Fő a biztonság
Fő a biztonság
NÉHÁNY embernek inába száll a bátorsága, ha 10 kilométerrel a föld felett találja magát. Mintha az ember dacolni kívánna a természet törvényeivel. A biztonsági előírások szigorításával és a légi közlekedés megbízhatóságának növekedésével minimálisra csökkent annak veszélye, hogy bármi is történjék a levegőben, amint az ember egy vékony fémhengerben ülve süvít keresztül az atmoszférán. Ám a rideg valóság időről időre emlékeztet minket, hogy balesetek bizony történhetnek.
Hogyan birkózzunk meg a félelemmel?
Rideg valóság ide vagy oda, az emberek időtlen idők óta vágynak arra, hogy repülhessenek. Tíz évszázaddal azelőtt, hogy Krisztus a földön járt, Dávid király a következő szavakat jegyezte le: „Vajha szárnyam volna, mint a galambnak! Elrepülnék” (Zsoltárok 55:7). Ahogyan már láthattuk, a modern technika által a repülőgép vált az egyik legbiztonságosabb közlekedési eszközzé. Igaz, a légi közlekedés nem tökéletes, de hát ebben a világban semmiről sem mondható el, hogy teljesen biztonságos és kiszámítható.
Fontos, hogy emlékezzünk erre, amikor úgy érezzük, hogy nem tudjuk megőrizni a higgadtságunkat, ha más kezében van az irányítás. Néhányan
hajlamosak úgy gondolkodni, hogy minél inkább kézben tartanak egy helyzetet, annál kevésbé van okuk a félelemre. Ha ez így van, akkor az ilyen embereknek nagyon nehéz lehet olyankor, amikor alig vagy egyáltalán nem tudnak beleszólni a dolgok menetébe, például amikor egy repülőgépen ülnek.Noha már sokat tettek azért, hogy elősegítsék a biztonságos repülést, nem ülhetünk ölbe tett kézzel. A légi közlekedésben mindenki együttműködhet annak érdekében, hogy csökkenjenek a biztonságunkra leselkedő veszélyek. Ugyanakkor a hatóságok arra figyelmeztetnek, hogy folyamatos veszélynek vagyunk kitéve. Egy bölcs bibliai példabeszéd kijelenti: „Az eszes meglátja a bajt és elrejti magát” (Példabeszédek 22:3). Okosan tesszük, ha felismerjük, hogy mindegy, milyen tevékenységben veszünk részt, valamennyi veszélyre mindig számíthatunk. Akkor sikerülhet helyesen megítélnünk a helyzetet, ha észben tartjuk, hogy repüléskor ugyanúgy elővigyázatosságra és józanságra van szükség ahhoz, hogy megőrizzük a biztonságunkat, mint más alkalmakkor.
Azok, akik gyakran repülnek, talán jobban tudnak vigyázni magukra, ha nehéz helyzetekbe kerülnek. Ez azért van, mert jobban ismerik a repülőtereket és a gépeket, mint a többi utas. Ha megtesszük a kiemelt részekben található egyszerű lépéseket, mi is hasonló jártasságra és nyugalomra tehetünk szert.
Hogyan tehetjük kellemesebbé a repülőtéri tartózkodást?
Annak ellenére, hogy a biztonsági ellenőrzőpontokon fontos feladatot látnak el, néhány utas felesleges tehernek tartja ezeket az ellenőrzéseket, különösen azok, akik sietnek. Mivel a legtöbb repülőtéren megszigorították a biztonsági intézkedéseket, az itt következő javaslatok segítségünkre lehetnek az ellenőrzőpontokon való áthaladásnál:
▪ Érkezzünk korán. Ha egy kicsivel több időnk van indulás előtt, akkor nem kell kapkodnunk, nem kell idegeskednünk, és nem okoz akkora stresszt, ha váratlanul közbejön valami, vagy ha nehézségek adódnak.
▪ Olyan légitársaságot válasszunk, mellyel elsősorban üzletemberek utaznak, ők ugyanis tájékozottak, nincs sok csomagjuk, és szeretnének minél gyorsabban haladni.
▪ Mielőtt áthaladunk a fémdetektorral ellátott kapun, nézzük meg, hogy van-e valami nálunk — például kulcs, aprópénz, ékszer vagy mobiltelefon —, amit valószínűleg jelezne a riasztó. Adjuk át ezeket az ott álló dolgozónak, mielőtt átlépünk a kapun.
▪ Gondosan fektessük kézipoggyászainkat a futószalagra, mert ha a röntgenképet vizsgáló alkalmazott nem látja tisztán, hogy mit mutat a képernyő, lehet, hogy kicsomagoltatja a táskákat, vagy újra átfuttatja őket a futószalagon.
▪ Ha úgy érezzük, hogy a poggyászunkban valamilyen szokatlan tárgyra — például a nagymama antik ezüstmandolinjára — fel fog figyelni a tisztviselő, szóljunk neki előre. Ha ésszerű magyarázatot kap arra, hogy mi az a furcsa alakzat a képernyőn, valószínűleg nem akarja majd mindenáron átvizsgálni a csomagot. Ha nagyon sürget az idő, csomagoljuk ki előre a poggyászunkat, és kérjük meg a tisztviselőt, hogy vizsgálja át kézzel.
▪ Ha megszólal a riasztó, legyünk együttműködőek, és azonnal adjunk magyarázatot. Ha a tisztviselő tudja, hogy a riasztót egy bizonyos tárgy szólaltatta meg, és van vele egy másik tisztviselő, aki kézi detektorral dolgozik, hozzá fog átirányítani.
