A világ leghosszabb közúti alagútja

AZ ÉBREDJETEK! NORVÉGIAI ÍRÓJÁTÓL

HA HEGYEKET és fjordokat szeretnél megcsodálni, akkor látogass el Norvégia nyugati részére! Le leszel nyűgözve! Ráadásul a keskeny, kanyargós utak és a sok alagút az ember leleményességét bizonyítja. Nemrég fejeztek be egy új alagutat, amely az építésekor alkalmazott technikai bravúr miatt túlszárnyalja a többi hozzá hasonlót. Ez a Laerdal-alagút, a világ leghosszabb közúti alagútja: 24,5 kilométer hosszú országutat fúrtak a kemény sziklába! Képzeld el, hogy behajtasz autóval az alagútba, tudva azt, hogy néhány percen belül több mint 1000 méterrel a hegy felszíne alatt leszel!

Miért volt szükség ilyen hosszú alagútra? Ez a Norvégia két legnagyobb városa, nevezetesen Oslo (a keleten fekvő főváros) és Bergen (a nyugati parton fekvő nagyváros) között levő legfőbb kapcsolat fontos részét képezi. Ezek között a városok között más hegyi utak télen nehezen járhatók a hófúvások miatt. Ezért nagyon nagy szükség volt egy olyan új útvonalra, amely akkor is biztonságosan járható, ha zord az időjárás. A norvég parlament 1992-ben elhatározta, hogy az új főútvonalon lesz egy alagút Aurland és Laerdal község között. Az öt évig tartó építkezés után az alagutat 2000 novemberében nyitották meg hivatalosan. Hogyan hajtották végre ezt a technikai bravúrt? Mennyire biztonságos az alagút? Milyen érzés áthajtani rajta? Lássuk csak!

Nehézségek az építkezés alatt

Az alagút összeköti Laerdalt és Aurlandot, de a munkások valójában három helyen kezdték egy időben a munkálatokat. Egy-egy csapat a két végéről indult, egy harmadik pedig az alagút két kilométer hosszú szellőzőrendszerén kezdett dolgozni, amelynek a Laerdal felőli bejárattól 6,5 kilométerre kellett csatlakoznia a főalagúthoz. Hogyan tudta a három csapat úgy irányítani a fúrást, hogy biztosan találkozzanak mélyen a hegy belsejében? Azért, hogy pontosan kijelöljék az egyes csapatok munkálatainak kezdési pontjait, műholdas tájékozódási rendszereket használtak, a fúrás irányát pedig lézersugárral határozták meg. Ezek a lézersugarak szabták meg a fúrógépek mozgásának irányát, hogy a robbanóanyagoknak fúrt lyukak mindenképpen a helyes irányban legyenek.

Mindegyik robbantáshoz körülbelül száz lyukat fúrtak, mindegyiket több mint öt méter mélyre. Ezekbe a lyukakba mintegy fél tonna robbanóanyagot helyeztek, és minden egyes robbantáskor mintegy ötszáz köbméter kőtörmelék keletkezett. Ezt a törmeléket teherautóval vitték ki. Mielőtt elkezdődhetett volna a következő lyuk kifúrása, az alagút falait és mennyezetét meg kellett erősíteni. Hosszú fém tartóelemeket használtak, és a felületet szálerősítésű betonnal szórták be, amelyet lőtt betonnak is hívnak. Mindegyik csapat körülbelül  60-70 métert haladt hetente. Az utolsó sziklaréteget 1999 szeptemberében távolították el, és a főalagúton dolgozó két csapat találkozott, a két járat között pedig csupán 50 centiméter volt az eltérés! Tizennégy hónappal később az alagutat terv szerint megnyitották. Ekkorra a költségek meghaladták a 140 millió eurót (34 milliárd forintot).

Hogyan gondoskodtak friss levegőről?

A friss levegő biztosítása mindig nehéz feladatot jelentett az alagutak építésén dolgozó mérnököknek. Mivel körülbelül húsz percig tart autóval áthaladni a Laerdal-alagúton, különösen fontos, hogy a levegő elég tiszta legyen ahhoz, hogy belélegezhesse az ember. Hogyan érték ezt el?

A két kilométeres szellőzőalagút, amely a Laerdal felőli bejárattól 6,5 kilométerre csatlakozik be a főalagútba, felnyúlik egy közeli völgybe, és úgy működik, mint valami kémény. A friss levegő a főalagút két végéből áramlik be, a szennyezett levegő pedig a szellőzőalagúton át távozik. Amikor a levegő erősen szennyezetté válik, a szellőzőalagútba szerelt két nagy teljesítményű ventilátort használják a szellőzés fokozására, melyek együtt 1,7 millió köbméter levegő megmozgatására képesek óránként. Ez a rendszer elegendő friss levegőt juttat a Laerdal felőli alagútrészbe; ám még mindig kell tenni valamit az Aurland felőli szakasszal, amely hosszabb. Ezért 32 kisebb ventilátort szereltek be az alagút mennyezetébe, hogy fokozzák a légmozgást a szellőzőalagút felé. Ám miközben a levegő megteszi a hosszú utat az Aurland felőli oldaltól a szellőzőalagút nyílásáig, egyre szennyezettebbé válik. Hogyan lehet megoldani ezt a gondot?

Úgy, hogy az Aurland felőli bejárattól 9,5 kilométerre építettek egy légtisztító rendszert egy száz méter hosszú alagútban, amely a főúttal párhuzamos. Ez az alagút mindkét végén csatlakozik a főalagúthoz. A főalagút levegőjét beáramoltatják ebbe a párhuzamos alagútba, és itt kiszűrik a por és a nitrogén-dioxid 90 százalékát.

