicsi kinti ketrecbe teszik őket. Látszik rajtuk, hogy odavannak az örömtől! Végre megmozgathatják apró, bizonytalan lábukat, amire már nagyon vágytak.

A következő nap nagyon fontos a bolyhos kicsinyeknek. Bemutatják őket a nevelőszüleiknek, olyan felnőtt struccoknak, amelyek az elkövetkező három hónapban gondoskodni fognak róluk. Mind ez idáig a fiókák nem voltak éhesek, mert a szik táplálta őket. Néhány nappal a kikelés után azonban már szívesen csipegetnének valamit. De mit? Tátva marad a szánk, amikor megtudjuk, hogy a kicsi struccok elkezdik a nevelőszüleik friss ürülékét enni. A tenyésztő elmagyarázza, hogy ez segíthet gyengécske immunrendszerüket megerősíteni.

Nicsak, ezek az apróságok mennyire igyekeznek lépést tartani nevelőszüleik óriás lépteivel! Ez láthatóan hatalmas erőfeszítésükbe kerül. A kicsi struccok azonban hihetetlenül gyorsan nőnek. Elképesztő, de mégis így van: 30 centimétert nőnek havonta. Bámulatba ejtő módon nem telik bele egy hónap, és máris fel tudják venni a jóval nagyobb felnőttek által diktált iramot.

Ezek a kiskamaszok hat hónapos korukra teljesen kifejlett egyedekké válnak, és a magasságuk elérheti a két és fél métert. Nehéz elhinni, hogy ezek a hórihorgas, nyakigláb teremtmények valamivel több mint hét hónappal ezelőtt mozdulatlan tojások lakói voltak a struccfarm keltetőjében.

[Lábjegyzetek]

^ 5. bek. A struccokról részletesebb ismertetőt közöltünk az Ébredjetek! 1999. július 22-i számában, a 16—8. oldalon, „A gyors lábú, repülésre képtelen, lenyűgöző strucc” címmel.

^ 9. bek. A strucctojáson „apró pórusok vannak, melyek lehetővé teszik, hogy gázok jussanak be a tojásba. A tojás tompa végén, a két héjhártya között légkamra alakul ki, mivel a tojás tartalma párolog, miután a tojó lerakta” (Ostrich Farming in the Little Karoo).

[Ábra a 23. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

A KELÉS ALATT LEJÁTSZÓDÓ FOLYAMATOK

A

B

C

[Forrásjelzés]

Ábrák: dr. D. C. Deeming

[Kép a 23. oldalon]

A nagy esemény: a strucc-csibék kibújnak a tojásból!

[Kép forrásának jelzése a 25. oldalon]

John Dominis/Index Stock Photography