Csendes fegyverek — Mennyire valós a veszély?

EGYÁLTALÁN nem új az az elképzelés, hogy háború idején betegséggel próbálják kiirtani a lakosságot. A XIV. századi Kelet-Európában pestises hullákat hajítottak át az ostromlott város falain. Négyszáz évvel később, a franciák és az indiánok között dúló háború idején, angol katonatisztek szándékosan himlővel fertőzött takarókat küldtek az indiánoknak a béketárgyalások során. Az indiánok között járvány tört ki, és főként emiatt kénytelenek voltak megadni magukat. Ám egészen a XIX. század végéig nem tudták, hogy mikroorganizmusok okozzák a fertőző betegségeket. Ez a felismerés új és félelmetes lehetőségeket nyitott meg a betegségek fegyverként való használata előtt.

Természetesen az orvostudományban és a tudomány egyéb ágaiban elért fejlődés gyógyszerek és oltóanyagok kifejlesztéséhez is vezetett. Ezek nagyon hatásosak voltak a betegségek kezelésében és megelőzésében. De bármekkora előrehaladást sikerült is elérni, a fertőző betegségek még mindig ijesztő ellenségeink, mivel évente több mint 17 millió ember életét oltják ki, azaz naponta úgy 50 000 személyét. A helyzet fintora, hogy bár éles elméjű férfiak és nők egész életüket áldozzák arra, hogy küzdjenek az embereket fenyegető betegségek ellen, ugyanolyan buzgó és tehetséges emberek arra összpontosítanak, hogy a betegségekkel legyőzzenek másokat.

Próbálkozások, hogy betiltsák a biológiai fegyvereket

Több mint 25 éven át az Egyesült Államok, a volt Szovjetunió és számos más ország nagyravágyó erőfeszítéseket tett biológiai fegyverek kifejlesztésére. De 1972-ben a nemzetek megállapodtak abban, hogy betiltják ezeket a fegyvereket. Néhány ország azonban titokban folytatta a fejlesztést és a kutatást, és óriási készletet halmozott fel halálos kórokozókból, valamint a terjesztésükre alkalmas eszközökből.

Mi vezetett az ilyen fegyverek hivatalos betiltásához? Az 1970-es évek elején uralkodó gondolkodásmód szerint a biológiai fegyverek, bár rendkívüli pusztításra alkalmasak, nem használhatók fel hathatósan a csatatéren. Ennek egyik oka, hogy  nincs azonnali hatásuk, időbe telik, mire a tünetek jelentkeznek. Egy másik ok, hogy a hatékonyságuk a széljárástól és az időjárástól függ. Továbbá a nemzetek felismerték, hogy ha egy ország biológiai fegyvereket használ egy másik ellen, a megtámadott ország valószínűleg a saját biológiai vagy atomfegyvereit fogja bevetni válaszként. Végül pedig sokan idegenkednek attól, hogy embertársaik megnyomorítására vagy legyilkolására szándékosan kórokozókat használjanak fel.

Valószínűleg ezen indokok egyike sem téríti el a szándékától azokat a gyűlölettől áthatott embereket, akik készek figyelmen kívül hagyni a hagyományos erkölcsi irányadó mértékeket. A biológiai fegyverek nagyon vonzóak azoknak, akiknek feltett szándékuk, hogy válogatás nélkül kioltják mások életét. Ezeket a fegyvereket titokban lehet kifejleszteni és bevetni. A támadó kiléte szintén rejtve maradhat, és még ha kitudódik is, nem könnyű bosszút állni olyan terrorista hálózatokon, melyeknek az aktivistái számos országban rejtőzködnek. Ezenkívül már az a pánik is megbéníthatja a lakosságot, mely egy csendes, láthatatlan, lassan ható, halált hozó biológiai támadást követ. A növények és állatok megfertőzése élelmiszerhiányhoz és gazdasági katasztrófához vezethet.

A viszonylag alacsony költségek szintén vonzóvá teszik a biológiai fegyvereket. Készült egy elemzés, mely összehasonlította, hogy különféle fegyverekkel mennyibe kerül a védtelen lakosság leöldöklése egy négyzetkilométerre levetítve. Az elemzésből kiderül, hogy a hagyományos fegyverek használata hozzávetőleg 2000 dollárba, az atomfegyvereké 800 dollárba, az ideggázoké 600 dollárba, a biológiai fegyvereké pedig 1 dollárba kerül.

Technikai akadályok a terroristák előtt

A hírközlő eszközök arról beszélnek, hogy néhány terrorcsoport biológiai fegyverekkel kísérletezik. Ám nagy különbség van a biológiai fegyverekkel való kísérletezés, valamint a velük végrehajtott hatékony támadás között.

