Vajon megfékezhető az AIDS? Ha igen, mi módon?

EGY ideig sok afrikai országban nem akartak tudomást venni az AIDS járványos terjedéséről. Vannak, akik nem szívesen beszélnek erről a témáról. Néhány éve azonban a felelős személyek azon fáradoznak, hogy oktassák az embereket, különösen a fiatalokat, és elősegítsék a nyílt gondolatcserét. Áttörő eredmények mindeddig nem születtek. Nehéz változtatni az emberek bevett szokásain és életmódján.

Fejlődés az orvostudományban

Az orvosok már rengeteg új információhoz jutottak a HIV-ről, és olyan gyógyszereket fejlesztettek ki, melyek sok ember életét meghosszabbították. A legalább háromféle retrovírus-ellenes gyógyszerből álló, úgynevezett hatékony aktív antiretrovirális kezeléssel szép eredményeket értek el.

Noha az AIDS nem gyógyítható, a gyógyszeres kezelésnek köszönhetően kevesebb HIV-fertőzött ember hal meg, ami különösen a fejlődő országokban szembetűnő. Sokan nem győzik hangoztatni, hogy mennyire fontos a fejlődő országokat ellátni ezekkel a gyógyszerekkel. A készítmények azonban  drágák, és a legtöbb rászoruló nem tudja őket megfizetni.

Emiatt vetődött fel a kérdés: Vajon a haszonszerzés fontosabb, mint az emberi élet? Dr. Paulo Teixeira, a HIV/AIDS brazíliai programjának igazgatója szerint is súlyos a helyzet: „Nem tehetjük meg, hogy pusztán a nyereség kedvéért — mely jóval meghaladja az átlagos bevételt — magára hagyjunk több ezer embert, akik nem tudnak hozzájutni az életben maradásukhoz szükséges gyógyszerekhez.” Az igazgató ezenkívül elmondta: „Nagyon fontosnak érzem, hogy ne a kereskedelmi érdekeket, hanem az erkölcsi értékeket és az emberek jóllétét tartsuk szem előtt.”

Néhány ország úgy döntött, hogy a nagy gyógyszergyártó cégek szabadalmaztatott gyógyszerei helyett generikus készítményeket * állít elő vagy importál, ami jóval olcsóbban kivitelezhető. Egy vizsgálat szerint „a legolcsóbb [generikus gyógyszerek]  árai 82 százalékkal alacsonyabbak az Egyesült Államok szabványárainál” — számol be a South African Medical Journal.

A kezeléssel kapcsolatos nehézségek

Idővel a nagy gyógyszergyártó cégek sokkal alacsonyabb áron kezdték kínálni az AIDS kezelésére kifejlesztett készítményeket a rászoruló fejlődő országoknak. Azt remélték, hogy így lényegesen több ember juthat majd hozzá a gyógyszerekhez. Ám jelentős akadályokat kell leküzdeni ahhoz, hogy a fejlődő országokban minden rászoruló kaphasson ezekből a készítményekből. Az egyik ilyen akadályt változatlanul a költségek jelentik, hiszen a készítmények még jóval alacsonyabb áron is túl drágák a legtöbb rászorulónak.

Maga a kezelés is igen bonyolult. A napi gyógyszeradag sok-sok pirulából áll, melyeket meghatározott időpontokban kell bevenni. Ha valaki nem szedi őket előírásszerűen, vagy félbeszakítja a kezelést, olyan HIV-törzsek fejlődhetnek ki, melyek ellenállóak az adott gyógyszerekkel szemben. Az Afrikában uralkodó állapotok miatt nehéz nyomon követni, hogy a betegek rendesen szedik-e az előírt gyógyszeradagot, hiszen van, ahol nincs elég élelem, alig van tiszta ivóvíz, és híján vannak az egészségügyi létesítményeknek.

Továbbá a gyógyszeres kezelésben részesülőket állandó megfigyelés alatt kell tartani. Ha a vírus ellenállóvá válik, új gyógyszerkombinációt kell felírni nekik. Ehhez tapasztalt orvosokra és költséges vizsgálatokra van szükség. A gyógyszereknek számos mellékhatásuk van, és kár is lenne tagadni: ki szoktak alakulni ellenálló vírustörzsek.

