Nézd csak! Kezdődik a törpe pingvinek díszfelvonulása!

AZ ÉBREDJETEK! AUSZTRÁLIAI ÍRÓJÁTÓL

A TÖMEG pisszenés nélkül várakozik. Éber tekintetek fürkészik a messzeséget, hogy elsőként pillantsák meg a sztárokat. A reflektorfényben elkezdődik a bemutató, amikor a víz szélénél felbukkan egy aprócska alak. Izgatott moraj fut át a tömegen, miközben újabb és újabb szereplő jelenik meg a színen. Az esti előadás megkezdődött. Íme a Phillip-szigeten élő törpe pingvinek * díszfelvonulása!

A pingvinek először akkor léptek fel a világ színpadán, amikor két híres felfedező, Vasco da Gama és Ferdinand Magellán a XVI. században a déli, nagy óceánokra hajózott. Az emberek eleinte törték a fejüket, hogy hova is sorolják ezt az állatot, hiszen tolla van, mint a madárnak, úgy úszik, mint a hal, és úgy járkál a parton, mint egy szárazföldi állat. Végül a tollak oldották meg a kérdést, mivel csak a madaraknak van tolluk, tehát biztosan madár. A röpképtelen madaraknak ez a családja az Antarktikán élő, méltóságteljes császárpingvintől és Adelie-pingvintől kezdve az Egyenlítő közelében élő galápagosi pingvinig tizennyolc fajból áll.

Szeretnél meglátogatni egy pingvinkolóniát a természet lágy ölén? Akkor gyere velünk a Phillip-szigetre, amely mindössze 140 kilométerre van az ausztrál Melbourne modern városától délkeleti irányba. Évente mintegy 500 000 látogató özönlik erre a helyre, ahol elbűvöli őket ez a miniatűr csoda. Mitől olyan szeretetre méltók a Phillip-sziget törpe pingvinjei?

„Bájos és izgő-mozgó”

Hivatalosnak tűnő, fekete-fehér tollkabátba öltözve rögvest belopják magukat azok szívébe, akik látják őket. Állva körülbelül harminc centiméter magasak, súlyuk mindössze egy kilogramm, ezért ők a világon élő pingvinek legkisebbjei. De nehogy megtévesszenek ezzel! Amennyivel kisebbek, annyival szívósabbak és kitartóbbak.

„A törpe pingvin bájos és izgő-mozgó” — magyarázza Mike Cullen professzor, aki már több mint húsz éve tanulmányozza a Phillip-szigeten élő kolóniát. A pingvinek eme legkisebbjei egyben a legzajosabbak is. Este a kolónia felől morgás, vijjogás, trombitálás és rikoltozás hallatszik, amikor tagjai a fészküket védik a birtokháborítóktól, vagy felhívják magukra a figyelmet leendő párjuk előtt, valamint ha partnerükkel „kóruspróbát” tartanak.

Amikor 1780-ban először jellemezték a törpe pingvineket, méltán kapták az Eudyptula minor nevet, amely görög eredetű, és jelentése: ’ügyes kis búvár’. Áramvonalas, torpedó alakú testükkel, olajosan csillogó, vízálló tollruhájukkal és uszonyszerű szárnyaikkal úgy néznek ki, mintha szó szerint repülnének a vízben.

Tökéletes „mentőmellény”

Élelemkeresésükkor ezek a pingvinek akár száz kilométert is úszhatnak egy nap, és van, hogy napokig vagy hetekig egyfolytában a vízben maradnak, ha szükséges. Hogyan  alszanak a tengerben? A rejtély kulcsa a bámulatosan megtervezett tollruha. A pingvinek pihés és összefonódó tollakból álló vastag kabátot viselnek, mely háromszor-négyszer vastagabb, mint a repülő madarak tollazata. A pingvinek tollkabátja alatt rekedt levegő szigeteli őket, s ezért van az, hogy természetüknél fogva fennmaradnak a vízen, mintha csak mentőmellény lenne rajtuk. Így aztán könnyedén megtehetik, hogy a vízben alszanak, fel-le mozognak, akár egy parafa dugó, úszószárnyaikat kiterjesztik, hogy stabilak legyenek, csőrüket pedig biztonságosan a víz felszínére fektetik.

