SOK keresztény maradéktalanul megbízik Jézus Krisztusnak az imént idézett szavaiban, és abban a biztos tudatban tárja fel Istennek imában a gondjait és panaszait, hogy Isten szereti őt, és törődik vele. Néhányan azonban elkeserednek, mialatt várják, hogy imáikra válasz érkezzen. Te is úgy érzed, hogy hiábavalóak az imáid? Vajon Isten figyel rád, amikor imádkozol?

Még ha úgy tűnik is, hogy az imáinkra nem kapunk választ, ez nem jelenti azt, hogy Isten nem hallgatja meg őket. A Biblia erről biztosít minket: „Jehova szeme az igazságosakon van, és füle a könyörgésük felé irányul” (1Péter 3:12). Jehova Isten tehát meghallgatja az igazságosak imáit, akár hangosan imádkoznak, akár a szívük mélyén (Jeremiás 17:10). Jehova azt is kíváncsian figyeli minden egyes imánál, hogy milyen gondolatok és érzések bújnak meg mögötte. Ezeket pedig talán még az a személy sem látja át vagy fogja fel teljesen, aki imádkozik (Róma 8:26, 27).

Ám az imáknak meg kell felelniük bizonyos elvárásoknak ahhoz, hogy elfogadja őket Isten. Először is kizárólag Istenhez szabad imádkozni, Jézushoz, „szentekhez” vagy bálványokhoz nem (2Mózes 20:4, 5). Emellett az imákat Isten Fiának, Jézus Krisztusnak a nevében kell mondani (János 14:6). Vajon ez azt jelenti, hogy először Jézus hallgatja meg az imáinkat, és csak azután adja át az üzenetet Istennek? Nem. Valójában azáltal, hogy Jézus nevében imádkozunk Jehovához, Krisztus tanítványaiként azonosítjuk magunkat,  és elismerjük, hogy csakis az ő váltsága teszi lehetővé, hogy Istenhez forduljunk (Héberek 4:14–16).

Fontos, hogy hittel imádkozzunk. Pál apostol rámutatott: „Hit nélkül pedig lehetetlen a kedvére lenni [Istennek], mert aki az Isten elé járul, annak hinnie kell, hogy ő van, és hogy megjutalmazója lesz azoknak, akik komoly igyekezettel keresik őt” (Héberek 11:6). Miből tudhatja valaki, hogy megvan-e benne ez a hit? A Biblia egyik írója, Jakab válaszol: „megmutatom neked hitemet a cselekedeteim által” (Jakab 2:18). Igen, a hit cselekedetekben nyilvánul meg, a cselekedetek pedig arról árulkodnak, hogy szeretjük Istent, és megpróbálunk a kedvében járni.

Ezenkívül Isten imádóinak kitartóan kell imádkozniuk. Jézusnak a Lukács 11:9, 10-ben feljegyzett szavai, melyeket a cikk elején olvashattunk, félreérthetetlenül erre buzdítanak. Végtére is ha valaki csak egyszer fordul Istenhez egy kérelemmel, az vajon nem arról árulkodik, hogy az illető nem is érzi annyira fontosnak a kérését?

Lehet, hogy rendszeresen imádkozunk, és szavaink őszinte érzésekről tanúskodnak, mégsem szabad elfelejtenünk, hogy „válságos időkben” élünk, amelyekkel nehéz megküzdeni (2Timóteus 3:1). Bár Jézus csakugyan kijelentette, hogy azok, akik követik őt, boldogok lesznek, azt nem mondta, hogy gondtalan életnek örvendhetnek majd (Máté 5:3–11). Arra viszont rávilágított, hogy a tanítványai még akkor is boldogok lehetnek, ha keseregnek, éheznek, szomjaznak vagy üldözik őket.

Ahhoz a fajta boldogsághoz, melyről Jézus beszélt, nem kellenek ideális körülmények. Ez az érzés egy belülről fakadó megelégedettség, mely azért lehet a miénk, mert Istent szolgáljuk. Így bizonyos mértékig még akkor is boldogok lehetünk, amikor körülöttünk zűrzavar uralkodik (2Korintus 12:7–10).

Vajon ez azt jelenti, hogy teljesen felesleges személyes dolgokkal fordulnunk Istenhez, például kérni, hogy segítsen megfelelő házastársat választanunk, vagy megoldanunk a családi, egészségi vagy munkahelyi gondjainkat? Nem erről van szó. Isten nem ígéri ugyan meg, hogy csoda útján megváltoztatja az életkörülményeinket, a szükséges bölcsességet viszont megadja nekünk ahhoz, hogy ne temessenek maguk alá a gondjaink. Jakab a következőket írta a próbákról: „Ha tehát valamelyikőtök híján van a bölcsességnek, kitartóan kérje Istent, mert ő nagylelkűen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek; és megadatik neki” (Jakab 1:5). Vagyis Jehova mutatja az utat a szent szelleme által, így sikerül majd átlátnunk és alkalmaznunk a bibliai alapelveket, amikor döntéseket hozunk.

Természetesen Isten szelleme nem fog dönteni helyettünk. Az erőfeszítéseket nekünk kell megtennünk. Például ha valamilyen nehézséggel küzdünk, végeztünk-e kutatást a témában, és megvizsgáltuk-e több szempontból is a helyzetünket? Ha így cselekszünk, az arról fog árulkodni Istennek, hogy van hitünk (Jakab 2:18). Vajon kitartóan próbálunk megoldást találni a gondra, folyamatosan kérve Istent, hogy irányítson minket? (Máté 7:7, 8). Megvizsgáltuk-e alaposan azokat a bibliai alapelveket, melyek útmutatóul szolgálhatnak az adott helyzetben? Isten Szava segíthet, hogy ’teljesen alkalmasak, minden jó cselekedetre hiánytalanul felszereltek legyünk’ (2Timóteus 3:16, 17).

Az igaz, hogy Isten közbe tudna avatkozni, és meg tudná szüntetni az emberiség összes gondját és baját, mégsem így tesz, hanem inkább engedi, hogy használjuk szabad akaratunkat. Sajnálatos módon sokan úgy élnek ezzel a lehetőséggel, hogy közben másoknak kárt okoznak, ezért néhány gondunk, melyet imáinkban megemlítünk, talán egészen az új világig megmarad (Cselekedetek 17:30, 31). Vannak, akik olyan helyen élnek, ahol például sok a bűncselekmény, vagy ahol háború dúl. Másoknak az ellenségeskedőktől jövő üldözést kell kitartással elszenvedniük (1Péter 4:4). Be kell látnunk, hogy ebben az istentelen világban néhány dolgon nem fogunk tudni változtatni.

Ám Isten szereti az imádóit, és segíteni akar nekik. Amikor majd Királysága által teljesen átveszi az uralmat a föld felett, a világ minden szörnyűséges baját meg fogja szüntetni (Jelenések 21:3, 4). Mialatt várjuk ezt az időt, kitartóan kérjük Istent, hogy segítsen megbirkóznunk az életünkben adódó nehézségekkel. Ha így teszünk, biztosak lehetünk benne, hogy Jehova hű lesz az ígéretéhez, melyet a Bibliában az Ézsaiás 41:10-ben olvashatunk: „Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak.”