Autóbalesetek — Biztonságos vezetők vagyunk?

„Én még nem karamboloztam, ezért nem kell aggódnom, hogy balesetem lesz.” „Csak fiatal és vakmerő vezetők szenvednek balesetet.” Sokan úgy gondolják, hogy őket sosem éri majd autóbaleset. Mi is így érzünk? Amikor az autóbalesetekről van szó, vajon mi sebezhetetlennek érezzük magunkat?

AZ ADATOK azt mutatják, hogy ha fejlett országban élünk, akkor nagyon valószínű, hogy az életünkben legalább egyszer megsérülünk egy közlekedési balesetben. Sokak esetében egy ilyen baleset végzetes lehet. Mostanában világszerte több mint félmillió halálos kimenetelű közlekedési balesetet regisztrálnak évente. A tavaly elhunyt áldozatok között sokan lehettek, akik úgy érezték, hogy ez sosem fog velük megtörténni. Mit tehetünk, hogy kevésbé legyünk ilyen veszélynek kitéve? Ennek kulcsa a megelőzés. Tekintsük át, hogyan kerülhetjük el azokat a baleseteket, amelyeket az álmosság és az öregedés hatásai okoznak!

Álmos vezetők

Némely szakértő szerint az álmos vezetők éppolyan veszélyesek lehetnek, mint a részeg vezetők. A jelentések arra mutatnak, hogy az álmosság egyre több balesetet okoz. A Fleet Maintenance & Safety Report című hírlevél nemrég kijelentette, hogy egyetlen év leforgása alatt Norvégiában minden tizenkettedik autóvezető elaludt a volánnál. A dél-afrikai Johannesburgban megjelenő The Star című újság szerint az országban a fáradt vezetők okozzák a közlekedési balesetek egyharmadát. Más országokból származó jelentések feltárják, hogy a fáradtság mindenhol hatással van a vezetőkre. Miért van olyan sok álmos vezető?

A mai rohanó életvitel hozzájárul ehhez. A Newsweek folyóirat nemrég beszámolt arról, hogy az amerikaiak csaknem „másfél órával kevesebbet alszanak egy-egy éjszaka, mint a XX. század kezdetén — ez a helyzet egyre rosszabb lesz”. De miért? A folyóirat idézte Terry Young alváskutatót: „Az emberek úgy tekintik az alvást, mint valami árucikket, amelyet könnyen nélkülözhetnek. Általánosan elfogadottá vált, hogy aki igen kevés alvással is beéri, az nagyon keményen dolgozó, felfelé törekvő ember.”

Azt mondják, hogy egy átlagembernek legalább hat és fél, de akár kilenc óra alvásra is szüksége van. Ha az ember nem tud aludni, akkor „alvásadósság” alakul ki nála. Az AAA Foundation for Traffic Safety által kiadott egyik jelentés megállapítja: „Még ha csak 30-40 perccel alszik is kevesebbet valaki éjszakánként, mint amennyit kellene, egy átlagos munkahét alatt 3-4 órás alvásadósság alakulhat ki a hétvégére, ami már jelentősen megnövelheti a napközben tapasztalt álmosság mértékét.”

Időnként lehet, hogy nem sikerül nyugodtan aludnunk éjszaka. Ha álmatlanság gyötör, ha egy beteg gyermekről kell gondoskodni, vagy más rajtunk kívül álló ok miatt nem tudunk aludni, másnap biztos, hogy álmosan ülünk a volánhoz. Mit tegyünk ilyenkor?

Azzal, hogy megiszunk egy koffeintartalmú italt, kinyitjuk az ablakot, rágózunk vagy eszünk valami  csípőset, talán nem tudjuk magunkat ébren tartani. Egyik ilyen úgynevezett gyógymód sem orvosolja a bajok igazi gyökerét. Alvásra van szükségünk. Miért ne szundikálnánk egy kicsit? A The New York Times ezt javasolta: „A felfrissítő napközbeni szunyókálásnak nem szabad 30 percnél hosszabb ideig tartania; ha tovább tart, mint 30 perc, akkor a szervezet mély álomba merül, amelyből nehéz felébredni.” Ha szunyókálunk egy kicsit, talán késve érkezünk meg oda, ahova indultunk, de meghosszabbíthatja az életünket.

