A só — Egy csipetnyi kincs

„TI VAGYTOK a föld sója” — mondta Jézus a tanítványainak (Máté 5:13). „Só van közöttünk” — mondják az arabok. „Hamis a sóhoz” — mondják a perzsák a hűtlen vagy hálátlan személyről. Mivel a sónak tartósító hatása van, bizonyos ősi és modern nyelvekben nagyrabecsülésre és tiszteletre is utalnak vele.

Emellett a só a szilárdság és az állandóság jelképévé is vált, ezért a Bibliában a tartós szövetségekre „sónak szövetsége” névvel utaltak. A szövetség részesei gyakran úgy pecsételték meg kapcsolatukat, hogy egy közös étkezésen vettek részt, amelyen sóval hintették meg ételüket (4Mózes 18:19). A Mózesi Törvény előírta, hogy az oltárra kerülő áldozatokat sózzák meg. Ez kétségtelenül a romlatlanságot és az épséget jelképezte.

Érdekfeszítő történelmi adatok

A só (nátrium-klorid) mindig is nagy kincsnek számított, olyan értékes kincsnek, hogy még háborúkat is vívtak miatta. A nagy francia forradalom kirobbanásához az is hozzájárult, hogy XVI. Lajos hatalmas adót vetett ki a sóra. De fizetőeszközként is használták ezt az ásványi anyagot, és bizony nagy értéke volt. A mór kereskedők sóval fizettek az aranyért — egy gramm aranyért ugyanannyi sót adtak —, néhány közép-afrikai törzs pedig kősó lapokat használt pénz gyanánt. A görögök sóval fizettek a rabszolgákért; innen ered az a mondás, hogy „nem éri meg a sóját” — vagyis az árát.

A középkorban babonás elképzelések kaptak szárnyra a sóval kapcsolatban. Baljós előjelnek számított, ha valaki véletlenül kiborította a sót. Leonardo da Vincinek az „Utolsó vacsora” című festményén például Iskariót Júdás előtt egy felborult sótartó hever. Egészen a XVIII. századig viszont a társadalmi rangról árulkodott az, hogy egy díszvacsorán az egyén hol kapott helyet az asztalnál, a sótartótól feljebb vagy lejjebb; a sótartótól feljebb lévő, vagyis az asztalfőhöz közelebbi hely tisztes pozíciót jelentett.

Az emberek nagyon hamar megtanulták, hogy miként lehet sót nyerni a természetes sóoldatokból és a tengervízből, valamint a kősófejtés titkára is rájöttek. Egy ősi kínai gyógyszertani tanulmány több mint 40 sófajtát említ meg, és két olyan módszert is taglal, melyek alkalmazásával akkoriban sót nyertek — ez a két módszer meglepő mértékben hasonlít a ma használt eljárásokhoz. Például napenergia felhasználásával nyerik a sót a világ legnagyobb szoláris sólepárló üzemében, mely a mexikói Baja California Surnál található Sebastián Vizcaíno-öbölben működik.

Egy érdekesség: ha a világ összes óceánja kiszáradna, a becslések szerint „legalább 19 millió köbkilométernyi kősót hagyna maga után, vagyis az így kapott só mennyisége 14,5-szer lenne több, mint dagálykor az egész európai földrész vízből kilátszó részének a térfogata” — mondja az Encyclopædia Britannica. A Holt-tengernek pedig mintegy kilencszer nagyobb a sótartalma, mint az óceánoknak!

A só napjainkban

A só még ma is értékes kincs. Egyebek között fűszerként, húsok tartósításához és a szappan-, illetve üveggyártásban hasznosítják, de különösen figyelemreméltó a közegészségügyben való felhasználása. A föld számos országában például jódozott sóval lépnek fel a helyi jellegű járványos jódhiány ellen, mely golyvát (a pajzsmirigy megnagyobbodását), súlyos esetekben pedig szellemi visszamaradottságot okoz. Néhány országban fluoridot adnak a sóhoz, hogy megelőzzék a fogszuvasodást.

Bár a só nélkülözhetetlen a jó egészséghez, hiszen segít a vér térfogatának és a vérnyomásnak a szinten tartásában, mi a helyzet a sófogyasztás és a magas vérnyomás közötti vitatott kapcsolattal? Az orvosok rutinszerűen azt javasolják a hipertóniában szenvedő betegeiknek, hogy kevesebb sóval és nátriummal éljenek. A magas vérnyomással küszködőknek úgy a 30-50 százalékára rossz hatással van a só. Az ő esetükben már bebizonyosodott, hogy ha kevesebb sót fogyasztanak, a vérnyomásuk alacsonyabb lesz.

A só kétségkívül növeli az evéssel járó élvezeteket, ahogyan azt Jób is kifejezte, amikor feltette a kérdést: „Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember”? (Jób 6:6). Igazán hálásak lehetünk a Teremtőnknek, „aki gazdagon megad nekünk mindent az élvezetünkre”, köztük a sót is, ezt az értékes kincset (1Timóteus 6:17).

 [Kép a 15. oldalon]

Számos sófajta létezik. Íme néhány (az óramutató járásával megegyező irányban, felülről): 1. „Alaea” tengeri só, Hawaii; 2. fleur de sel, Franciaország; 3. természetes, finomítatlan tengeri só; 4. sel gris (szürke só), Franciaország; 5. durva tengeri só; 6. őrölt fekete só, India