Olvasóink írják

Tanárok Négy éve általános iskolai tanár vagyok, és örömmel olvastam a „Tanárok — Mihez kezdenénk nélkülük?” (2002. március 8.) című cikksorozatot. Aggasztó irányzatot vettem észre a gyerekek között, nevezetesen azt, hogy nincsenek tudatában annak, hogy mi a különbség a jó és a rossz között. Az is nehézséget jelent, ha a gyermekek már azelőtt teljesen tisztában vannak a jogaikkal, hogy ismernék a felelősségeiket. Mindezek ellenére gyümölcsöző életpálya a tanári hivatás, különösen akkor, ha a tanulók lelkesek és fejlődőképesek.

J. K., Egyesült Államok

Köszönöm szépen ezeket a cikkeket. Segítettek megértenem, hogy milyen sok áldozatot hoznak értünk a tanárok, noha mi sokszor nem tesszük meg ugyanezt értük.

S. M., Olaszország

Nyolcéves vagyok, és a tanárokról szóló cikkeitek segítettek megértenem, hogy a tanárok szeretik a tanulókat. Még akkor is szeretik tanítani a gyerekeket, amikor az nehéz. A tanáromnak adtam egy köszönőlapot. Négyéves húgommal most tanuljuk, hogyan kell tanítani az embereket a Jehovával kapcsolatos dolgokra — még akkor is, ha ez néha nehéz —, mert szeretjük az embereket.

T. M., Egyesült Államok

Négy évvel azután, hogy befejeztem tanári pályafutásomat, egy tanítványomtól levelet kaptam, melyben értékelését fejezte ki azért az időszakért, amikor én tanítottam őt. Mellékelt a levélhez egy könyvjelzőt, melyet saját kezűleg készített. Képzelhetitek, mennyire örültem a levelének!

A. R., Szlovénia

Adtam ebből a folyóiratból az igazgatónak és két tanárnőnek abban az iskolában, amelyikbe a gyermekeim járnak. Két napot vártam, majd újra felkerestem őket, hogy megkérdezzem a véleményüket. Rendeltek még húsz példányt spanyol és angol nyelven, hogy a szülőknek szétosztogassák.

M. M., Egyesült Államok

Tavaly négy hónapig általános iskolai tanárként dolgoztam. A többi tanár, akivel együtt dolgoztam, elmondta, hogy megnehezíti a munkájukat az, hogy a szülők nem értékelik a tanárokat. Ezért nagyon megörültem, hogy ez a cikksorozat nagyon nagyra becsüli az odaadó tanárok munkáját. Amikor eljött a búcsú ideje, sok köszönőlevelet kaptam a tanulóktól. Mindegyiket nagy becsben tartom!

I. Sz., Japán

Ballonozás Nagyon köszönöm nektek a „Szelek szárnyán” (2002. március 8.) című csodálatos cikket! Már régóta dédelgetett vágyam volt, hogy légballonnal utazhassak, csak nem tudtam valóra váltani. A cikketek azonban felért egy valódi utazással, mert teljesen úgy éreztem, mintha részt vettem volna az úton! Szó szerint „éreztem”, ahogy felemelkedik a kosár, és ide-oda himbálózik. A világ biztos nagyon kicsi fentről, mégis fontos Jehovának a rajta élőkkel együtt.

S. A., Németország

Bűntudat Nagy szükségem volt „A Biblia nézőpontja: Mindig rossz, ha bűntudatot érzünk?” (2002. március 8.) című cikkre. Mivel túl magasra tettem a mércét, nehezen tudtam uralkodni az érzéseimen a társammal szemben, akivel együtt végezzük a teljes idejű szolgálatot. Ez a cikk azonban rámutatott, hogy ha folyton bűntudatot ébresztünk másokban, amikor nem úgy csinálják a dolgokat, ahogyan azt mi elképzeljük, akkor az a szeretet hiányáról árulkodik, és éppen ellenkező eredményt szül, mint amit szeretnénk. Boldog vagyok, hogy meg tudtam változtatni a szemléletmódomat. Kérlek benneteket, hogy továbbra is tanítsatok minket arra, hogy úgy lássuk a helyzeteket, ahogyan Jehova látja azokat.

K. K., Japán