Életmódunk következtében is álmos vezetőkké válhatunk. Vajon hosszú órákon át internetezünk, vagy éjszakába nyúlóan nézzük a tévét? Olyan társas összejövetelekre megyünk, amelyek egészen hajnalig tartanak? Ne engedjük, hogy az ilyen tevékenységek elrabolják tőlünk az alvásra szánt időt! A bölcs Salamon király egyszer kiemelte, hogy még „egy maroknyi pihenés” is milyen értékes (Prédikátor 4:6, NW).

Tapasztalt, de idős

Sokszor az idősebb vezetőknek van a legnagyobb tapasztalatuk az utakon. Ezenkívül ők kevésbé kockáztatnak, és tisztában vannak a korlátaikkal. De az idősebb vezetők is ki vannak téve az autóbalesetek veszélyének. A koruk előrehaladtával ők talán még sebezhetőbbek a balesetekkel szemben. A Car & Travel című amerikai folyóirat erről számol be: „A hetven évesnél idősebb emberek a népesség 9 százalékát teszik ki, de őket éri a halálos közlekedési balesetek 13 százaléka.” Sajnálatos, hogy az idősebbeket érintő balesetek száma egyre növekszik.

Figyeljük meg Márta * észrevételeit, aki nyolcvanéves. Több mint hatvan évvel ezelőtt kezdte a vezetést, és még sosem karambolozott. Ám ahogy sokan mások, ő is érzi az öregedés hatásait, melyek miatt egyre nagyobb a kockázata annak, hogy balesetet szenved. Nemrég ezt mondta az Ébredjetek!-nek: „Ahogy öregszem, az életben minden [még a vezetés is] egyre nehezebbé válik.”

Mit tett, hogy csökkentse az autóbaleset kockázatát? „Az évek múltán változtatásokat tettem, hogy ellensúlyozzam az öregedés hatásait” — mondja Márta. Például kevesebbet ül a volánhoz, különösen éjszaka. Ez az apró változtatás segít neki, hogy csökkentse a kockázatot, de mégse kelljen abbahagynia a vezetést.

Bármennyire nehéz is bevallani, az öregedés mindenkit megvisel (Prédikátor 12:3–9). Különböző egészségi gondok merülnek fel, kicsit lassabban reagálunk helyzetekre, és a látásunk is romlik — mindez megnehezíti a biztonságos vezetést. Ám az előrehaladott kor önmagában még nem tesz alkalmatlanná a vezetésre. Igazából az számít, hogy az ember hogy érzi magát, és hogy képes-e vezetni. Ha elismerjük a fizikai képességeinket érintő változásokat, és ehhez igazítjuk vezetési gyakorlatunkat, akkor eredményesebbek leszünk a volánnál.

Talán nem vesszük észre, de a látásunk is változik. Amint idősebbek leszünk, periferiális látásunk szűkül, és a retinának több fényre van szüksége. A The Older and Wiser Driver című füzet kijelenti: „Egy hatvanéves vezetőnek háromszor annyi fényre van szüksége a látáshoz, mint egy tizenévesnek, és több mint kétszer olyan hosszú időre van szüksége, hogy a szeme a fény után hozzászokjon a sötéthez.” Ezek a szemünket érintő változások nehézzé tehetik az éjszakai vezetést.

Henrik hetvenkét éves, és több mint ötven éve vezet már baleset nélkül. Amint teltek az évek, kezdte észrevenni, hogy éjszaka a vakító fények nehézzé teszik a vezetést. Egy szemvizsgálat után  megtudta, hogy új szemüvegre van szüksége, amelyet úgy alakítanak ki, hogy éjszaka tompítsa a vakító fényeket. „Már nem olyan nehéz az éjjeli vezetés” — mondja Henrik. Neki ez a kis változtatás nagyon megkönnyítette a vezetést. Másoknak, például Mártának, a megoldás talán abban rejlik, ha egyáltalán nem vezetnek éjjel.

Az öregedés hatással van az ember reakcióidejére is. Az idősebbek elméje bölcsebb és érzékenyebb lehet, mint a fiataloké. Ám az idősebb embereknek több időbe telhet, hogy feldolgozzák az információt, és reagáljanak az adott helyzetben. Ez még nehezebbé teszi a vezetést, mivel a forgalom és az útviszonyok állandóan változnak. Az ilyen változásokat gyorsan fel kell ismerni ahhoz, hogy időben lehessen alkalmazkodni hozzájuk.

