Hova folyik a víz?

AZ ÉBREDJETEK! AUSZTRÁLIAI ÍRÓJÁTÓL

ELŐSZÖR pánikba estem. Szürke folyadék bugyogott fel fürdőszobám lefolyójából, és azzal fenyegetett, hogy bűzös mocsárrá változtatja a lakásomat. Azonnal kihívtam a vízvezeték-szerelőt. A csüggedt várakozás közben — mialatt szám kiszáradt az idegességtől, a zoknimba pedig belecsordogált a víz — azon tűnődtem, hogy honnan jön a víz.

Miközben a vízvezeték-szerelő azon fáradozott, hogy megszüntesse a dugulást a lefolyóban, ezt magyarázta:

— Egy átlagos városlakó 200-400 liter vizet használ naponta. Minden férfi, nő és gyermek körülbelül 100 000 liter vizet enged a lefolyóba évente.

— Mire használok ennyi vizet? — kérdeztem. — Biztos, hogy nem iszom ennyit!

— Valóban nem — felelte. — De mindennap zuhanyozik vagy megfürdik, lehúzza a vécét, talán mosógépet vagy mosogatógépet használ. Ilyen vagy olyan módon a modern életforma arra kényszerít minket, hogy kétszer annyi vizet használjunk, mint amennyit a nagyszüleink annak idején.

Hirtelen felötlik bennem a kérdés: „Hova tűnik ez a sok víz?”

Megtudtam, hogy azt a vizet, melyet nap mint nap leengedünk a lefolyón, különféleképpen kezelik, attól függően, hogy melyik országban, sőt melyik városban élünk. Néhány országban ma a víztisztítás létfontosságú feladat. (Lásd a 27. oldalon a bekeretezett részeket.) Kísérj el a helyi szennyvíztisztító telepre, és fedezd fel velem együtt, hogy hova folyik a víz, és miért kell kétszer is meggondolnunk, hogy mit öntünk a lefolyóba vagy a vécébe, tekintet nélkül arra, hogy hol élünk.

A szennyvíztisztító telepen

Persze most biztos azt gondolod, hogy az ember éppenséggel nem arra vágyik, hogy egy szennyvíztisztító telepre látogasson el. Én is osztom a véleményed, de legtöbbünk városát ezek a telepek mentik meg attól, hogy belefulladjon a saját szennyvizébe. Ráadásul mindannyian tehetünk azért, hogy ezek a telepek megfelelően működjenek. Célpontunk a Malabarban levő központi szennyvíztelep, mely a híres sydneyi kikötőtől délre található. Hogyan jut el a víz a fürdőszobámból a telepre?

Amikor lehúzom a vécét, kihúzom a dugót a mosogatóból vagy zuhanyozom, a víz elindul a szennyvíztelep felé. Ötven kilométer megtétele után elegyedik a telepre naponként beáramló 480 millió liter vízzel. Minden percben annyi víz áramlik ide, amennyi elegendő lenne két olimpiai úszómedence feltöltéséhez.

Ross, a telep lakossági ügyekkel foglalkozó munkatársa, elmondja, hogy ez a szennyvíztisztító telep miért nem nyújt visszataszító látványt, illetve hogy miért nincs orrfacsaró bűz: „A telep nagy része a föld alatt van. Így meg tudjuk akadályozni, hogy a gázok elillanjanak, és át tudjuk áramoltatni őket levegőtisztító  berendezéseken (vagyis óriási, egymás mellett sorakozó, öblös kürtőkön), melyek semlegesítik a rossz szagokat. A megtisztított levegőt ezután visszajuttatjuk a légkörbe. Bár a telepet házak ezrei veszik körül, évente mindössze körülbelül tíz telefonhívást kapunk olyanoktól, akik a kellemetlen szagra panaszkodnak.” Nincs mese, Ross most elvisz minket oda, ahonnan a „kellemetlen szagok” áradhatnának.

Miből tevődik össze a szennyvíz?

Amint egyre mélyebbre hatolunk a tisztítóműben, vezetőnk elmondja nekünk: „A szennyvíz 99,9 százaléka víz, házi szennyvízzel, vegyszerekkel és különféle apró dolgokkal keveredve. A lakóépületek és gyárak szennyvize, melyet egy több mint 55 000 hektáros területről gyűjtenek össze, 20 000 kilométernyi csőrendszeren keresztül két méterrel a tengerszint  alatt jut be a tisztítóműbe. Itt több rácson megy át, melyek megtisztítják a rongy-, kő-, papír- és műanyagdaraboktól. Ezután a homokfogó kamrákban levegőbuborékokkal szerves anyagokat juttatnak a vízbe, a nehezebb iszap pedig leülepszik. A szervetlen hulladékokat összegyűjtik, majd egy lerakóhelyre továbbítják. A megmaradt szennyvizet a 15 méterrel magasabban lévő ülepítő medencékbe pumpálják.”

Ezek a medencék labdarúgópálya nagyságú területet foglalnak el. Ideérkezve jön rá az ember, hogy mennyire panaszkodnának a szomszédok, ha nem működne jól a légtisztító rendszer. A víz lassan átfolyik ezeken a medencéken, az olaj- és zsírtartalma feljön a felszínre, onnan pedig leválasztják. A finom iszap leülepszik a fenékre, majd egy nagy kotrógép fellazítja, és ezután olyan helyre szivattyúzzák, ahol további kezelésnek vetik alá.

A feldolgozott szennyvizet egy három kilométer hosszú föld alatti csővezetéken át visszaáramoltatják a tengerbe. A víz felfelé haladva eléri az óceánfeneket, és belefolyik a tengerbe, 60-80 méterrel a tengerszint alatt. Az erős part menti áramlatok eloszlatják a szennyvizet, és a sós víz természetes fertőtlenítő hatása befejezi a tisztítási eljárást. A telepen maradt iszapot nagy tartályokba, anaerob rothasztókba pumpálják. Itt mikroorganizmusok metángázzá és stabilabb szerkezű iszappá alakítják a szerves anyagot.

