Ausztrália tavaszköszöntő arany akáciája

AZ ÉBREDJETEK! AUSZTRÁLIAI ÍRÓJÁTÓL

EZEKET az oldalakat nem mindennapi virágok díszítik, hanem Ausztrália híres és kedvelt virágai, melyek 1912-ben az ország címerére is felkerültek, 1988-ban pedig Ausztrália hivatalos virágjelképének nyilvánították őket. Láthatók pénzérméken és bélyegeken is. Minek köszönhetik a népszerűségüket?

Részben Veronica Mason 1929-ben kiadott versének. Miután a versben a tél végi tájat uraló komor zöldről, barnáról és szürkéről ír, örvendezve jelenti be: „De most itt a tavasz, / Virágaival integet az akácia.”

Úgy tűnik, szinte mindenkinek jó hír az, hogy közel a tavasz. A déli féltekén, Ausztráliában akkor köszönt be ez az évszak, amikor az északi féltekére hálót sző az ősz. Ausztráliában az arany akácia hirtelen kivirágzása a tavasz előhírnöke. Ezért minden augusztusban hallani, amint a gyermekek az előbb említett verset szavalják. 1992-ben Ausztrália főkormányzója Nemzeti Akácianapnak nyilvánította szeptember 1-jét.

Az arany akáciák természetesen nem közönséges módon jelentik be a tavaszt, hanem szépséges kecsességgel. Veronica Mason verse „bűbájosan hajlongó akáciákról” beszél, ami arra utal, hogy a virággal telehintett ágak lecsüngnek, és ingadoznak a tavaszi szélben. Az akáciák amúgy egy érdekes növénynemzetséghez tartoznak, mely a világ meleg éghajlatú területein honos.

Szívós és híres

Az arany akácia növénytani neve Acacia pycnantha. Lehet bokor vagy kisebb fa, a magassága pedig eléri a 4-8 métert. Ausztráliában úgy 600-1000 akáciafaj található; valójában a világon ismert akáciafajok több mint fele itt él. Európában és Amerikában az akáciákat gyakran mimózának nevezik. Az akáciák egyik faját gyakran említi a Biblia is. Isten azt az utasítást adta, hogy a szövetségládát és a sátortemplom  bizonyos részeit akáciafából készítsék el (2Mózes 25:10; 26:15, 26, NW).

Az akácia nemzetség egyik híres tagja az Afrikában található, ernyő alakú faj. Ennek az akáciának a lombozata a zsiráfok kedvenc tápláléka. A zsiráfok le is csupaszítanák az akáciafát, ha a fa és a hangyák egy faja között nem lenne különleges kapcsolat. A fa elszállásolja a hangyát, és nektárral vendégeli meg. A hangya cserébe megcsípi a falánk zsiráfot, arra késztetve ezzel a szelíd óriást, hogy egy másik fáról kezdjen legelészni. Az efféle kapcsolat ékes bizonyítéka az intelligens tervezésnek.

Ausztrália akáciafajait nem veszélyeztetik a zsiráfok. Ám nekik is van ellenségük, például a szárazság. De ez ellen hatékonyan tudnak védekezni. Az akácia magjának annyira vastag a héja, hogy valamilyen módon károsodnia kell ahhoz, hogy a víz átjárhassa, és megindulhasson a csírázás. Annyira kemények ezek a magok, hogy a kertészeknek forró vízben kell áztatniuk őket, hogy a megduzzadt mag kicsírázzon, miután elültetik. Természetes körülmények között az akáciamagvak akár évtizedeken át is szunnyadó állapotban maradhatnak. Végül egy bozóttűz elindítja a folyamatot: a kemény, kicsi mag csírázni kezd. Tehát az akáciák „magbankja” még a legszárazabb időszakban is biztonságban nyugszik a föld mélyén, és arra vár, hogy újjáéledhessen.

Évek óta szívós ausztráliai akáciákat exportálnak Afrikába, hogy ott élelmiszerként hasznosítsák őket a száraz időszakokban. Nagy előnyük  ezeknek az akáciáknak, hogy kemény, terméketlen földben is életben tudnak maradni. Némelyik változatuk még a homokdűnéken is megél. Ezek a fák megkötik a talajt, és nitrogénnel látják el, valamint szélfogóknak is kiválóan alkalmasak, jobb körülményeket teremtve ezzel más növények számára.

A sokoldalú akácia

Némelyik tudós bizonyos akáciák magvait lehetséges élelemforrásnak tartja, és felhívja a figyelmet a magok magas fehérjetartalmára, valamint arra, hogy a magok tápértéke felér egyes gabonafélék tápértékével. A megsütött magvaknak kellemes, mogyorószerű ízük van, némelyik faj magja pedig lencseízű lesz, ha megfőzik. Az akáciamagokat lisztté őrlik, abból pedig kenyeret, sőt tésztát készítenek. Némelyik akáciafaj évente akár 10 kilogrammnyi magot is terem.

Az akácia illatos virágából parfümöt készítenek. Mi több, az akáciafák egyes részeit gyakran takarmányként adják az állatoknak, és a fák a talajerózió mérséklésére is alkalmasak. És mire jó még maga a fa?

Régen az ausztrál bennszülöttek bumerángot készítettek az akáciafából. Az akácia egyik faját, az Acacia acuminatát „málnalekvárnak” hívják, mert amikor a törzsét bevágják, olyan illata van, mint amikor összetörik a málnát. A régen élt ausztráliai telepesek a gallyakból és sárból készített házaik építésekor is akáciafákat használtak. Sárral bekenték az összefont gallyakat, s ebből építették fel a házuk falait.

Hát nem bámulatos, hogy milyen sokféleképpen fel lehet használni ezeket a fákat? Ám amikor kitavaszodik Ausztráliában, akkor nem az akáciafa sokoldalúságára gondolnak az emberek. Amikor a pamacsos virágok hullámzó tengere aranyba öltözteti a dombokat, szárnyalni kezd a lélek, és az embereknek az akáciáról írt versek jutnak az eszükbe. A fa sok csodálója a növény szépségében és hasznosságában ’a mindent elkészítő’ Isten találékonyságát és nagyszerűségét látja (Héberek 3:4).

[Képek a 16–17. oldalon]

Az arany akácia virágzata és a hüvelytermése a magokkal

[Forrásjelzés]

© Australian Tourist Commission

[Képek forrásának jelzése a 15. oldalon]

Arany akácia: © Copyright CSIRO Land and Water; bélyeg: National Philatelic Collection, Australia Post; címer: Used with permission of the Department of the Prime Minister and Cabinet