A Car & Travel folyóirat beszámol arról, hogy „a halálos kimenetelű balesetek leggyakoribb oka az idősek között az, hogy továbbhajtanak a táblák és lámpák korlátozásai ellenére”. De miért? A beszámoló így folytatódik: „A gond . . . , úgy tűnik, azzal a helyzettel kapcsolatos, amelyben az idős vezetőnek ki kell értékelnie a bal és a jobb oldalról jövő, eltérő információt, mielőtt áthajt egy kereszteződésen.”

Hogyan lehet ellensúlyozni a lassabb reagálást? Óvatosan kell megközelíteni a kereszteződéseket. Tegyük szokásunkká, hogy kétszer is ellenőrizzük a forgalmat, mielőtt továbbmegyünk. A kanyarodásnál legyünk különösen óvatosak. Végzetes lehet bekanyarodni egy kereszteződésben, különösen akkor, ha kereszteznünk kell a szembejövők sávját.

Az Egyesült Államokban a kereszteződésekben bekövetkezett halálos balesetekben elhunyt, 75 éven felüli vezetők 40 százaléka mind balra akart kanyarodni. Az AAA Foundation for Traffic Safety ezt javasolja a vezetőknek ebben az országban: „Néha három jobbra kanyarodással el lehet kerülni egy balra kanyarodást.” Talán alkalmazhatjuk ezt az alapelvet a saját körülményeinkre. Ha egy kicsit előre tudunk tervezni, talán elkerülhetjük a veszélyes és nehézséget jelentő kereszteződéseket.

Megfontolandó döntés

Mi segíthet felmérni a vezetői képességeinket? Talán megkérhetjük egy megbízható barátunkat vagy egyik családtagunkat, hogy jöjjön velünk, és figyelje meg képességeinket. Majd figyelmesen hallgassuk meg az esetleges észrevételeit. Talán úgy döntünk, hogy részt veszünk egy vezetésbiztonsági tanfolyamon. Sok autóklub szervez ilyen tanfolyamokat kifejezetten idősebb vezetőknek. Ha átélünk egy-két veszélyes helyzetet, az figyelmeztethet arra, hogy a vezetői képességeink már nem olyan jók, mint azelőtt.

Reálisan átgondolva eljön majd az idő, amikor az a legjobb, ha abbahagyjuk a vezetést. Ez fájdalmas döntés lehet. Az előbb említett Márta tudja, hogy nemsokára eljön az idő, amikor fel kell majd adnia az autóvezetést. Addig is sűrűbben utazik másokkal együtt. Hogyan érez afelől, hogy átadja valaki másnak a volánt? „Jó érzés úgy utazni, hogy közben nem kell aggódni a vezetés miatt” — mondja.

Miután alaposan átgondoljuk a dolgot, mi is hasonlóképpen érezhetünk. A bevásárlás, az ügyintézés, valamint a találkozókra és összejövetelekre való eljutás élvezetesebb egy baráttal együtt. Talán egy barátunk vezetheti helyettünk az autót. Biztonságosabb és élvezetesebb így utazni, mint egyedül. Egy másik gyakorlati megoldás az, ha a tömegközlekedést választjuk, ahol lehet. Ne felejtsük el, hogy az értékünk nem azon múlik, hogy tudunk-e vezetni. Kiváló tulajdonságaink tesznek igazán értékessé a családunk és barátaink, valamint Isten szemében (Példabeszédek 12:1; Róma 14:18).

Legyünk akár idősebbek, akár fiatalabbak, tapasztalt vagy kezdő vezetők, egyikünk sem védett az autóbalesetekkel szemben. Ismerjük fel a vezetéssel járó komoly felelősséget. Tegyünk óvintézkedéseket, hogy csökkentsük a karambolok bekövetkezésének esélyét. Ha így teszünk, megvédhetjük magunkat és másokat, mialatt még sok kilométert teszünk majd meg négy keréken.

[Lábjegyzet]

[Kép a 12. oldalon]

„Tankoljuk” fel testünket nyugodt éjszakai alvással!

[Kép a 13. oldalon]

Egy rövid szunyókálás talán egy kis késést okozhat, de életmentő lehet

[Kép a 13. oldalon]

Az idősebb vezetők tapasztaltabbak, de különleges nehézségekkel néznek szembe

[Kép a 14. oldalon]

Vannak előnyei is annak, hogy nem egyedül utazunk