Szemetelő társadalomban élünk

A FEJLETT országokban élő emberek óriási mennyiségű hulladékot képesek felhalmozni. Figyeljük meg például, hogy az Egyesült Államok évente mennyi szemetet termel. Azt mondják, hogy „ugyanennyi tömegű vízzel 68 000 ötvenméteres úszómedencét lehetne megtölteni”. Néhány évvel ezelőtt becslések szerint csupán New York lakói annyi szemetet termeltek, hogy minden évben négy méter magasságig be tudták volna borítani hulladékkal a városban található hatalmas Central Parkot *!

Nem csoda, hogy a „fogyasztói és szemetelő társadalomról” szólva úgy beszélnek az Egyesült Államokról, mint amely „intő példa a többi országnak”. De ez az ország nincs egyedül. Úgy becsülik, hogy Németország annyi hulladékot termel egy évben, hogy könnyen meg tudna tölteni egy tehervonatot, amely Berlintől, a fővárostól Afrika partjáig érne mintegy 1800 kilométerrel távolabb. Nagy-Britanniában korábbi számítások szerint egy négytagú átlagos család hat fának megfelelő mennyiségű papírt dob ki évente.

 A fejlődő országok sem mentesek a szemét felhalmozásától. Egy jól ismert hetilap erről számol be: „Az igazán rossz hír az, hogy a földön élő hatmilliárd ember legtöbbje éppen most kezdi utánozni az Egyesült Államok és a fejlett világ többi részét a szeméttermelésben.” Igen, akár tetszik, akár nem, ma a legtöbben szemetelő társadalomban élünk.

Természetesen az embereknek mindig volt mit kidobniuk. De mivel most még elterjedtebbek a dobozolt és előre csomagolt ételek és árucikkek, mint évekkel ezelőtt, ezért mindent elborítanak az eldobható csomagolóanyagok. Az újságok, folyóiratok, szórólapok és más nyomtatott anyagok mennyisége szintén rettenetesen megnövekedett.

Rendkívül iparosodott és tudományos világunk újfajta hulladékokat is teremtett. A Die Welt német újság szerint „évente körülbelül kilencmillió autótól szabadulnak meg az Európai Unióban”. Pedig ez nem is könnyű feladat. Ám még nehezebb kérdés az, hogy miként lehet biztonságosan megszabadulni a nukleáris vagy vegyi hulladéktól. 1991-ben az Egyesült Államokban már állítólag „hegyekben állt a radioaktív hulladék, és nem volt állandó hely a tárolására”. Azt mondták, hogy egymillió, mérgező anyaggal teli hordót tárolnak ideiglenes raktárokban, és emiatt fennáll a „veszély, hogy elvesznek, vagy ellopják őket, ezenkívül környezetszennyezést is okozhat, ha helytelenül bánnak velük”. Csupán 1999-ben az Egyesült Államokban mintegy 20 000 üzem több mint negyvenmillió tonna veszélyes hulladékot termelt.

 Az elmúlt évszázadban drámaian megnőtt a világ népessége. Ennek fontos szerepe van, hiszen ha több az ember, több a szemét is! Az emberek nagy része pedig vásárlási mániában szenved. A Worldwatch Institute nemrégiben ezt a következtetést vonta le: „Több árucikket vásárolunk, és több szolgáltatást veszünk igénybe 1950 óta, mint az emberi történelem egész azt megelőző időszakában.”

Az igazság az, hogy a fejlett országokban élők közül kevesen akarnak lemondani ezekről az árucikkekről és szolgáltatásokról. Gondoljunk például arra, hogy milyen kényelmes elmenni az üzletbe, előrecsomagolt élelmiszert vásárolni, és utána az üzletben kapott papír- vagy műanyag zacskóban hazavinni az egészet. Ha az embereket hirtelen megfosztanák ezektől a modern csomagolási eszközöktől, akkor hamar észrevennék, hogy mennyire függnek tőlük. És mivel az ilyen csomagolás higiénikusabb, ezért legalábbis közvetetten hozzájárul a jobb egészséghez.

Az ilyen előnyök ellenére kell-e félnünk attól, hogy a mai szemetelő társadalom talán túl sok hulladékot fog felhalmozni? Igen, okkal aggódhatunk, mivel a különböző megoldások, amelyekkel igyekeznek megállítani a szemét felhalmozódását, csupán alig csökkentették az ember által felhalmozott hulladék roppant mennyiségét. Ami még rosszabb, az a mai szemetelő társadalmat átható szemléletmód, amely még nagyobb aggodalomra ad okot.

[Lábjegyzet]

[Kép a 4. oldalon]

Komoly gondot jelent biztonságosan megszabadulni a veszélyes hulladéktól