A Biblia nézőpontja

Elnézi Isten a gyengeségeinket?

„Nem vagyok gonosz! Nagyon komolyan próbáltam feladni helytelen szokásaimat, de túl gyenge vagyok!”

KIFEJEZIK ezek a gondolatok azt, ahogyan te vagy egyik ismerősöd érez? Sokan úgy következtetnek, hogy lehetetlen felülkerekedni bevésődött erkölcsi gyengeségeken. Van, aki az alkohol, a dohány vagy a kábítószer rabja. Sokakat a kapzsiság hajt. És vannak olyanok, akik helytelen szexuális tettekbe keveredtek, és azt állítják, hogy reménytelenül a szex uralja az életüket.

Ahogy az a Máté 26:41-ben olvasható, Jézus kedvesen kifejezte, hogy megérti az emberi gyengeségeket. * Sőt, az összes bibliai feljegyzés világosan rámutat, hogy Jehova Isten is, és Jézus is irgalmas az emberekkel (Zsoltárok 103:8, 9). De vajon elvárhatjuk, hogy Isten minden hibánkat figyelmen kívül hagyja?

Mózes és Dávid

Vizsgáljuk meg a Mózesről szóló beszámolót! Őt úgy ismerték, mint aki „igen szelíd vala, minden embernél inkább, a kik e föld színén vannak”, és igyekezett is megőrizni ezt a jó tulajdonságát (4Mózes 12:3). Amikor az izraeliták vándoroltak a pusztában, gyakran ésszerűtlenül viselkedtek, és tiszteletlenek voltak Isten és a képviselői iránt. Mindez idő alatt Mózes alázatosan Istenre tekintett irányításért (4Mózes 16:12–14, 28–30).

Ámde a hosszú, próbateljes vándorlásnak éppen a végén elveszítette türelmét az egész nemzet előtt, és nem engedelmeskedett Isten útmutatásainak. Isten megbocsátott neki, de vajon elnézte ezt az esetet? Nem. Ezt mondta Mózesnek: „Mivelhogy nem hittetek nékem . . . azért nem viszitek be e községet a földre, a melyet adtam nékik.” Mózes nem léphetett be az Ígéret földjére. Miután negyven éven át küzdött ezért a különleges kiváltságért, egy komoly emberi hiba miatt nem nyerhette el ezt a jutalmat (4Mózes 20:7–12).

 Dávid király egy másik olyan, Isten szemében kedves ember volt, akinek voltak gyengeségei. Egy alkalommal engedett a szenvedélyének, és nemi kapcsolatot létesített egy másik férfi feleségével. Majd úgy próbálta elfedezni bűnét, hogy megölette az asszony férjét (2Sámuel 11:2–27). Ezután mélyen megbánta vétkeit, Isten pedig megbocsátott neki. De Dávid tönkretett egy családot, és Jehova nem védte meg azoktól a szörnyű csapásoktól, melyek később következtek. Dávid kisfia nagyon beteg lett, és Jehova nem tett semmit a gyermek érdekében, bár Dávid imádkozott hozzá. A fiú meghalt, és ezután tragédiák sorozata érte Dávid családját (2Sámuel 12:13–18; 18:33). Dávid nagyon nagy árat fizetett azért, hogy engedett erkölcsi gyengeségének.

Ezek a példák megmutatják, hogy Isten felelősnek tartja az embereket a tetteikért. Azoknak, akik szolgálni kívánják őt, meg kell erősíteniük szellemiségük gyenge oldalait, és jobb kereszténnyé kell válniuk. Az első században sokan így tettek.

Küzdelem a bűnös szokások levetkőzéséért

Pál apostolt joggal tekinthetjük példának abban, hogy miként kell keresztényi módon élni. De tudtad-e, hogy állandóan küzdött gyengeségei ellen? A Róma 7:18–25 élénk szavakkal írja le ezt a küzdelmet, vagy ahogy a 23. vers megfogalmazza, ezt a ’hadakozást’. Pál szüntelenül harcolt, mivel tudta, hogy a bűn könyörtelenül igyekszik úrrá lenni az emberen (1Korintus 9:26, 27).

Az ókori korintusi keresztény gyülekezet némelyik tagjának az életét korábban teljesen áthatotta a bűn. A Biblia azt mondja, hogy ’paráznák, házasságtörők, férfiakkal háló férfiak, tolvajok, kapzsik, részegesek’ voltak. De azt is feltárja, hogy ’tisztára mosattak’ (1Korintus 6:9–11). Hogyan valósult ez meg? A pontos ismeret, a keresztény közösség és Isten szelleme megerősítette őket, hogy véget vessenek gonosz szokásaiknak. Végül Isten igazságosnak nyilvánította őket Krisztus nevében. Igen, Isten kiterjesztette megbocsátását, és így tiszta lelkiismeretet adott nekik (Cselekedetek 2:38; 3:19).

Pál és a korintusi keresztények nem becsülték le bűnös hajlamaikat. Sőt, harcoltak ellenük, és Isten segítségével győzni tudtak. Ezek az első századi imádók erkölcsileg megszépültek körülményeik és tökéletlen hajlamaik ellenére. Mi a helyzet velünk?

Isten elvárja tőlünk, hogy harcoljunk gyengeségeink ellen

Az, hogy küzdünk egy gyengeséggel, még nem jelenti azt, hogy végül ki is tudjuk irtani. Igyekszünk nem engedni a tökéletlenségünknek, de akkor sem tudunk tőle megszabadulni. A tökéletlenségünk felszínre hozza a talán nagyon is maradandó gyengeségeinket, mégsem szabad engednünk nekik (Zsoltárok 119:11). Miért olyan fontos ez?

Mert Isten nem engedi, hogy a tökéletlenséget állandóan mentségként hozzuk fel helytelen viselkedésünkre (Júdás 4). Jehova azt akarja, hogy az emberek megtisztuljanak, és erkölcsös életet éljenek. A Biblia ezt mondja: „Irtózzatok a gonosztól” (Róma 12:9). Miért ilyen határozott Isten álláspontja?

Ennek egyik oka az, hogy ha engedünk a gyengeségnek, annak káros következményei vannak. „Amit vet az ember, azt fogja aratni is” — mondja a Biblia a Galácia 6:7-ben. Azok, akik engednek a függőségeknek, a kapzsiságnak és a szabados nemi életnek, gyakran learatják ennek borzalmas következményeit az életükben. De van ennél fontosabb ok is.

A bűn sérti Istent. ’Elválaszt’ bennünket tőle (Ézsaiás 59:2). Mivel azok, akik bűnt gyakorolnak, nem nyerhetik el a helyeslését, Isten erre inti az ilyeneket: „Mosódjatok, tisztuljatok meg . . . , szünjetek meg gonoszt cselekedni” (Ézsaiás 1:16).

Teremtőnk szerető és irgalmas. „Nem kívánja, hogy bárki is elpusztuljon, hanem azt kívánja, hogy mindenki megbánásra jusson” (2Péter 3:9). Ha állandóan engedünk gyengeségeinknek, az meggátolja, hogy elnyerjük Isten helyeslését. Mivel Isten nem nézi el gyengeségeinket, mi se nézzük el.

[Lábjegyzet]