Figyeljük a világot

A bárányok számolgatása nem segít

A New Scientist folyóirat beszámol arról, hogy világszerte minden tizedik embert sújt a krónikus álmatlanság. A tudósok úgy becsülik, hogy csak az Egyesült Államok gazdaságának évente 35 milliárd dollár veszteséget okoznak az álmatlanul töltött éjszakák miatti betegségek és balesetek. Mit tehet egy álmatlanságban szenvedő személy, hogy elaludjon? Az Oxfordi Egyetem kutatói megkértek egy csoport álmatlanságban szenvedő embert, hogy gondoljanak egy kellemes, megnyugtató tájra, például egy vízesésre vagy a kedvenc üdülőhelyükre. Egy másik csoportot arra kértek, hogy számoljanak bárányokat, egy harmadik csoportnak pedig meghagyták, hogy a saját módszereikkel próbálkozzanak. A második és a harmadik csoport a megszokottnál némileg később merült álomba, míg az első csoportba tartozók átlagosan több mint húsz perccel hamarabb aludtak el a szokásosnál. Allison Harvey, a kutatócsoport egyik tagja azt mondta, hogy a bárányok számolgatása nem segít, mivel „túlságosan földhözragadt ahhoz, hogy elterelje a problémákról az ember figyelmét”.

 „Felhőszüretelő” erdők

Azok a nedves trópusi esőerdők, melyek 900 méter felett nőnek, „akár negyven százalékkal több vizet is képesek nyerni a felhőkből, mint úgy általában az esőkből” — mondja két ausztráliai tudós, dr. Paul Reddell és dr. David McJannet. A CSIRO, egy ausztráliai tudományos és ipari kutatóintézet szerint „az alacsonyan haladó felhők, a páradús levegő és a köd folytonosan átvonul az erdőn, a víz lecsapódik a fákon, onnan pedig lefolyik vagy lecsepeg a földre”; ez több millió liter vízzel duzzasztja meg a trópusi folyókat. De „ha kivágják az esőerdőket, drasztikusan csökken annak a nedvességnek a mennyisége, amely eléri a talajt”.

Egyenlőtlen fogyasztás

A föld lakosságának 20 százaléka most a világ javainak és szolgáltatásainak 86 százalékát veszi igénybe, jelenti a The State of World Population 2001. Ez a jelentés, melyet az Egyesült Nemzetek Népesedési Alapja készített, arra figyelmeztet, hogy „hatalmas »fogyasztási szakadék«” van a fejlett és a fejlődő országokban élők között. Például „egy gyermek, aki ma egy fejlett országban születik, jobban növeli a fogyasztást és a környezetszennyezést az élete során, mint 30-50 olyan gyermek, aki fejlődő országban születik. Jelenleg a világ népességének egyötöde fejlett országokban él, és ők felelősek a légkörbe kibocsátott szén-dioxidnak több mint a feléért, míg a népesség legszegényebb ötöde csupán a 3 százalékáért” — tárja fel a beszámoló. Ezenkívül egy gazdag országban élő egyén életmódjának a fenntartásához szükséges termőföldterület és tenger majdnem négyszer akkora, mint amekkorára a fejlődő országokban élő egyéneknek szükségük van.

Leleményes bogarak

Kutatók nemrég felfedezték, hogy miként jutnak ivóvízhez a Stenocara nemzetséghez tartozó bogarak a délnyugat-afrikai Namíb-sivatagban. Ahhoz, hogy ezek a bogarak életben maradjanak a sivatagban, amelyben általában körülbelül tíz milliméter csapadék esik évente, az Atlanti-óceán felől a szárazföld belsejébe gomolygó sűrű ködből gyűjtenek ivóvizet. Hogyan teszik ezt? A Natural History folyóirat szerint „a bogarak háta tele van dudorokkal”, és ettől a mikroszkóp alatt úgy festenek, „mint egy hegyes-völgyes táj”. A „hegycsúcsok” magukhoz vonzzák, a viaszréteggel fedett „völgyek” viszont taszítják a vizet. „A bogarak a széllel szemben előredőlnek testükkel, míg a hátukon levő kidudorodások összegyűjtik a nedvességet. Ha az összegyűjtött vízcsepp elég nehézzé válik, legördül a bogár szájához” — mondja a folyóirat.

A kóros étvágytalanság korai jelei

„A szülők a gyermekeik táplálkozási szokásaiból észrevehetik a kóros étvágytalanság és a farkaséhség kialakulásának korai jeleit” — írja a londoni The Times. Egy táplálkozási rendellenességekkel foglalkozó társaság (EDA) kiadott egy útmutatót, amely segít a szülőknek és a gyermekgondozóknak azonosítani a táplálkozási zavarokat, mielőtt még túl súlyossá válnának. Korai figyelmeztető jel lehet például az, ha valaki megrögzötten apró szeletekre vágja az ételt, vagy legalább öt perc szünetet tart két falat között. Némelyek, akik táplálkozási rendellenességben szenvednek, olyan trükkökhöz folyamodnak, mint például az, hogy nagyon bő ruhát viselnek, hogy elrejtsék benne a maradék ételt. Azt is megkívánhatják, hogy ne legyenek elöl azok a fotók, amelyeken egészségesek és normális testsúlyúak. Az EDA által kiadott útmutató azt tanácsolja a szülőknek, hogy ne hagyják figyelmen kívül ezeket a jeleket, és tárják fel, amit észrevettek.