Ahhoz, hogy egy terrorista vagy egy terrorszervezet sikeres legyen, óriási technikai akadályokon kell felülkerekednie. Először is olyan kórokozó törzshöz kell jutnia, mely kellően sok áldozatot szed. Másodszor tudnia kell azt megfelelően és biztonságosan használni, illetve tárolni. Harmadszor pedig tisztában kell lennie azzal, hogyan állítsa elő a kórokozót nagy mennyiségben. A mikroorganizmusok már kis mennyiségben is képesek egy termőföldet tönkretenni, és egy egész állatcsordát vagy várost kiirtani, feltéve, ha eljutnak a célpontjukig. Ám a kórokozók nem könnyen maradnak életben a laboratóriumok kémcsövein kívül. Valójában csak kis töredékük éri el a céllakosságot, tehát egy végzetes csapáshoz jóval nagyobb mennyiségű hatóanyagra lenne szükség.

Vannak további akadályok is. A terroristának tudnia kell, hogyan tartsa életben a kórokozót, és hogyan őrizze meg annak hatékonyságát, amikor a raktározási helyről a felhasználási helyre szállítja. Végül pedig értenie kell hozzá, hogy miként szórhatók szét hatékonyan a mikroorganizmusok. Ehhez fontos, hogy a kórokozó részecskéi megfelelő méretűek legyenek a célállomáson, kellően nagy földrajzi területen legyenek szétszórva, és elég nagy koncentrációban ahhoz, hogy tömeges fertőzést okozzanak. Egy baktériumháborúval foglalkozó, kiválóan képzett kutatókból álló amerikai csoportnak több mint tíz évébe telt, mire kifejlesztett egy rendszert, mellyel a biológiai harcanyagokat megbízhatóan célba lehet juttatni. Mihelyt ezek a biológiai anyagok bekerülnek a légkörbe, ki vannak téve a napfénynek és a változó hőmérsékletnek, és emiatt elpusztulhatnak. Ahhoz tehát, hogy valaki fegyverként használjon egy biológiai anyagot, aprólékosan ismernie kell, hogyan viselkednek az élő szervezetek a levegőben.

 Figyelembe véve a számos technikai akadályt, nem meglepő, hogy a terroristák csupán néhány támadásra tettek kísérletet biológiai fegyverekkel. Ráadásul ezek a kísérletek kevés halálos áldozattal jártak. A közelmúltban lépfenespórával fertőzött levelek öt ember életét oltották ki az Egyesült Államokban. Ez nagyon szomorú, mégis az áldozatok száma kevesebb volt, mint amennyi egy kisebb robbanás vagy pisztolyos támadás következtében lett volna. A kutatók számításai szerint 1975 óta a vegyi vagy biológiai fegyverekkel világszerte végrehajtott támadások 96 százalékában a halottak vagy sebesültek száma nem haladta meg a hármat.

Felismerve azt, hogy milyen nehéz egy sikeres biológiai támadást végrehajtani, a Brit—Amerikai Biztonsági Információs Tanács kijelentette: „A terroristák számtalanszor megfenyegetik a kormányzatokat, hogy vegyi vagy biológiai támadást hajtanak végre. A legtöbb elemző mégis úgy véli, hogy bár nem lehet kizárni egy olyan katasztrófa eshetőségét, amely rengeteg áldozatot követel, nagyon kicsi a valószínűsége annak, hogy egy ilyen merénylet be fog következni.” Még ha kicsi is a valószínűsége, hogy a terroristák végrehajtanak egy ilyen támadást, ha megtörténne, az szörnyűséges következményekkel járna.

Rossz hírek

Eddig tartottak a jó hírek: mind a technikai nehézségek, mind pedig a történelmünk az ellen szól, hogy bekövetkezik egy pusztító biológiai támadás. A rossz hír egyszerűen szólva az, hogy a múltból nem mindig tudhatjuk meg pontosan, mit tartogat a jövő. Bár a múltbeli támadások többnyire sikertelenek voltak, a jövőbeliekkel talán más lesz a helyzet.

Vannak, akiket balsejtelem gyötör. Úgy tűnik, egyre több terrorista szánta el magát tömegmészárlásra. A terrorista csoportok technikai felszerelése pedig egyre korszerűbbé válik, sőt bizonyos csoportoknak olyan anyagi és technikai erőforrásaik vannak, melyek vetekednek némelyik kormányzatéval.

