Egyedülálló találkozás 30 év után

KÉT fiatalembernek 1967-ben a véletlen folytán találkozott az élete. Szobatársaknak jelölték ki őket az egyesült államokbeli Michigani Műszaki Egyetemen. Az akkor 18 éves Dennis Sheets, aki Ohio államból, Limából került oda, elsőéves hallgató volt, és az erdészeti szakon tanult. A 20 éves Mark Ruge eredetileg New York államban, Buffalóban élt. Ő harmadéves volt, és az építőmérnöki szakot választotta.

Akkoriban a barátságuk nem tűnt többnek rövid, felszínes ismeretségnél. Egyikük sem fejezte be egyetemi tanulmányait; útjaik szétváltak. Egy napon, több mint három évtized elteltével, a két férfi ismét egymás társaságában találta magát, ezúttal a Dominikai Köztársaságban. A véletlennek kétségtelenül szerepe volt ebben a meglepő találkozásban, ám valami más is közrejátszott. Vajon mi? Hogy választ kapjunk, kövessük nyomon a két férfi életét, amikor még külön utakon jártak.

Dennis háborúba megy

Dennis az első év után otthagyta az egyetemet, és hazament. 1967 decemberében behívták az Egyesült Államok hadseregébe, majd 1968 júniusában Vietnamba küldték. Ott szemtől szembe került a háború borzalmaival. Miután 1969-ben leszerelt, visszatért az Egyesült Államokba, és idővel egy nagy cégnél helyezkedett el Ohióban. Ám nem volt megelégedve az életével.

„Gyermekkori álmom volt, hogy egyszer majd Alaszkába költözöm, ahol saját földem lesz” — meséli Dennis. Így 1971-ben egy középiskolai barátjával nekivágtak, hogy valóra váltsák az álmot. Ám nem sikerült farmhoz jutnia. Ehelyett alkalmi munkákból élt. Egy ideig sátorban lakott, és az volt a feladata, hogy figyelje az erdőtüzeket. Hosszú hajat és szakállat növesztett, és rászokott a marihuánás cigarettára.

1972-ben otthagyta Anchorage-t, és New Orleansba utazott, Louisiana államba, a húshagyókedden megtartott fesztiválra. Ezután egy arkansas-i erdőbe költözött, ahol épített magának egy kunyhófélét. Itt ácsmunkákat vállalt, és betonsimítással is foglalkozott. 1973-ban autóstoppal bejárta az országot, hátha megtalálja az élet célját.

Mark a háborúellenes mozgalom tagja lesz

Miután Dennis elment, Mark néhány szemeszter erejéig még az egyetemen maradt, de utána úgy döntött, hogy nem akar egy olyan rendszer részévé válni, mely támogatja a háborút. Visszament hát Buffalóba, ahol egy darabig művezetőként dolgozott egy acélgyárban. De még mindig aggasztották a háborús törekvések, ezért felmondott, vett egy motorkerékpárt, és az ország túlsó végében fekvő Kalifornia állambeli San Francisco felé vette az irányt. Egy darabig Dennis és Mark pont ugyanabban az időben tartózkodtak San Franciscóban, bár akkoriban egyikük sem tudott róla.

Dennishez hasonlóan Mark is szakállat és hosszú hajat növesztett, és ő is rászokott a marihuánára. Mark azonban nyakig benne volt a háborúellenes mozgalom tevékenységében. Tüntetéseken és felvonulásokon vett részt. Mivel nem volt hajlandó bevonulni katonának, az FBI a nyomában volt, így néhány évig álneveket használt, hogy ne tudják elkapni. San Franciscóban telepedett le,  ahol hippiként élt. Ebben a városban történt, hogy 1970-ben két Jehova Tanúja kopogtatott az ajtaján.

„Biztosan látták, hogy mutatok némi érdeklődést, ezért visszatértek — meséli Mark. — Nem voltam otthon, de otthagytak nekem egy zöld Bibliát meg három könyvet.” Mark azonban vígan élte az életét, és politikai aktivistaként túlságosan elfoglalt volt ahhoz, hogy belenézzen a könyvekbe. Az FBI is a sarkában volt, ezért újból megváltoztatta a nevét, és Washingtonba költözött. A barátnője, Kathi Yaniskivis, akivel az egyetemen találkozott, csatlakozott hozzá.

