Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Vía Crucis ünnepségek Mexikóban

Vía Crucis ünnepségek Mexikóban

Vía Crucis ünnepségek Mexikóban

AZ ÉBREDJETEK! MEXIKÓI ÍRÓJÁTÓL

MEXIKÓBAN Jézus haláláról mintegy 300 vallásos ünnep keretében emlékeznek meg az emberek minden évben. Az egyik legnagyobb ilyen ünnep a Vía Crucis, amelyen körmeneteket rendeznek, és eljátsszák Jézus élete utolsó napjainak eseményeit. A Vía Crucis elnevezés latin eredetű, és azt jelenti, hogy ’a kereszt útja’. Mexikóváros Iztapalapa kerületében a helyi művelődési ház igazgatója így beszéli el ennek az ünnepnek az eredetét: „1833-ban Iztapalapában kolerajárvány söpört végig. Azért, hogy megfékezzék a pusztítást, a közösség tagjai bemutatták Jézus kínszenvedéseit.”

Egy Vía Crucis általában így zajlik le: Nagy tömeg gyűlik össze, hogy lássa a szereplőket, vagyis a zsidó vezetőket, a római századosokat, Jézus apostolait és azokat az asszonyokat, akik Jézus követői voltak, például Máriát. Egy fiatalember játssza Jézust. Bibliai részeket tanul meg kívülről, hogy az események kibontakozása közben azokat idézze. A színészeken paróka, szakáll és bajusz van, valamint vastag köntöst viselnek. A „názáretiek” szintén követik „Jézust” mezítláb vagy bőrszandálban, a fejükön pedig töviskorona van, hogy így Jézus szenvedéseit ők is átéljék. A „názáretiek” száma időnként még egy 2500 fős tömeget is kitesz. Ezen a napon kereszteket visznek fel a Cerro de la Estrellára, vagyis a Csillag-hegyre, ahol „keresztre feszítik” Jézust.

A kereskedők kalapokat, különféle italokat, arcra és karra ragasztható vallásos képeket, léggömböket, cukorkákat és még nagyon sok más portékát árulnak. Még vidámparkokat is felállítanak erre az alkalomra.

Querétaro városában a vezeklők láncra verve próbálnak menni. Taxcóban a férfiak 40-50 kilogramm súlyú, tövises vesszőköteget cipelnek a hátukon majdnem öt órán keresztül. Mások úgy vesznek részt a körmenetben, hogy a saját testüket ostorozzák. Gyakori, hogy sok résztvevő a kórházba kerül.

Ez a fajta imádat Pál apostol szavaira emlékeztethet bennünket, aki ’az önkényesen megszabott imádati forma, az alázatoskodás és a test sanyargatása’ ellen beszélt (Kolosszé 2:23). Az igaz keresztények természetesen megemlékeznek Krisztus haláláról, de kerülik azokat a hagyományokat, amelyek hamisságban gyökereznek, és amelyek ellentétben állnak a Biblia alapelveivel.