Az ENSZ 2001 júniusában tartott különleges közgyűlésén, melyet az AIDS-szel kapcsolatos gondok megvitatására hívtak össze, egy Egészségbiztosítási Világpénztár létrehozását javasolták, hogy segítséget nyújtsanak a fejlődő országoknak. A becslések szerint ehhez körülbelül 7-10 milliárd dollárra lenne szükség. Az eddig felajánlott hozzájárulások összege még csak meg sem közelíti ezt az értéket.

A tudósok nagy reményekkel dolgoznak valamiféle ellenszer kifejlesztésén, és többféle oltóanyagot is tesztelnek különböző országokban. De még ha sikerrel járnak is, beletelik néhány évbe, míg egy szert kifejlesztenek, majd ellenőrzik, és jóváhagyják általános használatra.

Néhány ország — köztük Brazília, Thaiföld és Uganda — figyelemre méltó sikereket ért el a betegek kezelésében. Brazíliának helyi gyógyszerkészítmények használatával sikerült a felére csökkentenie az AIDS-re visszavezethető halálesetek számát. A kis területet felölelő Botswanának van elég anyagi fedezete arra, hogy az országban megpróbáljon minden érintettet ellátni antiretrovirális készítményekkel, és azon is szorgalmasan dolgozik, hogy rendelkezésre álljanak a nélkülözhetetlen egészségügyi intézmények.

Győzelem az AIDS felett

Egy fontos szempontból az AIDS különbözik sok más járványtól: ez a betegség megelőzhető. Azok, akik készek arra, hogy a Biblia alapelveivel összhangban éljenek, a legtöbbször — sőt talán minden esetben — el tudják kerülni a fertőzést.

A Biblia erkölcsi irányelvei egyértelműek. Azok, akiknek nincs házastársuk, ne létesítsenek szexuális kapcsolatot (1Korintus 6:18). A házastársak legyenek hűségesek egymáshoz, és ne kövessenek el házasságtörést (Héberek 13:4). Ha valaki megszívleli a Biblia intését, és tartózkodik a vértől, az is további védelmet jelenthet (Cselekedetek 15:28, 29).

A betegek is igazi örömet és vigaszt találhatnak, ha megismerik Istennek egy betegségek nélküli világra tett ígéretét, mely már nagyon közel van, és ha életüket összhangba hozzák Isten elvárásaival.

A Biblia biztosít minket, hogy idővel az emberiség összes ellensége, így a betegség is, meg fog semmisülni. Erről az ígéretről a Jelenések könyvében olvashatunk: „harsány hangot hallottam a trón felől, mely ezt mondta: »Íme! Az Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakozni, azok pedig az ő népei lesznek. És maga az Isten lesz velük. És letöröl minden könnyet a szemükről, és nem lesz többé halál, sem kesergés, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé. A korábbi dolgok elmúltak«” (Jelenések 21:3, 4).

Ez nemcsak azoknak jelenthet megnyugvást, akik meg tudják fizetni a költséges gyógyszereket, hiszen a Jelenések könyvének 21. fejezetében található prófétai ígéretet az Ézsaiás 33:24 (NW) alátámasztja: „Egyetlen lakos sem mondja majd: »Beteg vagyok.«” Abban az időben a föld minden lakosa Isten törvényei szerint él majd, és tökéletes egészségnek fog örvendeni. Így a halálos AIDS-járvány meg lesz fékezve minden más betegséggel együtt — örökre.

[Lábjegyzet]

 [Kiemelt rész/képek a 9–10. oldalon]

EZ VOLT AZ IGAZI GYÓGYULÁS, EZT KERESTEM

Huszonhárom éves vagyok, és Afrika déli részén élek. Jól emlékszem arra a napra, amikor megtudtam, hogy HIV-fertőzött vagyok.

Édesanyámmal az orvosi rendelőben ültünk; ott kaptam a rossz hírt — életem legrosszabb hírét. Zavart voltam. Egyszerűen nem hittem a fülemnek. Arra gondoltam, hogy talán elrontottak valamit a laborban. Fogalmam sem volt, hogy mit mondjak, vagy mit tegyek. A sírás kerülgetett, de egyetlen könnycsepp sem jött a szememből. Az orvos elkezdett beszélgetni anyuval az antiretrovirális kezelés és egyéb dolgok részleteiről, én azonban a megrázkódtatástól egy szavát sem fogtam fel.