Persze a pingvinek vastag „kabátja” sem nyújtana védelmet, ha átengedné a fagyos vizet, melyben élelem után kutatnak. Ám gond egy szál se! A farkuk tövében lévő különleges mirigyük folyékony olajat termel. Amikor tollászkodnak, csőrükkel elkenik ezt az olajat a tollaik között, hogy tollazatuk vízálló, tiszta és egészséges legyen. Nincs az a légzőkészülékes búvár, akinek jobb ruhája lenne a tengeri élethez!

Okoz valami nehézséget ennek az óceánjáró teremtménynek az, hogy nem édesvízben úszkál? Nos, a közvetlenül a szeme fölött lévő két egyedülálló mirigye sótalanítja a tenger vizét. Egyszerűen csak meg kell ráznia a csőrét, és orrlyukán keresztül máris megszabadul a kellemetlen sótól.

Ezenkívül a pingvineknek különleges szemük van, mellyel éppúgy jól látnak a víz alatt, mint a víz felett. Nyilvánvaló ebből, hogy tökéletesen fel vannak szerelve a vízi életre. De még az a szerencsénk, hogy a törpe pingvin nem tartózkodik mindig a tengeren.

Kötődés a szárazföldhöz

A Phillip-szigetnek és a hozzá közeli nagyobb szárazföldnek szaggatott, homokos partja van, melyet sűrű növényzet borít. Ez aztán az ideális környezet a 26 000 főt számláló törpepingvin-kolóniának! Az élet a pingvineknél a fészekben kezdődik, melyet a szülők fáradságot nem kímélve ásnak a part egyik homokdűnéjébe. Az éppen lerakott tojások napokig hidegen maradnak — mégis folytatódik bennük az élet —, s a szülők csak ezután kezdik el lelkiismeretesen a kotlást, melynek során váltják egymást. A költő madarak hasán alul egy helyen különös módon nincs toll, s ezen a folton vérerekkel sűrűn behálózott a bőrük. A tojásokon ülve ez a folt forró vérrel telik meg, így adva át a tojás fejlődéséhez elengedhetetlen hőt. Amikor az egyik pingvin éppen nincs „szolgálatban” a kotlásban, ez a folt eltűnik, azaz a tollak újra beborítják, hogy vízhatlan legyen, és a szülő visszatérhessen a tengerbe táplálkozni.

A kikelt fióka bámulatos ütemben növekszik. Mindössze nyolc-tíz hét alatt eléri a felnőttek méretét, és készen áll arra, hogy „vízre szálljon”. „Lenyűgöző, hogy a kis pingvinek úgy indulnak hosszú utakra a tengerbe, hogy csak kiváló élettani felszereltségük . . . és túlélési ösztönük élteti őket” — jegyzi meg a Little Penguin​—Fairy Penguins in Australia című könyv.

 Az elkövetkező egy-három évben a pingvinfiókák több ezer kilométert megtesznek, s idejük nagy részét a vízben töltik. Azok az egyedek, amelyek életben maradnak, általában ugyanabba a kolóniába térnek vissza költeni, ahol ők maguk is világra jöttek, és ezt kevesebb, mint ötszáz méter eltéréssel megtalálják. Hogyan találnak haza? Egyesek azt állítják, hogy a pingvinek a nap állásából tájékozódnak, „beépített” biológiai órájukat használva fel arra, hogy az kiegyenlítse a nap elmozdulását az égen. Mások úgy vélik, hogy ismerős földrajzi pontokat felismerve tudnak visszatérni. Bármi legyen is a magyarázat, a Phillip-szigetre az csalogat tömegeket, hogy láthatják, amint ezek a „tengerészek” hosszú útjuk után partot érnek, vagy egy kemény nap után a halászatból visszatérve kijönnek a szárazföldre.

Kezdődhet a díszfelvonulás!

