A Biblia nézőpontja

A régészet alapozza meg a hitünket?

Samuel Manning angol lelkész ezt írta 1873-ban Jeruzsálemről: „A zarándokok, ellenállhatatlan vágytól hajtva, a föld minden részéről sereglenek ide. Nincs a világon még egy hely, melynek omladozó falait, mocskos utcáit és düledező romjait oly mélységes és tiszteletteljes érdeklődéssel vennék körül emberek milliói.”

A SZENTFÖLD már a római császár, Konstantin ideje óta vonzza az embereket, de talán már előtte is megvolt az érdeklődés iránta. * Mintegy 1500 éve zarándokok jelennek meg itt, vallási és személyes kapcsolatot keresve a Szentfölddel. Meglepő viszont, hogy a tudósok csak a XIX. század elejétől csatlakoznak a zarándokokhoz, és azóta kezdődött el a bibliai régészet korszaka. Mit vizsgálnak meg? A Szentföld tárgyi leleteit, népeit, tájait és nyelveit.

A régészek feltárásainak köszönhetően jobban értjük a bibliai idők számos jellegzetességét. Ráadásul az, amire a régészek rábukkannak, rendszerint összhangban van a Biblia történelmével. De vajon ez alapozza meg a keresztény hitet? Hogy választ kapjunk, összpontosítsuk a figyelmünket arra a helyre, mely számos régészeti ásatás központja: Jeruzsálem városára és a templomára.

„Nem marad itt kő kövön”

A zsidó naptár szerint i. sz. 33 tavasza, niszán hó 11-e volt. Jézus Krisztus néhány tanítványa kíséretében utoljára látogatta meg a jeruzsálemi  templomot. Távozóban, amint az Olajfák hegye felé tartottak, az egyik tanítványa így szólt: „Tanító, nézd, micsoda kövek, és micsoda épületek!” (Márk 13:1).

Ezek a hithű zsidók mélységes szeretetet éreztek Isten és a temploma iránt. Büszkék voltak erre a pompás épületegyüttesre, valamint arra a tizenöt évszázados hagyományra, amelyet jelképezett. A tanítványt ennélfogva megdöbbentette az, amit Jézus mondott: „Látod ezeket a nagy épületeket? Semmiképpen nem marad itt kő kövön, melyet le ne rombolnának” (Márk 13:2).

Most, hogy a megígért Messiás megérkezett, hogyan engedhetné meg Isten a saját templomának romba döntését? Jézus szavainak értelmét csak fokozatosan, a szent szellem segítségével értették meg teljesen a tanítványai. Ámde mi köze van Jézus szavainak a bibliai régészethez?

Új „város”

Időszámításunk szerint 33 pünkösdjén a zsidó nemzet elvesztette kiváltságos helyzetét Isten előtt (Máté 21:43). Ez valami sokkal nagyszerűbb előtt nyitott utat, egy égi kormányzat előtt, mely áldásokat hoz majd az egész emberiségre (Máté 10:7). Jézus próféciájának megfelelően Jeruzsálem és a temploma i. sz. 70-ben elpusztult. A régészet alátámasztja az erről az eseményről szóló bibliai utalásokat. Ám a keresztények hite nem függ attól, hogy megtalálják-e az ókori templom romjait. Hitük egy másik Jeruzsálemre összpontosul, de ez merőben különbözik az eredeti várostól.

János apostol, aki hallotta Jézus próféciáját Jeruzsálem és a benne álló templom pusztulásáról, és meg is érte annak beteljesedését, i. sz. 96-ban a következő látomást kapta: „a szent várost, az Új Jeruzsálemet is láttam alászállni az égből, az Istentől.” Majd a trón felől egy hangot hallott: „ő [az emberekkel] fog lakozni, azok pedig az ő népei lesznek. És maga az Isten lesz velük. És letöröl minden könnyet a szemükről, és nem lesz többé halál, sem kesergés, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé” (Jelenések 21:2–4).

Ez a „város” hűséges keresztényekből áll, akik Krisztussal együtt királyok lesznek az égben. Együttesen egy égi kormányzatot alkotnak, Isten Királyságát, mely a föld felett fog uralkodni, és a Millennium alatt újra tökéletessé teszi az embereket (Máté 6:10; 2Péter 3:13). A csoport leendő tagjai, akik közé az első századi zsidó származású keresztények is tartoztak, felismerték, hogy a zsidó rendszerben semmi sem ér fel azzal a kiváltsággal, hogy Krisztussal együtt uralkodnak majd az égben.

Pál apostol, mindannyiuk érzését visszatükrözve, ezt írta a judaizmusban korábban betöltött előkelő helyzetéről: „amik nekem nyereségek voltak, azokat veszteségnek tekintettem a Krisztus miatt. Ami azt illeti, bizony veszteségnek is tekintek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan értéke miatt” (Filippi 3:7, 8).

Mivel Pál apostol fölöttébb tisztelte Isten Törvényét és a templomelrendezést, szavai nyilvánvalóan nem arra utaltak, hogy megvetette ezeket az Istentől származó elrendezéseket (Cselekedetek 21:20–24). * Csupán arra mutatott rá, hogy a keresztényiség elrendezése a zsidó rendszer fölött áll.

Nem kétséges, hogy Pálnak és a többi első századi zsidó származású kereszténynek pontos ismerete volt a zsidó rendszer számos lenyűgöző jellemvonásáról. És minthogy a régészet feltárja a múltat, ezen jellegzetességek némelyikét ma már jobban értik a keresztények. De figyeljük meg, hogy Pál tanácsa szerint mire kellett a fiatal Timóteusnak leginkább összpontosítania: „Gondolkodj el ezeken [a keresztény gyülekezettel kapcsolatos dolgokon], mélyedj el bennük, hogy előmeneteled nyilvánvaló legyen mindenki előtt” (1Timóteus 4:15).

Örülhetünk annak, hogy a bibliai régészet bővítette a Biblia hátteréről szóló ismereteinket. De a keresztények tudják, hogy a hitük nem olyan bizonyítékokon alapszik, melyeket az emberek ásnak ki a földből, hanem Isten Szaván, a Biblián (1Tesszalonika 2:13; 2Timóteus 3:16, 17).

[Lábjegyzetek]

[Képek a 18. oldalon]

Fent: Jeruzsálem 1920-ban; zsidók által használt római pénzérme i. sz. 43-ból; elefántcsontból készült, virágzó gránátalma, mely valószínűleg Salamon templomából származik az i. e. VIII. századból

[Forrásjelzések]

2. és 18. oldal: pénzérme: Photograph © Israel Museum, Jerusalem; courtesy of Israel Antiquities Authority; gránátalma: Courtesy of Israel Museum, Jerusalem