Rádöbbentem, hogy azon az egyetemen fertőzhetett meg valaki, ahol a tanulmányaimat folytattam. Annyira szerettem volna beszélni valakivel, aki megérti a helyzetemet, de senki nem jutott az eszembe. Az értéktelenség és a kudarc érzése vett erőt rajtam. Bár a családom támogatott, reménytelenség és félelem költözött a szívembe. Én is tele voltam elképzelésekkel, mint minden más fiatal. Két évem volt még a diploma megszerzéséig, ám ezek az álmok romokban hevertek.

Elkezdtem szedni a retrovírus-ellenes gyógyszereket, és eljártam a tanácsadásokra is, de a depresszióból nem sikerült kilábalnom. Imádkoztam Istenhez, hogy még a halálom előtt segítsen megtalálnom az igaz keresztényiséget. Egy pünkösdista gyülekezet tagja voltam, de az égvilágon senki nem jött el meglátogatni. Meg akartam ismerni az igazságot, és azt is, hogy mi lesz velem, miután meghalok.

Egy augusztus eleji nap reggelén 1999-ben két Jehova Tanúja kopogtatott az ajtómon. Nagyon rosszul éreztem magam aznap, de sikerült felülnöm, és fogadnom őket a nappaliban. A két hölgy bemutatkozott, és elmondták, hogy a Biblia tanulmányozásában segítenek az embereknek. Micsoda megkönnyebbülést éreztem, hogy végre válasz érkezett az imáimra. Addigra azonban olyan gyenge voltam, hogy sem olvasni, sem koncentrálni nem tudtam hosszabb ideig.

Ennek ellenére mondtam nekik, hogy szeretném tanulmányozni a Bibliát, és meg is beszéltünk egy időpontot. Sajnos addigra a depresszióm miatt bevittek egy pszichiátriai intézetbe. Nagy kő esett le a szívemről, amikor három héttel később kiengedtek, és megtudtam, hogy a Tanúk nem feledkeztek meg rólam. Emlékszem, az egyikük mindig meglátogatott, és a hogylétem felől érdeklődött. A fizikai állapotom valamennyire javult, ezért az év vége felé elkezdtük a bibliatanulmányozást. Nem volt könnyű, mert nagyon labilis volt az állapotom. De aki tanulmányozott velem, megértő és türelmes volt.

Meghatott, amikor Jehováról és a Bibliában feltárt tulajdonságairól beszéltünk. Tetszett az is, amikor megtudtam, mit jelent igazából az Ő ismerete és az örökké tartó élet reménysége. Életemben először értettem meg, hogy miért kell szenvedniük az embereknek. Örömmel telt meg a szívem, amikor Isten Királyságáról tanultam, mely hamarosan minden emberi kormányzatot fel fog váltani. Ez arra indított, hogy gyökeres változtatásokat tegyek az életemben.

Ez volt az igazi gyógyulás, ezt kerestem. Annyira vigasztaló volt az a felismerés, hogy Jehova így is szeret, és törődik velem! Azelőtt azt hittem, hogy Isten gyűlöl engem, és ezért fertőződtem meg. De megtanultam, hogy Jehova a szeretetétől indíttatva gondoskodott róla, hogy Jézus Krisztus váltságáldozata alapján megbocsátassanak a bűneink. Ekkor megértettem, hogy Isten törődik velünk, ahogy az 1Péter 5:7 is mondja: ’minden aggodalmatokat őrá vessétek, mert ő törődik veletek.’

A Biblia naponkénti tanulmányozása és a Királyság-teremben megrendezett összejövetelek látogatása által keményen dolgozom azon, hogy olyan közel legyek Jehovához, amennyire csak lehet. Bár ez nem mindig egyszerű, imában kiöntöm neki aggodalommal teli szívemet, és erőért meg vigaszért esedezem. A gyülekezet tagjai is támogatnak, ezért boldognak érzem magam.

Rendszeresen részt veszek az evangelizálómunkában a helyi gyülekezettel. Szeretnék szellemi segítséget nyújtani másoknak, különösen azoknak, akik az enyémhez hasonló helyzetben vannak. 2001 decemberében keresztelkedtem meg.

[Kép]

Örömmel telt meg a szívem, amikor Isten Királyságáról tanultam

[Kép a 8. oldalon]

AIDS-es betegekkel foglalkozó tanácsadó csoport Botswanában

[Kép a 10. oldalon]

A paradicsomi földön minden ember tökéletes egészségnek fog örvendeni