Iszapból tápanyag

Megkönnyebbülve követem Rosst a friss levegőre. Felmászunk egy légmentesen zárt iszaptároló tetejére. „A mikroorganizmusok által létrehozott metánt áramfejlesztők működtetésére használják — folytatja —, ezenkívül a gázból nyert energia a szennyvíztisztító telep energiaszükségletének több mint 60 százalékát fedezi. A stabilizált iszapot csírátlanítják, meszet adnak hozzá, és így növényi tápanyagokban gazdag, kiválóan hasznosítható anyag, biohumusz jön létre. Csak a Malabari Szennyvíztisztító Telep 40 000 tonnányi biohumuszt állít elő évente. Tíz évvel ezelőtt a kezeletlen iszapot elégették vagy az óceánba süllyesztették, ma azonban már jobban fel tudják használni.”

Ross a kezembe nyom egy tájékoztatót. Ebben ez olvasható: az új-dél-walesi „erdők a biohumusz használata után 20-35 százalékkal gyorsabban növekedtek”. Az is kiderül a füzetből, hogy „a biohumusszal kezelt talajon 70 százalékkal több búza terem”. Megjegyzem, hogy a komposztált biohumusz most már elég biztonságos ahhoz, hogy otthon a kertemben a virágokat trágyázzam vele.

Ha nem látjuk, nem is létezik?

A körséta végén vezetőnk arra emlékeztet, hogy a lefolyóba öntött festék, növényvédő szer, gyógyszer vagy olaj elpusztíthatja a szennyvíztelep mikroorganizmusait, és ezzel felborulhat az újrafelhasználási folyamat. Ross felhívja a figyelmet arra, hogy „az olajok és a zsírok lassan elzárják a vízvezetékrendszer »artériáit«, ugyanúgy, ahogy a mi artériáinkat is elzárják. Azzal, hogy az eldobható pelenkákat, anyagdarabokat és műanyag tárgyakat a vécébe dobjuk, nem szabadulunk meg tőlük, hiszen azok elzárják a csöveket.” Megtudom, hogy hiába nem látjuk többé a lehúzott szemetet, amikor a víz visszajön a lefolyón, tudatára ébredünk a létének. Amikor tehát következő alkalommal zuhanyozol, lehúzod a vécét, leengeded a vizet a mosogatóból, gondolj arra, hogy hova folyik a víz.

[Kiemelt rész/kép a 25. oldalon]

Szennyvízből ivóvíz

A kaliforniai Orange megyében, ahol kevés eső esik, a helybeli több milliós lakosság szennyvizét egy modern eljárással dolgozzák fel. Ahelyett, hogy a naponkénti több millió liter szennyvizet közvetlenül az óceánba eresztenék, a víz többségét évek óta egy szennyvíztisztító telep visszajuttatja a lakossághoz. Az elsődleges kezelés után a szennyvizet másodszor és harmadszor is kezelik. Ez magában foglalja azt, hogy olyannyira megtisztítják, hogy ivóvízként fogyasztható legyen. A vizet ezután artézi vízzel elegyítik, és feltöltik vele a föld alatti víztározó medencéket, megakadályozva ezzel a sós víz beszüremlését, és azt, hogy tönkretegye ezt a föld alatti rendszert. A megye vízszükségletének a 75 százalékát ennek a föld alatti tározónak a vize fedezi.

[Kiemelt rész a 27. oldalon]

Víztakarékosság — Öt javaslat

▪ Cseréljük ki a szivárgó tömítéseket, mivel egy csöpögő csap miatt évente 7000 liter víz veszhet kárba.

▪ Ellenőrizzük, hogy nem folyik-e a vécétöltő szelepünk, mert emiatt évente 16 000 liter vizet pocsékolhatunk el.

▪ Szereljünk fel víztakarékos zuhanyfejet. Egy hagyományos zuhanyfejen percenként 18 liter víz távozik, a víztakarékos fejen viszont 9 liter. Egy négyszemélyes család így egy év alatt 80 000 liter vizet takaríthat meg.

▪ Ha szabályozható öblítésű vécénk van, akkor ha lehet, használjuk a félöblítés gombot. Ezzel egy négyfős családban több mint 36 000 liter vizet lehet megtakarítani évente.

▪ Szereljünk fel aerátoros csapvégeket, melyek a vízhez levegőt kevernek. Ez nem nagy beruházás, mégis feleannyira csökkenti a vízfogyasztásunkat, s mindez nem megy a hatékonyság rovására.

[Kiemelt rész a 27. oldalon]

Szennyvíztisztítási gondok világszerte

„Több mint 1,2 milliárd ember még mindig nem jut tiszta ivóvízhez, és 2,9 milliárd ember él olyan helyen, mely nincs megfelelően közművesítve. Ennek következtében 5 millió ember — javarészt gyermek — hal meg évente víz által terjesztett betegségekben” (Második Víz Világfórum, Hága, Hollandia).

[Ábra/képek a 26. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

Szennyvíztisztítási eljárás Malabarban (Egyszerűsített folyamatábra)

1. A szennyvíz beérkezik a telepre

2. Szűrés

3. Homokfogó

4. A lerakóhelyre

5. Ülepítés

6. Az óceánba

7. Anaerob rothasztás

8. Áramfejlesztők

9. Biohumusz-tárolók

[Képek]

Az anaerob rothasztók az iszapot jól hasznosítható trágyává és metángázzá alakítják

A metángáz elégetésével villamos energiát termelnek