Végül 1971-ben az FBI Mark nyomára bukkant. Két FBI-ügynök Washingtonból New Yorkba repült vele, majd további intézkedéseket tett, hogy Mark meg se álljon a kanadai Torontóig. Úgy tűnik, az FBI nem tartotta Markot olyan egyénnek, aki veszélyes lenne az államrendszerre; csak azt akarták, hogy elhagyja az országot. A rá következő évben Mark és Kathi összeházasodtak, és a kanadai Brit Columbiában lévő Gabriola-szigetre költöztek. Szerették volna levetni magukról a társadalom bilincseit, de emellett úgy érezték, hogy az életnek többet kell tartogatnia számukra.

Hogyan váltak Tanúkká?

Még biztosan emlékszünk, hogy Dennis autóstoppal járta az országot, célt keresve az életében. Útja során Montanába is eljutott, ahol egy Chinook nevű település mellett talált munkát. Egy földművesnek segített betakarítani a gabonát. A férfi felesége és lánya történetesen Jehova Tanúi voltak. Dennis kapott tőlük egy Ébredjetek! folyóiratot. Nem telt sok időbe, hogy Dennis rájöjjön, a Tanúk gyakorolják az igaz vallást.

Dennis otthagyta a farmot, de a Bibliáját nem. A montanai Kalispellbe költözött, ahol részt vett élete első olyan összejövetelén, melyet Jehova Tanúi szerveztek. Azon nyomban kért egy bibliatanulmányozást. Rövid időn belül levágatta a haját, és leborotválta a szakállát. Egy januári napon 1974-ben elkezdte a prédikálómunkát, majd 1974. március 3-án a montanai Polsonban egy itatóvályúban megkeresztelkedett.

Időközben Mark és Kathi, akik a Gabriola-szigeten éltek, úgy döntöttek, hogy mivel most van rá idejük, belenéznek a Bibliába. Elkezdték olvasni a King James Versiont, de régi angol nyelvezete miatt nehezen fogták fel az olvasottakat. Marknak eszébe jutott, hogy valahol még megvan az a Biblia, melyet évekkel korábban kapott a Tanúktól a könyvekkel együtt. Elolvasták hát a Bibliát, valamint Az igazság, mely örök élethez vezet és a Valóban az Isten Igéje a Biblia? című könyvet. A tanultak mélyen megérintették őket.

„Különösen az ragadott meg — mondja Mark —, hogy az Igazság könyv egy olyan keresztény csoportról beszélt, mely semmilyen körülmények között sem hajlandó háborúba menni. Úgy éreztem, hogy ilyennek kell lennie az igaz keresztényiség követőinek.” Nem sokkal ezután Mark és Kathi a letartóztatás kockázatát vállalva visszatértek Michiganbe, Houghton megyébe, hogy meglátogassák Kathi szüleit. Ott elmentek a Tanúk egyik összejövetelére. Még mindig úgy néztek ki, mint a hippik. Elfogadták a bibliatanulmányozást, és az alatt az egy hónap alatt, míg Michiganben tartózkodtak, tanulmányoztak.

Miután visszatértek a Gabriola-szigetre, összefutottak egy Tanúval a brit columbiai Nanaimo egyik utcáján, és elmondták neki, hogy szeretnék tanulmányozni a Bibliát. Még ugyanazon a napon egy egész kocsira való Tanú érkezett komppal, hogy meglátogassa őket, és el is kezdődött a tanulmányozás. Három hónappal később Mark és Kathi elkezdték a prédikálómunkát, majd újabb három hónap elteltével, 1974. március 10-én, egy héttel azután, hogy Dennis megkeresztelkedett, ők is megkeresztelkedtek!

Dennis a teljes idejű szolgálatban

Dennis 1974 szeptemberében úttörő, vagyis teljes idejű szolga lett. „Boldog voltam az úttörőszolgálatban — mondja —, de szerettem volna még többet tenni. Ezért 1975 júliusában beadtam a jelentkezésemet Jehova Tanúi New York-i, brooklyni főhivatalába. Ugyanazon év decemberében meg is hívtak.”

