Mi a megoldás?

TÖBB mint száz nemzet írta alá 1972-től kezdődően azt a nemzetközi egyezményt, mely megtiltja a biológiai fegyverek kifejlesztését, gyártását és tárolását. A Biológiai- és Toxinfegyver-egyezmény (BTWC) elsőként tartalmazott tilalmakat a fegyverek egy egész családjára. A megegyezés egyetlen szépséghibája az volt, hogy nem határozta meg, hogyan engedelmeskedjenek a nemzetek ezeknek az előírásoknak.

Nehéz ellenőrizni, hogy egy adott ország fejleszt-e ki biológiai fegyvereket, mivel ugyanaz a módszer és ismeret felhasználható békés célokra is, és biológiai fegyverek előállítására is. Minthogy a biotechnológiának ilyen „kettős arculata van”, nem könnyű megállapítani, hogy egy gyárban, ahol erjesztőeljárást alkalmaznak, vagy egy laboratóriumban, ahol látszólag törvényes tevékenységet folytatnak, valójában biológiai fegyvereket gyártanak-e.

Az ellenőrzéssel kapcsolatos nehézségek megoldására 1995-ben több nemzet képviselői egy kötelező érvényű megállapodás életbeléptetéséről kezdtek tárgyalásokat. Több mint hat éven át azon tanakodtak, hogy milyen konkrét lépéseket tegyenek, hogy a nemzeteket rábírják a BTWC-ben foglaltak betartására. 2001. december 7-én zűrzavarba torkollott az a háromhetes konferencia, melyen az 1972-es egyezmény 144 aláírója vett részt, ugyanis az Egyesült Államok nem adta áldását lényeges indítványokra, melyek a BTWC betartásának az ellenőrzésére irányultak. Az Egyesült Államok úgy érvelt, hogy kémkedésnek tenné ki hadi és ipari létesítményeit, ha idegenek ellenőrzési jogot kapnának felettük.

 Előretekintve

A biotechnológiában óriási lehetőségek rejlenek, melyeket jól is, és rosszul is fel lehet használni. Ha csak a kohászatot, robbanóanyagokat, belső égésű motorokat, repülést és elektronikát vesszük, világosan látszik, hogy máskor is előfordult már, hogy pusztításra, nem pedig békés célokra használtak fel egy technológiát. Vajon ugyanez igaz a biotechnológiára is? Sokan úgy vélik, hogy erre a kérdésre igen a válasz.

Az USA Nemzetbiztonsági Tanácsának egy 1999-es beszámolója kijelentette: „Személyek és csoportok . . . jutnak majd hatalomhoz, befolyáshoz, és sokuknak rettenetes pusztító eszközök lesznek a kezükben . . . Nagyobb lesz a valószínűsége annak, hogy bizonyos hálózatok és egyének, gyakran vallási buzgalomtól, látszólag ésszerűtlen kultikus nézetektől vagy izzó haragtól hajtva a céljaik érdekében a tettek mezejére lépnek. Ma a terroristák olyan technológiákat alkalmazhatnak, melyeket egykor kizárólag a jelentősebb államok birtokoltak, és így támadást intézhetnek olyan központok ellen, ahol sokan élnek.”

Bár nem tudjuk, hogy mit hoz a holnap, azzal viszont tisztában vagyunk, hogy mit tartogat Isten az emberiség számára. A Biblia olyan időt ígér, amikor az emberek a földön „biztonságban élhetnek majd, nem tartja őket senki rettegésben” (Ezékiel 34:28, Katolikus fordítás). Azokat, akik szeretnének többet tudni erről a vigasztaló ígéretről, arra buzdítjuk, hogy lépjenek kapcsolatba a környékükön élő Jehova Tanúival, vagy írjanak e folyóirat 5. oldalán található címek közül a nekik megfelelőre.

[Kép a 10. oldalon]

Kutatók megpróbálnak olyan módszereket találni, melyekkel semlegesíthetők a lépfene kórokozói

[Forrásjelzés]

Photo courtesy of Sandia National Laboratories

[Kép a 10. oldalon]

Konferencia a biológiai fegyverekről, 2001. november 19., Svájc

[Forrásjelzés]

AP Photo/Donald Stampfli

[Képek a 11. oldalon]

A Biblia azt ígéri, hogy eljön az idő, amikor mindenki ’biztonságban élhet majd’