Egyedülálló szülők — Sokrétű gondok

„Sokszor csak úgy kavarognak bennem az érzelmek. Éjszakákat töltök el a fürdőszobában sírva. Mondanom sem kell, nincs könnyű dolgom” (JANET, EGY HÁROMGYERMEKES, EGYEDÜLÁLLÓ ANYA).

SOKFÉLE módon válhat az ember egyedülálló szülővé. Néhány családban az egyik szülő háború, természeti katasztrófa vagy valamilyen betegség áldozata lesz.

Vannak gyermekek, akiknek a szülei úgy döntöttek, hogy nem házasodnak össze. Svédországban például a gyermekeknek majdnem a fele házasságon kívül születik. A válások miatt is szaporodnak az egyszülős családok. A kutatások arra utalnak, hogy az amerikai gyermekek több mint a felének egyszülős családban kell töltenie gyermekkora egy részét.

Értsük meg, hogy mivel kell megküzdeniük

Azoknak az édesanyáknak, akik nemrég veszítették el a férjüket, sajátos teherrel kell megbirkózniuk. Még mindig gyászolják a házastársukat, de most már az ő vállukon nyugszik a felelősség a családjukért. Talán hónapok, sőt évek telnek el, mire beleszoknak új szerepükbe, miközben próbálják leküzdeni az anyagi nehézségeket, és vigaszt nyújtanak gyermekeiknek. A megözvegyült édesanyának óriási erőfeszítésébe kerülhet az, hogy eleget tegyen az új felelősségeinek. Emiatt nem biztos, hogy olyan szülő tud lenni, akire gyermeke mindig számíthat életének abban az időszakában, amikor a leginkább szüksége lenne a figyelemre és a támogatásra.

Azok az egyedülálló anyák, akik nem házasodtak össze gyermekük édesapjával, rendszerint nagyon fiatalok és tapasztalatlanok. Talán még az iskolát sem volt lehetőségük befejezni. Mivel nincsen megfelelő szakképzettségük, sokuk szegénységben él, és csak olyan munkahelyet talál, ahol kevés a fizetés. Ha a családjuktól, például a szüleiktől nem kapnak segítséget, akkor nekik kell gondoskodniuk arról is, hogy legyen, aki napközben gondját viseli gyermeküknek. Egy leányanyára érzelmileg is nagy teher nehezedhet; például a szégyen és a magány érzése mardoshatja szívét. Néhányan attól félnek, hogy egy gyermekkel az oldalukon soha nem fognak maguknak megfelelő házastársat találni. Amint a gyermekek idősebbek lesznek, őket is számtalan megválaszolatlan kérdés gyötörheti a múltjukkal kapcsolatban, és az is fájdalmat okozhat nekik, hogy nincs ott a másik szülő, akinek az elismerésére ugyanúgy szükségük van.

Ugyanígy a válófélben lévő szülők is végtelenül nagy nyomás alatt vannak. Néhányukban forr a düh a válás miatt. Mivel nem túl nagy az önbecsülésük, és az elutasítottság iszonyatos érzésével küszködnek, talán képtelenek érzelmi támogatást nyújtani gyermekeiknek. Azoknak az édesanyáknak, akik életükben most először kénytelenek munkát vállalni, nagyon nehéz lehet a családról való gondoskodás. Úgy érezhetik, se idejük, se energiájuk nincs arra, hogy a gyermekek egyéni szükségleteivel foglalkozzanak, pedig az ő életük is gyökeresen megváltozik a szüleik válása után.

 Elvált szülők — Sajátos nehézségek

Az egyedülálló szülők tudják, hogy a gyermekeik szükségletei különbözőek, és állandóan változnak. Az elvált szülőknek az is fejtörést okozhat, hogy az ésszerűségre törekedve miként teremtsenek alkalmat gyermekeik szellemi oktatására.

Például Jehova Tanúi között néhány elvált szülőnek nincsen gyermekfelügyeleti joga. Ezek a szülők megpróbálnak olyankor élni a láthatási jogukkal, amikor a keresztény összejöveteleken is részt vehetnek gyermekeikkel. Ezáltal a gyermekek rendszeres kapcsolatot ápolhatnak a keresztény gyülekezettel, ami nagyon sokat segíthet az olyan gyermekeknek, akiknek a szülei elváltak.

