A rabszolgaság elleni hosszú küzdelem

„Jajaj! A szolga sorsa mindig bajt terem, / erőszak nyomja, s méltatlant kell tűrnie!” (Euripidész, i. e. V. századi görög drámaíró).

A RABSZOLGASÁG története hosszú és többnyire undorító. Már az első egyiptomi és mezopotámiai civilizációk idejében is jellemző volt, hogy az erősebb nemzetek leigázták a náluk gyengébb szomszédos nemzeteket. Így vette kezdetét az emberek közötti igazságtalanság egyik legszomorúbb formája.

Az i. e. második évezredben Egyiptom egy egész nemzetet, valószínűleg több millió embert hajtott uralma alá (2Mózes 1:13, 14; 12:37). Ugyanúgy, ahogy napjaink néhány országában egy átlagos családnak van kocsija, amikor Görögország uralta a Földközi-tenger térségét, sok görög családnak volt legalább egy rabszolgája. Arisztotelész, a görög filozófus szentesítette ezt a gyakorlatot azzal, hogy két osztályra osztotta fel az emberiséget: az uralkodókra és a szolgákra. Szerinte az előbbinek természetszerű joga van uralkodni, míg az utóbbi arra született, hogy engedelmeskedjen.

A rómaiak még a görögöknél is lelkesebben támogatták a rabszolgaságot. Pál apostol idejében Róma lakosságának úgy a fele — kétségkívül több százezer ember — rabszolga volt. A birodalomnak pedig évente félmillió rabszolgára volt szüksége ahhoz, hogy felépüljenek az emlékművei, hogy legyen, aki a bányákban és a földeken dolgozik, és aki a gazdagok hatalmas rezidenciáiban szolgál. * Az volt a szokás, hogy a háborúkban rabul ejtett embereket rabszolgamunkára  fogták. Róma mindig több és több rabszolgát akart, ami valószínűleg óriási szerepet játszott abban, hogy a birodalom egyre-másra háborúkat vívott.

Noha a Római Birodalom bukását követően a rabszolgatartás nem volt olyan elterjedt szokás, korántsem tűnt el teljesen. Anglia első országos földbirtokkönyve, az úgynevezett Domesday Book (i. sz. 1086) szerint a középkori Angliában a munkaerő 10 százalékát rabszolgák tették ki, és a háborúk által történő rabszolgaszerzés tovább folytatódott. Az angol „slave”, azaz ’rabszolga’ kifejezés a „slav” szóból ered, ugyanis a középkor kezdetén Európa rabszolgasorban élő lakosságának óriási hányadát szlávok alkották.

Krisztus kora óta azonban egy kontinensen sem okozott akkora gyötrelmet a rabszolga-kereskedelem, mint Afrikában. Már azelőtt, hogy Jézus a földön járt, az ókori egyiptomiak etiópiai rabszolgákkal kereskedtek. Egy körülbelül 1250 éves időszak alatt a becslések szerint 18 millió afrikait szállítottak Európába és a Közel-Keletre, hogy kielégítsék a rabszolgák iránti igényt. A XVI. században Amerika gyarmatosításától kezdődően azon a földrészen is igényt tartottak rabszolgákra, s hamarosan az Atlanti-óceán két partja közötti rabszolga-kereskedelem vált a föld egyik legjövedelmezőbb  üzletévé. A történészek számításai szerint 1650 és 1850 között több mint 12 millió afrikai rabszolgát hurcoltak ide. * Sokukat rabszolgapiacokon adták el.

Küzdelem a rabszolgaság ellen

Az évszázadok során egyének és nemzetek is küzdöttek, hogy megszabaduljanak béklyóiktól. A Krisztus előtti első évszázadban Spartacus 70 ezer római rabszolgából álló sereg élén harcolt a szabadságért, de mindhiába. Úgy két évszázaddal ezelőtt a haiti rabszolgafelkelés sikeresebb volt; eredményeként 1804-ben független kormányzat jött létre Haitin.

Az Egyesült Államokban a rabszolgaság ennél sokkal tovább tartott. Egyes rabszolgák fáradhatatlanul küzdöttek, hogy felszabadítsák magukat és hozzátartozóikat. Szabad emberek is küzdöttek a rabszolgaság ellen; őszinte erőfeszítéseket tettek az eltörléséért, és támogatták azokat, akik elmenekültek tulajdonosaiktól. Ennek ellenére csak a XIX. század végén tiltották be az egész országban a rabszolgatartást. De mi a helyzet napjainkban?

Hiábavaló volt küzdeni?

„Senkit sem lehet rabszolgaságban vagy szolgaságban tartani, a rabszolgaság és a rabszolga-kereskedés minden alakja tilos” — jelenti ki az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata. Ez az 1948-ban oly lelkesen kikiáltott nyilatkozat kétségtelenül nemes célkitűzés. Számos őszinte ember dolgozik idejét, energiáját és javait nem kímélve, hogy megvalósíthassa ezt a célt. A siker azonban várat magára.

Ahogyan az előző cikk rávilágít, még mindig emberek millióinak kell éjt nappallá téve dolgozniuk borzalmas körülmények között, s mindezt a semmiért. Sokukat akaratuk ellenére adták el, illetve vásárolták meg. A rabszolgaság eltörlésére irányuló jó szándékú erőfeszítések és nemzetközi egyezmények ellenére az, hogy mindenki igazi szabadságnak örvendhessen, még mindig csupán álom. A gazdaság globalizálódása következtében a titokban végzett emberkereskedelem jövedelmező üzletté vált. Nemhogy jobb lenne a helyzet, hanem inkább úgy tűnik, hogy a rabszolgaság még mélyebben érinti az emberiség egy részének az életét. Reménytelen a helyzet? Vizsgáljuk meg.

[Lábjegyzetek]

[Képek a 4–5. oldalon]

Azokat az embereket, akiket Afrikából hurcoltak el rabszolgaszállító hajókon (fent), rendszerint amerikai rabszolgapiacokon adták el

[Forrásjelzések]

Godo-Foto

Archivo General de las Indias