Figyeljük a világot

„A világ legkisebb gekkói”

A Dominikai Köztársaságban található Jaragua Nemzeti Park barlangjaiban rábukkantak „a világ legkisebb gekkóira”; csupán 2 centiméter hosszúak. A gyíkoknak „leginkább a kiszáradástól kell tartaniuk, mivel a tömegükhöz képest nagyon nagy a testfelületük — írja a londoni The Times. — A teremtmény nemcsak a gyíkok között a legkisebb, hanem a között a 23 000 faj között is, melyekre jellemző a belső magzatburok; idetartozik az összes kétéltű, madár és emlősállat.” Ami a méreteket illeti, az egyetlen vetélytárs egy olyan gekkóféle, mely a közeli Brit Virgin-szigeteken él. Az újság hozzáteszi: „Ugyancsak a Karib-tenger vidékén él a világ legkisebb madara, a méhkolibri, mely csupán 5 cm hosszú, valamint a legvékonyabb kígyófaj, név szerint a kis-antilláki fonálkígyó [Leptotyphlops bilineatus], mely át tudna bújni egy ceruzán, ha a grafitot kiszednénk belőle.”

 Nem jöttek be a jóslatok

„A jövendőmondók, asztrológusok és látnokok egyesületének 2001 is csak egy nagy felsülést jelentett” — olvasható a német Süddeutsche Zeitung című újságban. A megállapítást a németországi Paratudományok Fórumának szakemberei tették, miután kiértékelték az év jóslatait. Először is egyetlenegy jós sem jövendölte meg a szeptember 11-i támadásokat vagy az afganisztáni háborút. Németország gazdasági pangásáról sem beszéltek. Sőt, inkább bizalommal tekintettek a jövőbe. Egy látnok merészen azt a jóslatot tette, hogy a világ 2001-ben „egy békés korszakba” fog lépni. Az újság rámutat, hogy még ha nagy ritkán sikerül is eltalálni, hogy mit hoz a jövő, senki nem tudja előre, mely jóslatok fognak valóra válni. Hozzáteszi még: „Azt azonban cáfolhatatlanul alá tudjuk támasztani, hogy tévedni nagyon is emberi dolog.”

Nem volt még elég a taposóaknákból?

„Több mint 110 millió taposóakna hever világszerte a földbe temetve. Ahhoz, hogy eltávolítsuk őket, 33 milliárd dollárra és a jelenlegi tempóval 1100 évre lesz szükségünk — számol be a The Guardian című brit napilap. — Az aknákat 25-ször gyorsabban fektetik le, mint amilyen gyorsan el lehet őket távolítani.” Több mint egymillió embert, köztük 300 ezer gyermeket tettek nyomorékká vagy öltek meg aknák 1975 óta. A felnőttek fele, a gyermekeknek pedig több mint a fele belehal a sérüléseibe, mielőtt még a kórházba érnének vele. „Köztudott, hogy a katonákban nem lehet megbízni, legalábbis ha arról van szó, hogy feljegyzik-e az aknák pontos helyét, és gondos nyilvántartást vezetnek-e róluk” — teszi hozzá az újság. Számos aknát pedig „egyszerűen kimos a víz a talajból, és így máshová kerül, sokszor olyan helyre, ahol azelőtt egy akna sem volt”. Bár ma már szinte teljesen megszűnt a gyalogsági taposóaknákkal való üzletelés a nemzetek között, világszerte még mindig 230-245 millió akna van felhalmozva. A taposóaknák betiltásáért küzdő nemzetközi mozgalom szerint 15 kormány és körülbelül 30 terroristaszervezet és gerillacsoport még mindig beveti őket.

A pompás királylepke tragédiája

Januárban egy hatalmas téli esőzés, majd az azt követő dermesztő hideg megtizedelte a pompás királylepke két legnagyobb kolóniáját Mexikóban. A The New York Times beszámolója szerint a kutatók úgy becsülik, hogy „a Sierra Chincua-i kolóniának a 74 százaléka, a rosariói kolóniának pedig a 80 százaléka pusztult el. Néhány kisebb kolóniát leszámítva . . . ezeknek a fontosabb kolóniáknak a lepkéi alkotják az Egyesült Államok keleti részének és Kanadának a teljes állományát.” Körülbelül 220-270 millió lepke fagyott meg pihenőhelyén. A fákról lepotyogott lepkék helyenként több mint 30 centiméteres halmokban tornyosultak. Bár úgy vélik, hogy a faj fennmaradása nem került veszélybe, a kutatók szerint az esetleges jövőbeli időjárási viszontagságokat vagy járványokat nehezebben fogja átvészelni, mivel annyira megcsappant az egyedek száma. A pompás királylepke a látványos vándorlási szokásairól ismert. Minden tavasszal tömegesen hagyják el Mexikót, és repülnek északra. Az Egyesült Államok déli részén lerakják petéiket, melyek azután lepkévé fejlődnek, s ezek a lepkék is útra kelnek. Mire beköszönt a nyár, már Kanada felett repkednek.