Ezzel a szellőzőrendszerrel és a légtisztítással a Laerdal-alagút akár még 400 autó befogadására is képes óránként. Az alagútban érzékelők mérik a levegő minőségét, és szabályozzák a szellőzőrendszer működését. Ha túl magassá válik a levegő szennyezettsége, az alagutat lezárják a forgalom elől, de eddig erre még nem volt szükség.

Mennyire biztonságos?

Némelyek félnek alagúton áthajtani. Ez, valamint a több európai alagútban nemrég bekövetkezett súlyos balesetek és tüzek rendkívül fontossá tették a biztonság kérdését a Laerdal-alagútban. Mit tettek itt az alagút biztonságosságáért?

 Egy laerdali irányítóközpont folyamatosan figyeli az alagút különböző biztonsági rendszereit, és ha valami veszélyezteti a biztonságot, lezárják az alagutat. Sok óvintézkedést léptettek életbe, hogy biztosítsák az alagút azonnali lezárását és gyors kiürítését. Segélyhívó telefonokat szereltek fel 250 méterenként, és két-két tűzoltó készüléket 125 méterenként. Az irányítóközpont automatikusan jelzi azokat a helyeket, ahol elmozdították helyükről a tűzoltó készülékeket. Ha elmozdítanak egyet, piros közlekedési lámpák figyelmeztetik a vezetőket, hogy ne hajtsanak be az alagútba, és az alagútban jelek és lámpák mutatják a vezetőknek, hogy merre lehet biztonságosan kihajtani az alagútból, elkerülve a veszélyzónát. A vezetők meg tudnak fordulni járműveikkel, mert a személygépkocsiknak 500 méterenként megfordulásra alkalmas helyet alakítottak ki, hosszabb járműveknek pedig 15 helyen van lehetőségük a megfordulásra. Az alagútban rádióantenna-rendszert is kiépítettek, amely lehetővé teszi, hogy az autórádiójukon keresztül tájékoztassák a vezetőket. Forgalomszámláló és fényképező rendszerek ellenőrzik a be- és kimenő forgalmat. A pályafenntartó hatóságok szerint mindez garantálja a magas szintű biztonságot, tekintve, hogy viszonylag kicsi a forgalom.

Miben más ez az alagút?

Milyen az alagúton áthaladni? A mérnököknek fontos céljuk volt, hogy az alagúton való áthajtást kellemes élménnyé tegyék a vezetőknek, akik így nagyobb biztonságban érzik magukat, és biztonságosabban is vezetnek. Ehhez az alagút belsejének a megtervezésekor igénybe vették többek között egy kutatóintézet vezetési szokásokat elemző pszichológusainak, valamint világítástechnikával foglalkozó tervezőknek a segítségét, sőt még egy vezetésszimulátort is felhasználtak.

Mi lett az eredmény? Nos, az alagút nem teljesen egyenes. Enyhe kanyarok segítenek a vezetőknek, hogy ne álmosodjanak el, de mégis 1000 méter maradjon a látótávolság. A kanyarok könnyebbé teszik a szembejövő jármű távolságának meghatározását is. Három nagy, barlangszerű csarnok van a hegy belsejében, amely megtöri az út egyhangúságát. Ez azt a benyomást kelti, mintha négy kisebb alagúton menne át az ember, nem pedig egy nagyon. Ezekben a csarnokokban a talajszinten elhelyezett sárga vagy zöld, illetve a fent levő kék színű reflektorok által kialakított különleges megvilágítás azt a hatást kelti, mintha a napfény szűrődne be, és napfelkeltét látna az utazó. Ezek a hatások az alagút egész hosszában szépen kivilágított úttal együtt kényelmessé és biztonságossá teszik az utazást a legtöbb vezetőnek.

Az utazóknak egyedülálló élményben lehet részük, amint keresztülmennek a világ leghosszabb közúti alagútján. A modern technika e bravúrjának eredményeképpen biztos kapcsolat született Norvégia keleti és nyugati fele között. Döbbenetes látni, hogy mire képes az ember, amikor ügyességét és találékonyságát ilyen építő módon használja.

 [Ábra/kép a 25. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

Az alagút útvonala

Laerdal ← → Aurland

[Ábra/térkép a 27. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

A Laerdal-alagút

Főutak

↑ Laerdal felé

→ E16 Oslo felé

* A levegő áramlását biztosító ventilátorok elhelyezkedése

A levegő áramlásának iránya

↓

csarnok

↓

Ventilátorállomás → szellőzőalagút

↓

*

↓

csarnok

↓

*

légtisztító berendezés

↓

*

csarnok

*

↓

*

↓

A levegő áramlásának iránya

Aurland

↓ E16 Bergen felé

1 mérföld

1 kilométer

[Forrásjelzés]

Statens Vegvesen, Sogn og Fjordane

[Térkép a 24. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

NORVÉGIA

Laerdal-alagút

Bergen E16 OSLO

[Kép a 25. oldalon]

A Laerdal felőli bejárat

[Kép a 25. oldalon]

A szellőzőrendszer vázlatos rajza

[Kép a 25. oldalon]

Az alagút keresztmetszetén jól látszik, hogy fém tartóelemek erősítik meg a falakat és a mennyezetet

[Kép a 26. oldalon]

Az alagútban mintegy 100 segélykérő telefon és közel 400 tűzoltó készülék van

[Kép a 26. oldalon]

Három különlegesen megvilágított csarnok is van a hegy belsejében

[Képek forrásának jelzése a 24. oldalon]

Felülnézeti kép: fotó: Leiv Bergum; légtisztító berendezés: ViaNova A/S; minden más fénykép a 24—6. oldalon: Statens Vegvesen, Sogn og Fjordane