Figyeljük a világot

Lépten-nyomon káromkodnak

Észak-Amerikában sok ember attól fél, hogy „vesztésre állunk az udvariasság megőrzéséért vívott csatában” — olvasható a The Toronto Star egyik cikkében. Ez a tény különösen abból látszik, hogy „a káromkodás egyre elfogadottabbá válik”. P. M. Forni, a Johns Hopkins Egyetem udvariassággal foglalkozó csoportjának vezetője szerint a káromkodás most már annyira megszokott, hogy sok fiatal semmi kivetnivalót nem talál benne, a felnőttek többsége pedig fel sem kapja rá a fejét, de úgy tűnik, nem is nagyon érdekli őket a téma. Az újság Timothy Jay professzor szavait idézi, aki rámutatott, hogy „a gyermekek már 1 éves korban káromkodnak, amikor kezd kialakulni a szókincsük, és elkezdik használni azokat a szavakat, melyeket a szüleiktől vagy a televízióban hallanak”. Egy vizsgálat adataiból kiderül, hogy „a felnőttek esetében a munkahelyen használt szavaknak körülbelül a 10 százaléka, a szabad időben használt szavaknak pedig a 13 százaléka káromlás”. Az újság további adatokat is közölt, melyek szerint az Egyesült Államokban „a televízióban több mint 500 százalékkal többet káromkodtak 1999-ben, mint 1989-ben”.

 Hogyhogy a sarlósfecskék nem tévednek el?

A fecskék nemcsak aludni képesek repülés közben, hanem azt is befolyásolni tudják, hogy ilyenkor a szél ne térítse el őket a területükről. Két ornitológus, Johan Bäckman és Thomas Alerstam a svédországi Lundi Egyetemről meg akarta tudni, hogy mi a fecskék titka, ezért radarral nyomon követte a madarak éjszakai útját. A német Bild der Wissenschaft című tudományos folyóirat beszámolója elmondja, hogy a kutatók megfigyelései szerint a sarlósfecskéknek a sajátos repülésmódjuk segít tartani az irányt. Egészen magasra repülnek — van, hogy 3000 méterrel a föld fölé —, majd a szél irányával rézsútosan repülnek tovább, s közben szabályos időközönként, úgy egy-két percenként irányt váltanak. Ezzel az irányváltásos repülésmóddal területük egyik részéről a másikra repdesnek. Amikor a szél nem annyira erős, a megfigyelések szerint a fecskék a levegőben körözve alszanak.

„Olyan betegség, amely elkerülhető lenne”

„A csontritkulás olyan betegség, amely elkerülhető lenne, hiszen a legtöbb esetben meg lehet előzni — jelenti ki az ausztráliai The Sun-Herald. — Ennek ellenére az előrejelzések szerint 2020-ra minden harmadik kórházi ágyon olyan nő fog feküdni, akinek eltört valamije.” Egy beszámoló, melyet egy csontritkulással foglalkozó ausztrál szervezet adott ki, elmondja, hogy ez a betegség, melynek következtében csökken a csontok sűrűsége, és így azok törékennyé válnak, „gyakoribb, mint a magas koleszterin okozta rendellenességek, az allergiák vagy a nátha, és több pénzt emészt fel, mint a cukorbetegség és az asztma. Ezenkívül azoknak a nőknek a száma, akik combnyaktörés következtében halnak meg, több, mint azoknak, akik valamilyen rákos betegségben szenvednek.” Philip Sambrook professzor szerint a becslések azt mutatják, hogy Ausztráliában a csontritkulás miatt a nőknek a fele, a férfiaknak pedig az egyharmada élete során legalább egyszer csonttörést szenved. „A legjobb védekezési mód az, ha az ember élete első három évtizedében arra törekszik, hogy csontjait maximálisan megerősítse testmozgással és elegendő mennyiségű kalcium fogyasztásával” — mondja az újság. Nagymértékben csökken a csontritkulás kialakulásának eshetősége, ha valaki nem dohányzik, és alkoholt meg kávét is csak módjával fogyaszt. A hasznos szokások közé tartozik a rendszeres testmozgás, valamint az, ha valaki kalciumban és D-vitaminban gazdag élelmiszereket iktat be az étrendjébe.

Egy „szent”, aki kibogozza a csomókat

„Az utóbbi időben Szent Júdás Taddeus, a vesztett ügyek védnöke, Szent Rita, az elkeseredettek megmentője, Szent Hedvig, az adósok pártfogója és Szent Expeditus, a sürgős ügyek védőszentje mind-mind népszerűvé vált” — jegyzi meg a Veja című újság. A legújabb „szent”, aki igyekszik belopni magát a brazil katolikusok szívébe, „Szűz Mária, a csomók kibogozója”. Ezt a szokatlan nevet egy augsburgi (Németország) kápolna falán függő képről kapta, mely Szűz Máriát ábrázolja egy szalag csomóinak kibogozása közben. A hírességek által is nagyon reklámozott „Szűz Mária, a csomók kibogozója” csak úgy vonzza a rajongókat, akik azért fordulnak hozzá, hogy segítsen nekik megoldani kusza egészségi, házassági és anyagi gondjaikat. Népszerűségének köszönhetően jövedelmező üzletté vált a medálok, rózsafüzérek, képmások és autómatricák árusítása. „A »Bogozó-mánia« nem rossz dolog, de nem fog sokáig tartani” — jósolja Darci Nicioli, Brazília legnagyobb katolikus szentélyének ügyintézője.

