Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Olvasóink írják

Olvasóink írják

Olvasóink írják

Földrengések Elolvastam a „Földrengések a túlélők szemszögéből” (2002. március 22.) című cikksorozatot. Egy forrásanyagot idézve a cikk kijelenti, hogy „a 7,0 és annál nagyobb magnitúdójú földrengések száma »nagyjából ugyanannyi« maradt a XX. század során”. Csakhogy az 1999-ben kiadott World Almanac szerint az 1990-es években robbanásszerű növekedés történt a földrengések gyakoriságában.

F. A., Olaszország

Az „Ébredjetek!” válasza: A cikk csupán rávilágított, milyen véleményen van néhány földrengéskutató a XX. századi földrengések gyakoriságát illetően, de egyik nézőpont mellett sem foglalt állást. Rámutatott viszont, hogy még ha valaki úgy látja is, hogy a földrengések száma „nagyjából ugyanannyi”, Jézusnak a Máté 24. fejezetében feljegyzett próféciája a mi korunkban teljesedik. Jézus egyszerűen csak annyit mondott, hogy „nagy földrengésekre” kell számítanunk (Lukács 21:11).

Vetélés Amikor megláttam a „Meghalt a kisbabám, mielőtt megszületett volna” (2002. március 22.) című cikket, megtelt a szemem könnyel. A mi kisbabánkra gondoltam, aki végül soha nem született meg. Azonnal megköszöntem Jehovának imában, hogy gondoskodott erről a várva várt cikkről, és a vigasztalásról, melyet nyertem belőle. Mindig meg fog minket nyugtatni az a tudat, hogy Isten új világában soha többé nem történik majd senkivel ilyesmi.

J. S., Egyesült Államok

Terhességem harmincadik hetében halva született meg a kisbabám. Életem legborzasztóbb élménye volt. Óriási segítséget és vigaszt nyújt ez a cikk. Olyan témával foglalkozik, melyről gyakran nem hajlandók beszélni az emberek, és gyakorlatias tanácsokkal is szolgál.

K. W., Németország

Én is elveszítettem a kisbabámat, mielőtt még megszületett volna. Úgy tettem, mintha mi sem történt volna, de a szívem szakadatlanul sajgott. Mindennap sírtam, amikor egyedül voltam. A fájdalom biztosan nem fog elmúlni, amíg ebben a rendszerben élünk, de ez a cikk nagyon sokat segített.

M. I., Japán

Milyen igazatok van, egy édesanya valóban nagyon hamar a szívébe zárja a gyermekét. A fájdalom hihetetlenül nagy. Már 19 éve történt, de még mindig megsiratom a meg nem született kisbabánkat.

C. C., Nagy-Britannia

Mindig úgy éreztem, hogy nehéz olyanokkal beszélgetnem, akik ilyen helyzetben vannak. Amikor megtudtam, hogy a gyülekezetünkben az egyik testvérnő elveszítette a kisbabáját, újból átolvastam a cikket, majd írtam neki és a nagyszülőknek egy levelet, hogy tudtukra adjam, mélységesen együtt érzek velük.

D. R., Németország

A cikk válasz volt az imáimra. Köszönöm, hogy átérzitek, micsoda bánatot és megrázkódtatást okoz egy vetélés. A cikk olvasása közben úgy éreztem, mintha Jehova fonta volna körém a karjait, és úgy vigasztalt volna.

C. P., Egyesült Államok

Az édesanyám is elveszített egy kisbabát, aki utánam született volna, még a húgom előtt. Biztosan sokat szenvedett miatta. Amikor elolvastam a „Hogyan segíthetnek a családtagok és a barátok?” című kiemelt részt, azonnal levelet írtam neki.

J. M., Japán

Hány kontinens van? A 2002. február 8-i szám 25. oldalán azt állítjátok, hogy Ausztrália „a világ öt kontinensének” a legkisebbike. Én mindig úgy tudtam, hogy hét kontinens van.

L. U., Kanada

Az „Ébredjetek!” válasza: Több forrásmű, például magyar lexikonok szerint is összesen öt kontinens van: Eurázsia, Afrika, Amerika, Ausztrália és Antarktisz. Ám vannak országok, ahol Európát és Ázsiát, valamint Észak- és Dél-Amerikát külön kontinensnek veszik.