„Pontos, emellett költői”

A Biblia „nem is annyira meseszerű, mint gondolták, sőt, nagyon is tényszerű” — írja a Terre sauvage című francia természettudományi magazin. Az Izraelben tevékenykedő természettudósoknak feltűnt, hogy bár a Biblia egy vallásos könyv, „az állatvilággal kapcsolatos megfigyelései világosak és pontosak”. A cikk kijelenti, hogy a természettudósok „értékes adatokhoz jutnak a Zsoltárokból és a Példabeszédekből”, majd hozzáfűzi, hogy „a Jób könyve . . . pontos, emellett költői szavakkal beszél a kőszáli kecske vemhességéről, valamint a vadszamárnak és a vízilónak a természetes élőhelyéről”.

A „különös pár”

„Az ember azt gondolná, hogy még ha létezhet is kapcsolat egy nőstény oroszlán és egy antilop borja között, az kétségtelenül egy rövid és halálos kimenetelű köteléknek fog bizonyulni az utóbbi számára” — olvasható a The Economist című folyóiratban. De nicsak, a cikkhez mellékelt képen egy nőstény oroszlán és egy borjú békésen heverésznek egymás mellett. A cikk így folytatódik: „A különös párt december 21-én pillantották meg Kenyában a Samburu Vadvédelmi Területen. Két vadállatokra specializálódott fotós . . . követte és filmezte őket egészen addig, amíg egy másik oroszlán január 6-án meg nem ölte a borjút.” Vajon „bevésődésről” lehet szó, amikor is egy nőstény, mely nemrégiben ellett, kicsinyének fogad egy másik állatot? A folyóirat szerint a bizonyítékok nem támasztják alá ezt a magyarázatot. „Ami igazán különös ebben az egészben, az az, hogy az antilop mamája még él, és szoptatta a borját, az oroszlán pedig fiatal, és nincs arra utaló jel, hogy valaha is kölyköket hozott volna a világra.” Ezenkívül „nem a borjú követte az oroszlánt, hanem az oroszlán a borjút (például amikor az visszament az anyjához szopni)”. A cikk így összegzi az esetet: „Hogy miért akart az oroszlán örökbe fogadni valamit, aminek inkább »ebédidőre« kellett volna őt emlékeztetnie, az rejtély.”

Kiebrudalt házi kedvencek

„Nincs még egy olyan ország a világon, ahol egy-egy embernek annyi házi kedvence lenne, mint Ausztrália” — mondja Hugh Wirth, aki annak a királyi társaságnak az országos igazgatója, melyet az állatokkal szembeni kegyetlen bánásmód megakadályozására hoztak létre. Ám a The Australian című újság arról számol be, hogy „a 2000—2001-es költségvetési évben 135 000 állatot hagytak magára”, és „ezeknek közel 60 százalékát elaltatták”. Miért hagynak magára ilyen sok állatot? Részben azért, mert az emberek nem veszik figyelembe a körülményeiket, amikor házi kedvencet választanak maguknak. A szülők sorozatosan abba a hibába esnek, hogy a gyermekeiknek munkakutyát vesznek, ám ezeknek rengeteg képzésre, mozgásra és gondozásra van szükségük, és bizony a munkakutyák sokszor harapnak meg embereket. Az újság szerint a következőkre figyeljünk oda, amikor állatot veszünk: „Ne engedjük, hogy az érzéseink irányítsanak minket. Vegyük figyelembe, hogy mekkora helye lesz az állatnak, és hogy milyenek a családi körülményeink meg az anyagi helyzetünk. Amilyen gyorsan csak lehet, vigyük a kutyát kutyaiskolába. Minél tovább várunk ezzel, annál nehezebb lesz leszoktatni a rendetlenkedésről. Ne feledjük: egy házi kedvenc hosszú távú befektetés.”

Vigyázzunk az új autókkal!

„A kutatások . . . eredményeiből kiderült, hogy miután egy új gépjármű elhagyja az autószalont, az utastérben akár hat hónapig vagy még azon túl is nagy mennyiségben mérgező gázok terjenghetnek” — jelenti ki Ausztrália tudományos és ipari kutatóintézete (CSIRO). Az új autók utasterének levegőjét mérgező gázok között van például a benzol, aceton, etil-benzol, n-hexán, toluol és a xilol izomerjei. Ezek mindegyike kárt tehet az emberi szervezetben. Azoknak a gépkocsivezetőknek, akik ilyen anyagokkal telített levegőt lélegeznek be, megfájdulhat a fejük, elálmosodhatnak, zavartnak érezhetik magukat, és a gázok bánthatják a szemüket, orrukat és torkukat. Dr. Steve Brown szerint — aki a CSIRÓ-nak azt a kutatócsoportját vezeti, mely a levegő minőségének szabályozásával foglalkozik — „a kocsiban az ember szervezetébe sokkalta nagyobb mennyiségű mérgező gáz juthat, mint amennyit Ausztrália Országos Egészségügyi és Orvostudományi Kutatótanácsa még megengedettnek vél”. A kockázatok csökkentésére dr. Brown azt javasolja azoknak, akik új autót vásárolnak, hogy „a gépjármű átvételét követően legalább hat hónapig vezetés közben bőven engedjenek friss levegőt az utastérbe”, már amennyire ez lehetséges.