Evangéliumhirdetés a világűrben

Noha a tudósok még mindig azon vitatkoznak, hogy van-e élet a földön kívül vagy nincs, a Vatikáni Obszervatóriumban a papok már állást foglaltak amellett, hogy „Istennek a föld lakóin kívül más teremtményei is élnek az univerzumban; igen, Isten földönkívülieket is teremtett” — számol be a Berliner Morgenpost című napilap. George Coyne, az obszervatórium igazgatója kifejti, hogy „a világegyetem egyszerűen túl nagy ahhoz, hogy egyedül legyünk benne”. Számos kolostorból az Újszövetséget kódolt üzenetek formájában küldik a világűrbe, hogy elérjék a földönkívülieket az evangéliummal. A napilap szerint a Vatikán most arra szeretne választ kapni, hogy „vajon Jézus Krisztus más bolygókon is megjelent-e”. George Coyne hozzáteszi, hogy azt is jó lenne tudni, hogy „Jézus Krisztus ezeknek a bolygóknak a lakóit is megmentette-e”.

Közelebb kerültünk az „ítéletnaphoz”

A The Bulletin of the Atomic Scientists igazgatói a híres Ítéletnapi Óra mutatóját „két perccel előrébb, vagyis hét perccel éjfél előttre állították” — jelenti az International Herald Tribune című párizsi napilap. „A leszerelés halogatása, a meglévő nukleáris fegyverek biztonsága felőli kételyek és a terrorizmus” miatt szánták el magukat erre a lépésre. Az órát, mely azt jelképezi, hogy mennyire közel áll a világ a nukleáris megsemmisüléshez, 1947-ben avatták fel, és azóta 17-szer állították át. Amikor a Szovjetunió 1991-ben összeomlott, a mutatót visszaállították, hogy éjfél előtt 17 percet mutasson, ám az évek során apránként egyre közelebb állították az éjfélhez. Utoljára 1998-ban tolták előrébb, amikor is éjfél előtt 14 percről 9-re állították. Azóta mindössze 3000 nukleáris fegyvert szereltek le, így még mindig több mint 31 000 van felhalmozva a nukleáris hatalmak kezében.

Svájc az ENSZ-tagság mellett döntött

„A semleges állásponton lévő Svájc egy országos szavazás útján hajszálnyi többséggel ugyan, de megszavazta, hogy felhagy az évtizedeken keresztül folytatott elszigetelődési politikájával, és belép az ENSZ-be” — jelenti a The New York Times. Ahhoz, hogy Svájc a 190. tagállamként a szervezet része lehessen, egy hivatalos kérvényt kell benyújtania az ENSZ Közgyűlésének. A tagsággal kapcsolatos előző szavazáskor 1986-ban Svájc állampolgárainak túlnyomó többsége ellenezte az indítványt, „mert attól félt, hogy ezzel a nemzet feláldozná a már hagyományként számon tartott semlegességét”. Miért változtak meg a vélemények? „Az igaz, hogy ebben az országban, Genf városában ülésezik az ENSZ Európai központja, és hogy Svájc számos ENSZ-szervezet tevékeny tagja, a kormány mégis attól félt, hogy ha továbbra is vonakodik csatlakozni, azzal politikailag és gazdaságilag aláássa az ország jövőjét, valamint nem tud majd hatékony szerepet vállalni a távoli konfliktusok elsimításában” — mondja az újság. Az ország talán a róla kialakult képen is szeretne javítani azok után, hogy nemrégiben kiderült, hogy a svájci bankok titokban felhalmozták a holokauszt áldozatainak vagyonát, és hogy Svájc a náci Németországból menekülő emberek közül nagyon sokat elutasított.

Halálos szteroidok

A becslések szerint Lengyelországban „a testépítők 60 százaléka szteroidokat szed” — olvasható a Wprost nevű lengyel hetilapban. A 17 és 18 éves fiatalok még az év elején elkezdik szedni őket, hogy „júniusra mutogathassák az izmaikat a strandon”. A szteroidok kárt tesznek a szervezetben, mégis „majdnem minden edzőteremben meg lehet vásárolni” őket. „Nemcsak a májat teszik tönkre, hanem az izmokat is” — mondja Janusz Nauman, a varsói Orvosi Egyetem egyik professzora. Ezenkívül bőr- és hajbetegségeket, hiperaktivitást, agressziót és nyugtalanító érzelmi rendellenességeket okoznak. Néhány mellékhatás csak évekkel később jelentkezik. Például a korábbi „Kelet-Németországban, ahol a sportolókat az 1950-es évektől kezdték tömni szteroidokkal, csupán az 1970-es és 80-as években észlelték az egészségkárosodás jeleit” — mondja a professzor. Emellett azok, akik szteroidokat szednek, „nagyobb valószínűséggel nyúlnak heroinhoz vagy egyéb kábítószerekhez” — teszi hozzá a lap.