Amint besötétedik, látogatók százai foglalják el a helyüket, ahonnan meg szeretnék tekinteni a pingvinek esti díszfelvonulását. A pingvinek már rég összegyülekeztek több száz fős nagy csoportokban a parttól nem túl messze, a tengerben, a megtörő hullámok között. A partot több helyről érkező reflektorfény világítja meg. Lágy szellő fújdogál, és kisebb hullámok nyaldossák a partot. Kételyek motoszkálnak a közönségben. Hol vannak már a pingvinek? Kijönnek a partra vagy sem? Majd egyszer csak megjelennek az első törpe pingvinek, és nyugtalanul csoszognak a víz szélére. Megriadnak, és eltűnnek a hullámokban. Tekintettel arra, hogy ragadozók lehetnek a közelben, mondjuk sasok, a pingvinek nagyon éberek. Kisvártatva újra megjelennek, és lassanként megjön a bátorságuk. Végül egy merész pingvin kilép a vízből, és szaporán totyog a parton a dűnék menedékébe. A csoportjába tartozók hamar követik őt. A fényre és a szemlélőkre ügyet sem vetve menetelnek a parton, mintha csak egy vidám díszfelvonuláson vennének részt.

A homokdűnék biztonságában a pingvinek láthatóan lazítanak, és nagyobb csoportokat alkotva tollászkodnak. Egyik csoport a másik után masírozik át a parton, időnként elvegyülnek a többiekkel, és „csevegnek” a szomszédaikkal, mielőtt hazabaktatnának. Néhányuknak ez fárasztó sétát, szökdelést és mászást jelent, mert fel kell jutniuk egy ötvenméteres meredek szakaszon, hogy hazaérjenek.

Törpe pingvinek, óriási kérdések

A világon élő sok más állattal egyetemben a törpe pingvin is számos nehézséggel néz szembe, s ezek közül nem is egy az emberekhez fűződik. Veszély fenyegeti őket az arra járó hajókról származó olajszennyeződés, a természetes környezetük emberek okozta pusztítása, az olyan behurcolt ragadozók megjelenése miatt, mint amilyen a róka, valamint a házi kedvencek felbukkanása miatt.

Dicséretes, hogy vannak, akik próbálnak megoldást találni ezekre a gondokra. Az utóbbi években a Phillip-szigeti Pingvinrezervátumban élő törpe pingvinek száma stabilizálódott. „Nyerésre állunk a csatában . . . , de csak lassan közeledik a győzelem” — jegyzi meg elgondolkodva Cullen professzor. Majd hozzáfűzi: „Jelenleg az okozza a legnagyobb nehézséget, hogy biztosítani tudjuk a törpe pingvinek élelmét . . . , és ez az óceánok, valamint általában az emberiség állapotával függ össze.” A globális felmelegedés és az időjárási jelenségek, például az El Niño, kihatnak az óceánban lévő élelemkészletekre, és sok fejtörést okoznak a kutatóknak, akik most fokozottan vizsgálják ezt a helyzetet.

Mostani vizsgálódásunk kétségtelenül segít jobban megértenünk és értékelnünk sokrétű, mégis sebezhető bolygónkat. A Phillip-sziget vadon élő állatai iránt már eddig is kimutatott gyengéd törődésnek köszönhetően egy napon talán te is azon szemlélők között lehetsz, akik izgatottan suttogják: „Nézd csak! Kezdődik a törpe pingvinek díszfelvonulása!”

[Lábjegyzet]

[Térkép a 15. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

PHILLIP-SZIGET

[Képek a 16–17. oldalon]

Szemlélők, ülőhelyek, reflektorfény — minden készen áll a pingvinek díszfelvonulására

[Képek a 17. oldalon]

Mindössze tíz hét kell a fióka felnőtté válásához

[Kép forrásának jelzése a 15. oldalon]

Fotók: Photography Scancolor Australia

[Kép forrásának jelzése a 16. oldalon]

A 16. és a 17. oldalon lévő fotók: Photography Scancolor Australia