Méreg a hőmérőkben

„Annyi higany, amennyit egyetlen hőmérő tartalmaz, képes egy négy és fél hektáros tavat megfertőzni, az összetört hőmérők pedig évente mintegy 17 tonna higannyal növelik az Egyesült Államokban termelődött szemét áradatát” — állítja a National Geographic folyóirat. A higany beépül a halakba, ha ezeket aztán megeszik az emberek, szervezetükbe jut ez a fém, és károsíthatja az idegeket. A higanyos hőmérőket már betiltották számos városban, például Bostonban is, ahol némelyik üzletben ki fogják őket cserélni digitális hőmérőkre vagy más kevésbé veszélyes műszerekre.

A mértékletesség a hosszú élet titka

„Jó, ha az ember hetente háromszor harminc percig vagy egy óráig kitartást igénylő tevékenységeket végez (például kocog, kerékpározik vagy úszik)” — jegyzi meg a L’Express francia hetilap. De ha el akarunk kerülni komoly egészségi gondokat, akkor nem szabad túlzásba vinni a testgyakorlást. A mértéktelen sportolás következményei lehetnek a megerőltetett ízületek, elkopott porcok, porckorongsérv, csontrepedések, magas vérnyomás, emésztési gondok, idő előtti csontritkulás, sőt szívinfarktus. „A fizikai megerőltetés Franciaországban évente 1500 kitűnő egészségnek örvendő sportember hirtelen halálát okozza” — jelenti a L’Express. Dr. Stéphane Cascua sportorvos, aki a párizsi Pitié-Salpêtrière kórházban dolgozik, ezt a tanácsot adja azoknak a „vasárnapi sportembereknek”, akik kénytelenek voltak kórházi kezelést igénybe venni, hogy felépüljenek: Rendszeresen végezzenek testmozgást, de teljes szív- és érrendszeri kapacitásuknak csak körülbelül 75 százalékát használják ki.

Szarvasgombák, fák és kengurupatkányok

Most úgy gondolják, hogy a kengurupatkányoknak — ezeknek a ritkán látható, patkányszerű erszényeseknek — köszönhetjük közvetetten Ausztrália legimpozánsabb eukaliptuszerdőinek némelyikét, jelenti a Sydneyben megjelenő The Bulletin című újság. A kengurupatkányok a Victoria állambeli Gippsland lenyűgöző erdőségében élnek. Az erszényesek táplálékának legalább 90 százalékát az őshonosan tenyésző szarvasgombák teszik ki, amelyek a föld alatt növekednek. A szarvasgombák együttműködnek a környező fákkal azáltal, hogy tokot képeznek a fák gyökerei körül, és fonalak sűrű hálózatát alakítják ki a talajban, hogy vizet és tápanyagokat szívjanak fel. Viszonzásul a fák a fotoszintézis által készített cukorral táplálják a gombákat. Milyen szerepet játszanak a kengurupatkányok? Miután felfalják a szúrós szagú szarvasgombákat, az állatok az ürülékükkel mindenhová elviszik a megemésztetlen gombaspórákat az erdő talaján. Így a szarvasgombák, a fák és a kengurupatkányok fenn tudnak maradni.

A zajos tengerek veszélyei

„Egyre többen aggódnak amiatt, hogy az óceán olyan hellyé válik, amely mindenféle gép zúgásától és berregésétől hangos, és ez összezavarja a bálnákat, delfineket és más tengeri emlősöket” — számol be róla a The Independent című londoni újság. A kutatók, akik azt vizsgálták, hogy mitől pusztult el az a hat bálna és egy delfin, mely a Bahama-szigeteknél vetődött partra, úgy találták, hogy az állatok súlyos agyvérzésben haltak meg, melyet feltehetően a közelben levő hadihajók hanglokátorainak kisugárzásai okoztak. A hajózás, a part menti építkezések, a motorcsónakok és a jetskizők szintén hozzájárulnak a tengeri emlősökre nehezedő nyomáshoz, mivel ezek az állatok szélesebb tartományban hallják a hangokat, mint az ember. „Amikor a bálnák és a delfinek alábuknak, a tüdejükből levegő préselődik a testrészeikbe — magyarázza a cikk. — A felhalmozott légbuborékok akár huszonötszörösükre is felerősíthetik a hanghullámokat, ami . . . komoly károkat okozhat a szövetekben már alacsonyabb zajszintnél, és sokkal nagyobb területen érinti a tengerben élő állatokat, mint azt korábban lehetségesnek vélték.” Az óceánban hallható zaj „a kommunikáció hatótávolságát is csökkenti, ami azt jelenti, hogy a bálnáknak és a delfineknek nagyobb hangerővel kell kommunikálniuk” — mondja Doug Nowacek kutató. „Mivel csökken a kommunikáció hatékonysága, ez megakadályozza, hogy találkozzanak és párosodjanak, ha pedig elveszítik a hallásukat, képtelenek lesznek tájékozódni.”