Fiatalok kérdezik:

Hogyan találhatok jó szobatársat?

„Az biztos, hogy szobatársak nélkül nem tudtam volna teljes idejű evangéliumhirdetőként szolgálni, és mellette a lakbért meg a számlákat is fizetni” (Laura *).

AMIKOR egy fiatal kiröppen a családi fészekből, hidegzuhanyként érheti a felismerés, hogy mennyivel nehezebb boldogulni anyagilag, mint ahogyan azt otthon elképzelte. Sokan úgy tudnak megélni, hogy szobatársat keresnek maguknak, akár többet is, akikkel közösen fizethetik a kiadásokat.

Ám ahogyan sorozatunk egy korábbi cikke kifejtette, az ember nagy fába vághatja a fejszéjét, amikor összeköltözik valakivel, különösen, ha alig ismeri az illetőt. * Ez alól még azok a keresztény fiatalok sem kivételek, akik azért laknak együtt, hogy teljes idejű evangéliumhirdetőként szolgálhassanak. Ha azt latolgatod, hogy összeköltözz-e valakivel, akkor függetlenül a helyzetedtől az ésszerűség azt kívánja, hogy „gyakorlati bölcsességgel” válaszd meg a szobatársadat (Példabeszédek 3:21, NW). *

A rossz társaság veszélye

Sok fiatal felnőtt hirdetőtáblákon, újságokban található apróhirdetésekben és az internet segítségével próbál magának szobatársat találni. Egy keresztény fiatal esetében azonban ezek a helyek komoly veszélyt rejtenek magukban, mivel minden valószínűség szerint olyan személyekkel fog összeismerkedni, akik nem osztják a hitét, az erkölcsi értékeit és az irányadó mértékeit. Vajon ez azt jelenti, hogy aki egyedül olyanokkal hajlandó összeköltözni, akik osztják a hitét, az szűk látókörű és magának való? Nem, ez a döntés inkább bölcsességre vall. A Biblia is erre figyelmeztet: „Rossz társaságok megrontanak hasznos szokásokat” (1Korintus 15:33).

Figyeljük meg egy fiatal nő, Lilla esetét. Még nem volt megkeresztelt keresztény, amikor beköltözött egy egyetemi kollégiumba. „Veszélyes hely volt — emlékszik vissza. — Néhány lánnyal megesett, hogy amikor hazaérkezett, a szobatársa egy fiúval hentergett az ágyban.” Miután Lilla beköltözött a kollégiumba, a szellemisége gyors hanyatlásnak indult. „Alig jártam a keresztény összejövetelekre” — vallja be. A viselkedése fokról fokra rosszabb lett, ami egyáltalán nem meglepő. „Egy nap azon kaptam magam, hogy káromkodom. Az egyik lány erre megjegyezte: »Jehova mit szól ehhez?«” Micsoda szégyen! Lilla szerencsére kikerült ebből az ártalmas környezetből, és a szellemisége kezdett erőre kapni. De a tapasztalata jó példa arra, hogy mennyire veszélyes olyanokkal lakni egy fedél alatt, akik nem tisztelik az alapelveidet.

Keress neked való szobatársat

Akkor hát hol keress magadnak szobatársat? Először nézz körül a saját gyülekezetedben. Arról se feledkezz meg, hogy a teljes idejű evangéliumhirdetők gyakran találkozhatnak szellemi gondolkodású fiatalokkal, amikor részt vesznek azokon az iskolákon,  illetve összejöveteleken, melyeket kifejezetten teljes idejű prédikálóknak szerveznek. * A szüleid, a helyi gyülekezet vénei, az utazófelvigyázók és mások is a segítségedre lehetnek. Talán ismernek olyan fiatalokat, akikkel jól kijönnél, ha összeköltöznétek.

Az is rendkívül eredményes lehet, ha beszélsz másoknak a szándékaidról. Minél többen ismerik a helyzetedet, annál nagyobb az esélyed arra, hogy találsz valakit, akivel összeköltözhetsz (Prédikátor 11:6). Mindenekelőtt pedig kérd Jehova segítségét és áldását a szobatárs utáni kutatásodban (1János 5:14, 15).