Annak az elvált szülőnek, aki ritkán láthatja a gyermekeit, minden alkalmat meg kell ragadnia, hogy éreztesse gyermekeivel azt, hogy szereti őket, és ragaszkodik hozzájuk. Ha valaki szeretne jó szülő lenni, akkor érzékenyen kell reagálnia a gyermekek változó érzelmi szükségleteire. Ez különösen akkor válik fontossá, amikor a gyermek eléri a serdülőkort, hiszen ilyenkor megnövekszik az érdeklődése a barátok iránt, és egyre több időt tölt el társaságban.

Egy jó szülő a gyermek képességeivel, személyiségével és gondolkodásmódjával is tisztában van (1Mózes 33:13). Szoros, bensőséges és szeretetteljes a kapcsolatuk, ami a beszélgetéseiken is érződik. Bármit megoszthatnak egymással. A gyermek része a szülő életének, és a szülő is része a gyermek életének.

Fontos az ésszerűség

A válást követően jót tesz a gyermeknek, ha rendszeres kapcsolatot ápol mindkét szülővel. Tegyük fel, hogy a szülők vallási meggyőződése eltérő; egyikük Jehova Tanúja, másikuk pedig nem. Állandó és nyílt beszélgetéssel meg lehet előzni a szükségtelen konfliktusok kialakulását. „Ésszerűségetek legyen ismertté minden ember előtt” — írta Pál apostol (Filippi 4:5). A gyermekkel meg kell tanítani, hogy mindkét szülőnek joga van a saját vallását gyakorolnia, és ezt tiszteletben kell tartani.

Megesik, hogy a nem Tanú szülő ragaszkodik hozzá, hogy kisgyermeke eljárjon vele a templomba. Mit tehet a Tanú-szülő? Ő is megoszthatja a vallási meggyőződését a gyermekkel, aki idővel saját maga döntheti el, hogy milyen vallást szeretne gyakorolni. Így volt ez a fiatal Timóteussal is, akinek bizonyára az édesanyja és a nagyanyja tanította a bibliai alapelveket (2Timóteus 3:14, 15). Ha a gyermek kellemetlenül érzi magát amiatt, hogy egy másik vallás szertartásain is részt kell vennie, megvizsgálhatja a bibliai Naámán példáját, aki azután is ellátta a rá bízott feladatokat, hogy igaz imádóvá lett; vagyis továbbra is a királlyal tartott, amikor az Rimmon templomába ment, hogy imádatot mutasson be istenének.  Ez a beszámoló segíthet a gyermeknek bíznia abban, hogy Jehova akkor is szereti és megérti őt, ha olyan vallási szertartásokon kell részt vennie, melyekhez nincs hozzászokva (2Királyok 5:17–19).

A sikeres szülő formálni tudja a gyermekei gondolkodásmódját, és megérti az érzéseiket (5Mózes 6:7). Az igaz, hogy azok a szülők, akik soha nem éltek házasságban, kényelmetlenül érezhetik magukat a korábbi életük miatt. Ám nem szabad elfelejteniük, hogy a gyermekeiknek két vér szerinti szülőjük van, és mindkettőt szeretnék megismerni. Ezenkívül egy gyermeknek éreznie kell, hogy szeretik, és nem csupán azért jött a világra, mert rosszul sültek el a dolgok. Ha a szülő tisztelettel beszél a másik szülőről, és olyan válaszokat ad a felvetődő kérdésekre, melyeket egy annyi idős gyermek fel tud fogni, és csak arról beszél neki, amiről tudnia kell, akkor szeretetteljesen segíthet neki, hogy megőrizze lelki nyugalmát.

Jó, ha egy szülő tisztában van vele, hogy egy gyermeknek a szeretetről, pozícióról és hatalomról alkotott első benyomását a szülővel való kapcsolata formálja. Ha egy keresztény szülő szeretettel gyakorolja a pozíciójából eredő hatalmat, azzal kiválóan fel tudja készíteni a gyermeket arra, hogy bensőséges kapcsolatot tudjon kialakítani Jehovával, és hogy tiszteletben tartsa a gyülekezeti elrendezéseket (1Mózes 18:19).