Dennis első megbízatása az volt, hogy segítsen a Towers nevű szállodát a főhivatali személyzet számára lakóépületté alakítani. Jó néhány évig ebben a megbízatásban dolgozott a csempézők felvigyázójaként. Ezután Kaliforniába költözött nősülési szándékkal. A Cathedral City Gyülekezetben szolgált vénként, és 1984-ben feleségül vette Kathy Enzt, egy úttörőt.

Dennis és Kathy eltökélt szándéka volt, hogy  egyszerű életet fognak élni, s így Isten Királyságának az érdekeit helyezhetik első helyre. Ezért bár Dél-Kaliforniában nagyon jövedelmezőek voltak az építkezési vállalkozások, Dennis számos alkalommal lemondott a meggazdagodás lehetőségéről. 1988-ban beadtak egy jelentkezési lapot, hogy szeretnének részt venni Jehova Tanúi nemzetközi építkezésein. Még ugyanannak az évnek a decemberében azt a megbízatást kapták, hogy segítsenek a Buenos Aires-i fiókhivatali létesítmények megépítésében Argentínában.

Dennist és Kathyt 1989-ben meghívták, hogy állandó munkásokként vegyenek részt Jehova Tanúi építkezésein. Azóta, hogy a teljes idejű szolgálatnak ebben a különleges ágában tevékenykednek, kétszer dolgoztak Suriname-ban és Kolumbiában; az ecuadori és a mexikói fiókhivatali létesítményeken végzett munkálatokban is részt vettek, és a Dominikai Köztársaságban is hasonló építkezésen dolgoztak.

Mark a teljes idejű szolgálatban

Mark és vele együtt több ezer amerikai fiatal, aki annak idején Kanadába menekült a katonai szolgálat megtagadása miatt, 1976-ban amnesztiát kapott az Egyesült Államok kormányától. Ő és a felesége, Kathi szintén szerettek volna egyszerű életet élni, hogy több időt szentelhessenek a szolgálatnak. Mark részidős munkát vállalt földmérőként, és idővel visszafizették az adósságaikat, melyeket még a keresztelkedésük előtt halmoztak fel.

Amikor a Tanúk 1978-ban új Bétel-létesítmények kialakítását tervezték az Ontario tartománybeli Toronto közelében, Mark és Kathi körülményei olyanok voltak, hogy felajánlhatták szolgálatukat. Mivel Marknak volt tapasztalata a földmérésben, meghívták őket az építkezésre. Egészen az építkezés végéig, 1981-ig szolgáltak Georgetownban. Utána visszaköltöztek Brit Columbiába, és négy évig egy olyan terem építésében segítettek, melyben Jehova Tanúi a kongresszusaikat tartják. Az építkezés befejeztével visszakerültek a kanadai fiókhivatalba, ahol a létesítmény bővítésében vettek részt.

Néhány hónapnyi georgetowni tartózkodás után 1986-ban meghívták őket, hogy legyenek állandó tagjai a kanadai fiókhivatal személyzetének. Azóta is ott szolgálnak, s Bétel-szolgálatuk mellett rengeteg lehetőségük volt számos más országban részt venni építkezéseken. Mark földmérésben szerzett tapasztalatának köszönhetően sokszor dolgoztak Dél- és Közép-Amerikában, valamint a Karib-tenger vidékén, amikor fiókhivatali épületekhez vagy Jehova Tanúi kongresszusi termeihez kellett földmérést végezni.

Mark és Kathi az évek során szolgáltak Venezuelában, Nicaraguában, Haitin, Guyanában, Barbadoson, a Bahama-szigeteken, Dominicán, az Egyesült Államokban (Floridában) és a Dominikai Köztársaságban. Ennek a különleges teljes idejű szolgálatnak köszönhető, hogy Mark és Dennis újból találkozott.

Újbóli találkozás a Dominikai Köztársaságban

Mark és Dennis hasonló építkezési munkálatokat végeztek a Dominikai Köztársaságban, noha egyikük sem tudta, hogy a másik ott van. Egy nap mondhatni egymásba botlottak Jehova Tanúi Santo Domingó-i fiókhivatalában. Nem nehéz elképzelni, milyen boldogok voltak, hogy felfrissíthetik az ismeretségüket. Végtére is mindketten 33 évvel idősebbek voltak, és nagyon sok minden történt azóta, hogy nem látták egymást. Csodálkozástól tágra nyílt szemmel osztották meg egymással a részleteket, melyek közül sokról már mi  is olvashattunk az imént. A legdöbbenetesebbnek mégis azt tartották — de nemcsak ők, hanem azok is, akiknek elmesélték történetüket —, hogy milyen sok mindenben hasonlóan alakult az életük.