Tudakozódj!

Ha találtál valakit, akiről úgy véled, hogy jó szobatárs lesz, már biztosan alig várod, hogy összeköltözzetek. Mielőtt azonban ezt megteszed, bölcs dolog puhatolózni egy kicsit a másik felől. Például a gyülekezetében lévő ’testvérek körében jó hírben áll’ ez a személy? (Cselekedetek 16:1, 2). A szüleiddel együtt megpróbálhatnátok mindjárt egy szellemileg érett személlyel beszélni, aki ismeri a szobatársjelöltet, és megkérdezhetnétek, hogy milyen általános vélemény alakult ki róla. Kiegyensúlyozott érzelmileg és szellemileg? Részt vesz a prédikálómunkában, és hozzászól az összejöveteleken? Úgy ismerik, mint akinek helyes a magaviselete?

Ne feledd, „a ki jár a bölcsekkel, bölcs lesz” (Példabeszédek 13:20). „A szobatársam rendkívül szellemi gondolkodású ember — mondja Dávid —, és ez az én szellemiségemnek is jót tesz.” Renátának már sok szobatársa volt, és ő is így vélekedik. „Voltak olyan szobatársaim — mondja —, akik azt javasolták, hogy esténként olvassunk el együtt egy fejezetet a Bibliából. Mivel a szüleim nem Tanúk, soha nem tapasztalhattam, milyen egy családi bibliatanulmányozás, ezért számomra óriási volt belekóstolni ebbe a szobatársaimmal!” Valóban igazi áldás lehet egy olyan szobatárs, aki hozzád hasonlóan örömét leli a szellemi dolgokban.

Fontos az őszinte beszélgetés

A következő lépés az, hogy leüljetek megbeszélni a dolgokat. Az ilyen beszélgetések segíthetnek eldöntened, hogy hasonlít-e az egyéniségetek. Egy vizsgálat  eredményei, melyről a Communication Research Reports című folyóirat számolt be, egy érdekes tényre világítanak rá. A vizsgálatból kiderült, hogy azok a szobatársak „voltak a leginkább megelégedve egymással, és kedvelték a leginkább egymást”, akik hasonló módon kommunikálnak. Ha tehát te nyílt, társaságkedvelő és beszédes típus vagy, megvan az esélye, hogy gondjaid lesznek egy olyan emberrel, aki visszahúzódó, csendes, és inkább a magányt kedveli.

Nem lenne jó rendőrségi vallatás szintjén faggatnod a másikat, javatokra válhat azonban, ha megbeszélitek, hogy kinek mik a rövid távú céljai és tervei. Vajon a leendő szobatársad szellemi téren szeretne fejlődni, vagy csupán egy otthon kialakult feszült helyzet elől menekül? Laura egy másik lehetséges problémára is rámutat: „Volt egy szobatársam, akinek udvarolt egy fiú, és a barátja mindig nálunk volt, ráadásul késő estig.” Laura helytelennek vélte, ahogyan a szobatársa és a barátja kifejezték egymás iránt az érzéseiket, és rossz érzéseket keltett benne. Az ilyen gondok azonban néhány esetben elkerülhetők, ha már az elején felállítotok egy-két szabályt. Renáta például elmondja: „Elhatároztuk, hogy egy bizonyos időpont után nem tartózkodhatnak fiúk a lakásban.” Az is bölcs dolog lenne, ha mindkét szobatárs beleegyezne, hogy soha nem fog egy másik nembeli személlyel kettesben lenni a szobában vagy a lakásban.

Arról is érdemes beszélgetni, hogy kinek mi a hobbija, mi az, amit szeret, és mi az, amit nem, illetve hogy milyenfajta zenét hallgat szívesen. „Olyan szobatársat szeretnék, akivel hasonló az ízlésünk, a személyiségünk és az érdeklődési körünk” — mondja Márk. Természetesen attól, hogy két embernek más az ízlése, még lehetnek szobatársak. Valójában az a kérdés, hogy mennyire vagytok rugalmasak. A különbözőségek ellenére készek vagytok elfogadni egymást, és teret engedni a másik véleményének és ízlésének is?

