„Anyagverők” Bamakóban

A NYUGAT-AFRIKAI Mali fővárosában, Bamakóban állandó ütemes dobolás hallható egész nap. Ám nem zenészek játszanak a hangszerükön; a dobszó az „anyagverők” kis kunyhói felől érkezik. De miért verik az anyagokat?

Az „anyagverők” egy szokatlan textilfeldolgozási eljárás utolsó állomásai. A hozzájuk kerülő kelme fehér anyagként vagy ruhadarabként kezdi, majd rendszerint különféle színeket és mintákat festenek rá. Sűrű oldatba áztatják, mely porított maniókagyökérből vagy bizonyos gumifák nedvéből készül. Ezután a napon megszárítják, amitől olyan merev lesz, mint egy deszkalap. Ekkor készen áll az utolsó lépésre, az „anyagverésre”.

Az „anyagverők” fő feladata, hogy a kemény anyagot ránc nélkülire csépeljék. A kis kunyhókban többnyire két fiatal férfi ül egymással szemben, közöttük egy vajfának a rönkje. A férfiak egy kis viaszt kennek az anyagra, majd kifeszítik az anyagot a fára. Ezután egy nagy sulyokkal, mely szintén vajfából készült, csapkodni kezdik. A két férfi egymás után sújt le, mesteri az összhang közöttük.

Miért nem használnak egyszerűen csak vasalót? Ennek egyik oka, hogy a vasaló hőjétől az anyag gyorsabban kifakulna. Ezenkívül a vasalástól nem lennének olyan élénkek a színek, mint az „anyagverők” csapásaitól, mivel az ütőfával mért minden egyes csapás ragyogó fényt hagy maga után, amitől harsányabbak lesznek a színek. Egy alapos ütlegelés után annyira élénkké válhat az anyag színe, hogy az ember azt gondolná, éppen most festették.

Tehát ha végigsétálsz ennek a városnak az utcáin, és állandó dobveréshez hasonló hangra leszel figyelmes, nézd meg jól a körülötted lévő kunyhókat. Valószínűleg nem dobszót hallasz, hanem a bamakói „anyagverőket” munka közben.