Mindketten hippik voltak, és elszigetelt helyre költöztek, jó messzire a modern társadalom anyagias és aggodalmakkal teli mindennapjaitól. Dennis egy Kathy nevű lányt vett feleségül; Mark is egy Kathi nevű lányt vett feleségül. Mindkét férfi elfogadta a bibliatanulmányozást élete első, Jehova Tanúi által rendezett összejövetelén. Mindkettőjük 1974 márciusában keresztelkedett meg. Mindketten tagjai voltak valamelyik Bétel-családnak; Dennis az Egyesült Államokban, Mark Kanadában. Mindketten vigyáztak, hogy egyszerű maradjon az életük, s így szellemi célok elérésén dolgozhassanak (Máté 6:22). Mindketten részt vettek nemzetközi építkezéseken, és több országban is szolgáltak. Mindaddig, míg össze nem futottak a Dominikai Köztársaságban, egyikük sem találkozott egyetlen olyan régi ismerőssel sem, aki elfogadta volna a bibliai igazságot.

Vajon Mark és Dennis szerint a sors keze játszott szerepet ezekben a hihetetlen egybeesésekben? Egyáltalán nem. Tudják, hogy a Biblia szavaival élve ’előre nem látható események történnek mindannyiunkkal’, s néha igencsak érdekes fejleményeket szülhetnek (Prédikátor 9:11, NW [9:13]). Emellett azzal is tisztában vannak, hogy másnak is szerepe volt a találkozásukban: mindketten célt kerestek az életükben, és mindketten szeretik Jehova Istent.

Dennis és Mark története arra is rávilágít, hogy néhány dologban minden tiszta szívű embernek, aki bibliai ismeretet szerez, megegyezik az élete. Dennis rámutat: „Mark tapasztalata is, és az enyém is kiemeli, hogy Jehova jól tudja, kinek milyenek a körülményei, s amint úgy látja, hogy valakinek a szívállapota jó irányba változik, magához vonzza őt” (2Krónika 16:9; János 6:44; Cselekedetek 13:48).

Mark hozzáteszi: „A tapasztalatunk által azt is világosan megértettük, hogy amikor az ember Jehova irányadó mértékeihez igazítja az életét, átadja magát neki, és elfogad bármilyen megbízatást, Jehova hasznát tudja venni az adottságainak és a tudásának az igaz imádat előmozdításában minden szolgája javára” (Efézus 4:8).

Tapasztalatuk azt is megmutatja, hogy Jehova Isten megáldja népe teljes szívű szolgálatát. Dennis és Mark egyértelműen érzik Jehova áldását. „Kiváltságnak tartom, hogy különleges teljes idejű szolgaként támogathatjuk a Királyság-érdekeket — mondja Dennis. — Lehetőséget ad, hogy kölcsönösen bátorítsuk egymást, miközben olyan keresztény testvérekkel és testvérnőkkel dolgozunk együtt, akik a világ különböző részeiről érkeztek.”

„Jehova nagyon is megáldja azokat, akik a Királyságát tartják a legfontosabbnak az életükben — mondja Mark. — Nagyszerű áldásnak tartom, hogy a kanadai Bétel-család tagja lehetek, s mellette a nemzetközi építkezéseken is részt vehetek.”

Egyedülálló találkozásról van szó? Mindenképpen, hiszen ahogyan Mark is rámutat: „Igazából azért szerzett akkora örömet mindkettőnknek ez a találkozás, mert ő is, és én is megismertük és megszerettük egyedülálló Istenünket, Jehovát, és a szolgái lettünk.”

[Kép a 21. oldalon]

Dennis 1966-ban

[Kép a 21. oldalon]

Mark 1964-ben

[Kép a 23. oldalon]

Dennis Dél-Dakotában 1974-ben

[Kép a 23. oldalon]

Mark Ontarióban 1971-ben

[Kép a 24. oldalon]

Dennis, Mark és a feleségeik 2001-ben, röviddel a véletlenszerű találkozásuk után