Gyermekek, az együttműködésetek elengedhetetlen!

Ám az egyszülős családban nevelkedő gyermekeknek is meg kell érteniük, hogy a család boldogulása érdekében elengedhetetlen az együttműködésük (Efézus 6:1–3). Azzal, hogy alárendelik magukat a szülőnek, szeretetet mutatnak iránta, és azt, hogy értékelik a szülőnek az átlagosnál is nagyobb erőfeszítéseit, melyeket azért tesz, hogy biztonságos és boldog otthont alakítson ki. Mivel a kommunikációhoz legalább két ember kell, az egyszülős családban élő gyermekeknek nem szabad megfeledkezniük arról, hogy mennyire fontos készségesen támogatniuk a szülőt a családtagok közötti gondolatcsere fenntartásában (Példabeszédek 1:8; 4:1–4).

 Gyakori, hogy az ilyen gyermekeknek hamarabb meg kell tanulniuk felelősségeket vállalni, mint a kétszülős családban élőknek. Szeretetteljes és türelmes útmutatással fiúk és lányok egyaránt már életük korai szakaszában megtanulhatják ügyesen ellátni azokat a feladatokat, melyek szükségesek a boldoguláshoz, miközben az önbizalmuk és az önbecsülésük is épül. Emellett néhány házimunkát is rá lehet bízni a gyermekekre, akik így segíthetnek az otthon rendben tartásában.

Ez persze nem jelenti azt, hogy az egyedülálló szülő célja az, hogy aprócska, önellátó felnőttekké formálja gyermekeit, akiknek nincs szükségük a szülői irányításra. A legrosszabb, amit egy szülő tehet, az az, hogy magára hagyja a gyermekeit, vagy nem felügyel rájuk.

Az egyedülálló szülők gyakran esnek abba a hibába, hogy azt hiszik, gyermekeiket barátaiknak vagy pajtásaiknak kell tekinteniük. Az igaz, hogy az egyedülálló szülőnek nagyon fontos szoros kapcsolatot ápolnia a gyermekeivel, de arra is emlékezzen, hogy a gyermekeknek szükségük van szülőre. Egy gyermek érzelmileg még nincs felkészülve arra, hogy a szülő bizalmas barátja vagy egyenrangú társa legyen. Egyedülálló szülők, a gyermekeiteknek szükségük van arra, hogy szülőként viselkedjetek!

Ha az egyedülálló szülő és a gyermekek szorosan együttműködnek, és szeretetteljes kapcsolatot ápolnak egymással, azzal hozzájárulhatnak a családi élet sikeréhez. Egyre több gyermeket nevelnek egyedülálló szülők, ezért fontos, hogy mindegyikünk világosan megértse, milyen sajátos nehézségekkel kell az ilyen szülőknek és a gyermekeiknek megküzdeniük. Emellett legyünk készek szeretettel buzdítani és támogatni őket.

[Kiemelt rész/kép a 9. oldalon]

Milyen hatással van a gyermekekre?

Az egyedülálló szülők általában kevesebb időt tudnak külön-külön minden gyermekükkel eltölteni, mint amennyit két szülő tudna. Megesik, hogy az egyedülálló szülő olyan valakivel él együtt, aki nem a házastársa. Az ilyen kapcsolatok azonban nem olyan stabilak, mint egy házasság. Nagy a valószínűsége annak, hogy mire ezek a gyermekek felnőnek, több felnőtt is megfordul az életükben.

Néhány vizsgálat feltárja, hogy „az egyszülős családokban nevelkedett gyermekeknek általában kisebb az esélyük arra, hogy egészséges, kiegyensúlyozott életük legyen, mint azoknak, akik hagyományos családban nőnek fel”. Ám ha közelebbről megvizsgáljuk ezeket a tanulmányokat, azt láthatjuk, hogy a kevés jövedelem az, ami talán „az egyetlen igazán számottevő oka a különböző családi körülmények között felnevelkedett gyermekek közti különbségeknek”. Ez persze nem jelenti azt, hogy az egyszülős családokból származó gyermekek kudarcra vannak ítélve. Jó irányítással és neveléssel felül tudnak kerekedni a helyzetükből adódó hátrányokon.