A szakértők látszólag nem aggódnak túlzottan amiatt, hogy egyes nemzetek biológiai fegyvereket adnak át terrorcsoportoknak. Egy elemző ezt mondta: „Bármilyen kegyetlen, törtető és szélsőséges eszméket valló legyen is egy kormányzat, mégsem szívesen ad majd át különleges fegyvereket terrorcsoportoknak, amelyek fölött csak korlátozott hatalma van. A kormányzatok kísértést érezhetnek arra, hogy inkább ők maguk sújtsanak le ezekkel a fegyverekkel, de ami még valószínűbb, zsarolásra használják fel őket, nem pedig egy háborúban.” A szakembereket leginkább az aggasztja, hogy terrorcsoportok ellenállhatatlan ajánlatokkal magukhoz édesgethetnek jól képzett tudósokat.

Megtervezett betegségek

A biotechnológiában elért fejlődés is aggodalomra ad okot. A tudósok már most is tudják, hogyan változtassák a már létező kórokozókat tomboló és könnyebben bevethető gyilkosokká. Genetikai beavatkozással el tudják érni, hogy ártalmatlan mikroorganizmusok mérgeket termeljenek. Élő szervezeteket úgy is lehet manipulálni, hogy a hagyományos módszerekkel képtelenség legyen kiszűrni őket. Ezenkívül a mikroorganizmusokat ellenállóvá lehet tenni az antibiotikumokkal,  a használatban lévő oltóanyagokkal és a szokásos gyógymódokkal szemben. Néhány tudós például, aki az egykori Szovjetunióból vándorolt ki, állítólag kifejlesztette a pestis egy olyan fajtáját, mely ellenáll 16 fajta antibiotikumnak.

A biotechnológia és a génsebészet jövőbeli fejlődésével újabb kapuk nyílnak meg. A tudósok képesek lesznek arra, hogy módosítsák élő szervezetek genetikai felépítését, átalakítva ezzel számtalan biológiai fegyvert. Így azok pusztítóbbá, szívósabbá, egyszerűbben létrehozhatóvá és szállíthatóvá válnak, hatásuk pedig könnyebben megjósolható és szabályozható lesz. A kórokozók a beavatkozás következtében bizonyos számú sejtosztódás után elpusztulnak, vagyis gyilkos küldetésük után „köddé válnak”.

 Rendkívül alattomosan támadó fegyvereket is kifejleszthetnek a jövőben. Például létrehozhatnak olyan sajátos fegyvereket, melyek működésképtelenné teszik az immunrendszert, ezáltal nem egy adott fertőzést terjesztenek, hanem az áldozatot fogékonnyá teszik sok betegségre. Ha egy ilyen halálos, AIDS-szerű vírus felüti a fejét, nincs az az ember, aki meg tudná mondani, hogy természetes mutáció-e, vagy az ellenség hozta létre valamilyen génsebészeti eljárással.

A technikai fejlődés megváltoztatta a hadászati szakemberek gondolkodásmódját. Egy amerikai tengerésztiszt ezt írta: „A fegyvergyártók még csak most kezdik kiaknázni a biotechnológiai forradalomban rejlő lehetőségeket. Kijózanító a tudat, hogy az eddigihez képest sokkal nagyobb fejlődésre számíthatunk.”

[Kiemelt rész a 6. oldalon]

Mi a biológiai hadviselés?

A „biológiai hadviselés” kifejezés arra utal, hogy valaki szántszándékkal fertőz meg embereket, állatokat vagy növényeket. Akkor alakul ki betegség, amikor a céllakosság megfertőződik a kórokozókkal. Ezek az organizmusok szaporodnak (némelyikük mérgeket bocsát ki), és idővel a betegség tünetei nyilvánvalóvá válnak. Némelyik biológiai fegyver megbénítja az embereket, mások halált okoznak, megint másokat pedig arra használnak, hogy megtámadják és elpusztítsák az ellenség termését.

[Kiemelt rész/képek a 8–9. oldalon]

Biofegyverek — Melyik Micsoda?

Lépfene (anthrax): Fertőző betegség, melyet egy spórákat képző baktérium okoz. Az anthrax belélegzése után fellépő első tünetek hasonlíthatnak a nátha tüneteihez. Néhány nap után súlyos légzési nehézségek alakulnak ki, és az erek felmondják a szolgálatot. A lépfenefertőzésnek ez a formája gyakran halálos.

A betegség megelőzésére azok az emberek, akik ki vannak téve a lépfenefertőzésnek, antibiotikumokat kapnak. Fertőzés esetén a korai kezelés elengedhetetlen, mivel a késedelem csökkenti a túlélési esélyt.

Nagyon valószínűtlen, sőt szinte nincs is rá példa, hogy egyik emberről a másikra közvetlenül átterjedjen a betegség.