Lilla ezt javasolja: „Azt is kérdezd meg tőle, hogy neki mit jelent egy szobatársi kapcsolat. Vannak, akik arra számítanak, hogy te leszel a legjobb barátnőjük, és puszipajtások lesztek. Én viszont nem ezt várom egy ilyen kapcsolattól.” Dávid is hasonlóképpen érez: „Az olyan szobatársat szeretem, akivel együtt is tudok csinálni dolgokat, de nincs mindig a nyomomban, amikor másokkal szeretnék lenni.” Afelől is érdeklődj, hogy a leendő szobatársad szeretne-e a prédikálópartnered is lenni, vagy más tervei vannak, például idegen nyelvű gyülekezetben szeretne szolgálni.

Végül pedig ne feledjétek: az is fontos, hogy ki fog főzni. (Tud-e egyáltalán valamelyikőtök?) Hogyan fogjátok magatok között megosztani a házimunkát? Mi a helyzet a saját háztartási gépek használatával? Kinek mennyi helye lesz a szekrényben? A bútorok használatáról döntöttetek már? És azoknak a helyeknek a felosztásáról, ahol a személyes holmikat tarthatjátok? Lesz valamelyikőtöknek állata? Ha nyíltan beszélgettek ezekről a kérdésekről, sok félreértéstől és fájó érzéstől óvhatjátok meg magatokat. „A tervek tanácskozással szilárdulnak meg” — mondja a Példabeszédek 20:18 (NW).

„Illendően és elrendezés szerint”

A Lukács 14:28 is hasznos alapelvvel szolgál: ’Számítsd ki a költségeket.’ Úgy van, próbáld meg kiszámolni, hogy mennyit kell majd költened havonta. Mennyi pénzt kell majd félretenni lakbérre, élelmiszerre és a számlákra? Ha közösen használjátok majd a telefont, hogyan rendezitek magatok között a számlát? „Én mindenképpen meggyőződnék róla, hogy tudja-e majd fizetni a kiadásokat az a lány, akivel össze akarok költözni” — mondja Laura. Milyen igaz, amire a The Next Step című internetes folyóirat rámutat: „Azok a szobatársak, akik nem járulnak hozzá a lakbérhez, és hagyják, hogy mindig a másik költsön élelmiszerre . . . , vagy akik hatalmas számlákat csinálnak, csak stresszt okoznak, amire pedig senkinek sincs szüksége.”

„Van, akivel nem az a gond, hogy mennyit fizet, hanem hogy mikor!” — mondja Renáta. Mit értett ez alatt? „Minden hónap harmadikán kell kifizetnünk a lakbért — mondja —, de volt, hogy a szobatársam elutazott a hétvégére, és nem adta oda a lakbér rá eső részét, én meg mehettem a tulajdonoshoz bocsánatot kérni.” Tagadhatatlanul az az okos ember, aki mindent „illendően és elrendezés szerint” tesz, és nem hagyja a fontos elintéznivalókat a véletlenre (1Korintus 14:40). Sokszor az is bölcs dolog, ha írásban rögzítitek, hogy miben állapodtatok meg.

Ha gondosan és körültekintően választasz szobatársat, nagyobb valószínűséggel fog áldás származni a kapcsolatból, mint bosszúság. Ám mit tehetsz akkor, ha gondok merülnek fel, vagy ha a személyiségbeli különbözőségekből viszályok adódnak? Egy későbbi cikk ezekkel a helyzetekkel foglalkozik majd.

[Lábjegyzetek]

[Kép a 26. oldalon]

Veszélyes olyan személyekkel összeköltözni, akik nem a Bibliában lefektetett erkölcsi értékek szerint élnek

[Kép a 26. oldalon]

Mielőtt úgy döntesz, hogy összeköltözöl valakivel, üljetek le, és beszéljétek meg a fontos kérdéseket