A XX. század második felében több ország, egyebek között az Egyesült Államok és a volt Szovjetunió is próbált fegyvert készíteni a lépfene-baktériumok felhasználásával. 1989-ben 10 országról volt ismert, hogy van biológiaifegyver-programja, 1995-ben viszont már 17-ről. Nem tudni, hogy ezekből jelenleg hány ország használja fel az anthraxot. Az Egyesült Államok kormányzatának becslése szerint 100 kilogrammnyi anthrax szélnek eresztése egy nagyváros fölött ugyanolyan pusztító lehet, mint egy hidrogénbomba.

Botulizmus: Izombénuláshoz vezető betegség, melyet egy méregtermelő baktérium okoz. Az élelmiszerek által előidézett botulizmus tünetei közé tartozik a kettős vagy ködös látás, petyhüdt szemhéj, beszédzavar, nyelési nehézség és a száj, valamint a torok kiszáradása. Az izomgyengeség a válltól lefelé az egész testre kiterjed. A légzőizmok bénulása halált okozhat. A botulizmus nem terjed egyik emberről a másikra.

Csökkenti a tünetek súlyosságát és a halál bekövetkeztének valószínűségét, ha a beteg idejében megkapja a méreg elleni szérumot.

A botulinusztoxint sokszor használják biofegyverként, nem csupán azért, mert az egyik legmérgezőbb anyag, hanem azért is, mert viszonylag könnyű előállítani és szállítani. Ráadásul a fertőzöttek hosszadalmas, intenzív kezelést igényelnek. Több országról gyanítják, hogy biológiai fegyverként hasznosítja a botulinusztoxint.

Pestis: Baktérium által okozott betegség, mely igen ragályos. A halálos kimenetelű tüdőpestis első tünete a láz, fejfájás, gyengeség és köhögés. Majd a vérben elszaporodó baktériumok miatt a vérnyomás drasztikusan lecsökken, azaz szeptikus sokk jön létre. Ha a beteget nem kezelik idejében antibiotikumokkal, a halál bekövetkezte szinte biztosra vehető.

A pestis cseppfertőzés útján terjed az emberek között.

A XIV. században a pestis Kínában körülbelül 13 millió emberéletet követelt öt éven belül, Európában pedig 20-30 milliót.

Az 1950-es és 60-as években mind az Egyesült Államok, mind pedig a Szovjetunió kifejlesztett olyan technikákat, melyek alkalmasak a tüdőpestis terjesztésére. Állítólag több ezer tudós dolgozott már azon, hogy a pestist fegyverként felhasználhatóvá tegye.

Himlő: Vírus által okozott, rendkívül fertőző betegség. Az első tünetei közé tartozik a magas láz, kimerültség, fej- és hátfájás. Később a beteg bőrén gennyessé váló, fájdalmas hólyagok keletkeznek. Minden harmadik áldozat meghal.

1977-ben az egész világon sikerült megfékezni a betegséget. A himlő elleni kötelező védőoltást az 1970-es évek közepe táján a legtöbb helyen megszüntették. Nem tudjuk biztosan, hogy a korábban beoltott emberek mennyire váltak védetté a betegséggel szemben, ha egyáltalán azzá váltak. A himlőnek nincs bevált gyógymódja.

A betegség cseppfertőzéssel terjed az emberek között. Fertőzött ruha vagy ágynemű is terjesztheti a vírust.

A Szovjetunióban 1980-tól kezdődően egy program keretén belül sikerült nagy mennyiségű kórokozót előállítani, és oly módon átalakítani, hogy interkontinentális ballisztikus rakéták által terjeszthető legyen. Erőfeszítéseket tettek arra is, hogy még fertőzőbb himlővírusokat fejlesszenek ki.

[Kép]

Lépfene-baktérium és gömbölyű spórája

[Forrásjelzések]

Forrás: U.S. Centers for Disease Control and Prevention; Johns Hopkins Center for Civilian Biodefense Studies.

Lépfene-baktériummal fertőzött személy: CDC, Atlanta, Ga.; lépfene-baktérium: ©Dr. Gary Gaugler, Photo Researchers; botulizmusbaktérium: CDC/Courtesy of Larry Stauffer, Oregon State Public Health Laboratory

Pestisbaktérium: Copyright Dennis Kunkel Microscopy, Inc.; himlővírus: ©Meckes, Gelderblom, Eye of Science, Photo Researchers; himlővel fertőzött személy: CDC/NIP/Barbara Rice

[Kép a 7. oldalon]

A közelmúltban sokan megijedtek a lépfenespórával fertőzött levelek miatt

[Forrásjelzés]

AP Photo/Axel Seidemann

[Kép a 7. oldalon]

Az öbölháború után megsemmisített vegyi/biológiai repülőbombák

[Forrásjelzés]

AP Photo/MOD