▪ Ha valaki azzal viccelődik, hogy géprabló, vagy hogy bomba van nála, biztos, hogy lekési a járatát. Nem elég, hogy szigorú és alapos átvizsgálásban lesz része, melyet a repülőtér biztonsági emberei fognak elvégezni, de még bűncselekménnyel is vádolhatják.
Jó repülést! Kék eget!
Lehetséges-e olyan járatot választanunk, melyen biztonságban leszünk? Nos, igen. Hiszen függetlenül attól, hogy melyik járaton utazunk, nagyon jó esélyünk van arra, hogy épségben megérkezzünk. Ha kételyeink vannak, nézzünk utána, hogy milyen a híre a légitársaságnak a biztonság tekintetében. És ne feledjük, hogy bár történnek légi katasztrófák, még mindig a repülést tartják az egyik legbiztonságosabb közlekedési formának.
Mindannyian egy olyan időre tekinthetünk előre, amelyet a biztonság és a bizalom légköre jellemez majd. Ez akkor valósul meg, amikor Isten fog uralkodni a föld felett, és mivel az emberi család istenfélő és békés egyénekből fog állni, ki van zárva, hogy bárki is kockára tegye a saját vagy mások életét. Minden ember „biztonságban lesz és nyugodtan, mert nem rettenti baj” (Példabeszédek 1:33, Újfordítású revideált Biblia). *
[Lábjegyzet]
^ 19. bek. Hasonló témájú cikkek jelentek már meg az Ébredjetek! régebbi számaiban. Lásd „A még biztonságosabb légi közlekedés titka” című cikket a 2000. szeptember 22-ei számban, a „Biztonságos repülést!” címűt a 2000. szeptember 8-ai számban, a „Mi kell ahhoz, hogy mindig repüljenek?” című cikket az 1999. szeptember 8-ai számban és a „Mennyire biztonságosak a repülőgépek?” címűt az 1999. március 8-ai számban.
[Kiemelt rész/kép a 10–11. oldalon]
HOGY BIZTONSÁGOSABB LEGYEN AZ UTUNK . . .
Átszállás nélkül utazzunk. A balesetek többsége felszálláskor, emelkedéskor, süllyedéskor és leszálláskor történik. Ha átszállás nélkül utazunk, kevesebbszer vagyunk kitéve a repülés veszélyesebb szakaszainak.
Nagy gépen utazzunk. Azoknak a gépeknek, melyeket 30-nál több utas szállítására terveztek, rendszerint szigorúbb követelményeknek kell megfelelniük a tervezésnél és az alkalmassági bizonyítvány megszerzésekor. Emellett, ha súlyos szerencsétlenség történne, ami nem valószínű, akkor egy nagyobb gép utasainak több esélyük van a túlélésre.
Figyeljünk oda a felszállás előtti biztonsági tájékoztatóra. Bár úgy tűnhet, hogy minden út alkalmával ugyanazt mondják el, lehet, hogy a legközelebbi vészkijáratok máshol találhatók, attól függően, hogy milyen géppel utazunk, és hogy hol ülünk.
Ne tegyünk nehéz csomagokat az ülés fölötti csomagtartóba. Nem biztos, hogy ezek a csomagtartók elég erősek ahhoz, hogy egy légörvény esetén elbírják a nehezebb tárgyakat. Ezért inkább adjuk fel a poggyászunkat, ha azt nehéz lenne kézipoggyászként az ülés fölötti csomagtartóba tennünk.
Legyen becsatolva a biztonsági övünk, amikor ülünk. Jól jöhet a biztonsági öv nyújtotta védelem, amikor a gép váratlanul légörvénybe kerül.
Engedelmeskedjünk a légiutas-kísérőknek. A légiutas-kísérők feladata elsősorban az, hogy gondoskodjanak a biztonságról. Ha tehát az egyikük megkér minket valamire, először engedelmeskedjünk, és csak utána tegyünk fel kérdéseket.
Ne vigyünk a gépre veszélyes anyagokat. Igencsak hosszú azoknak a veszélyes anyagoknak a listája, melyeket nem szabad a repülőgépre vinni, ám ha hallgatunk a józan eszünkre, akkor nem fogunk benzint, maró anyagokat, mérges gázokat és hasonló dolgokat a gépre vinni, csak akkor, ha a légitársaság engedélyezi, és csak úgy, hogy megfelelő módon szállítjuk.
Ne igyunk túl sok alkoholt. Mindegy, hogy milyen szeszes italt fogyasztunk, a levegőben jobban megérezzük a hatását, mint a földön. Mindenesetre a mértékletesség mindig a legjobb út, bármilyen magasságban legyünk is.
Legyünk éberek. Ha netán vészhelyzet állna elő, ami nagyon ritka — például ha elővigyázatosságból kiürítik a gépet —, kövessük a légiutas-kísérők és a repülőszemélyzet utasításait, és amilyen gyorsan csak lehet, hagyjuk el a gépet.
[Forrásjelzés]
Forrás: AirSafe.com
[Kiemelt rész/kép a 12. oldalon]
NYUGTASSUK MEG A CSALÁDUNKAT
Ha utazásra készülünk, a következőképpen segíthetünk a családunknak megküzdeni az aggodalmaikkal. (Az United Behavioral Health weboldaláról)
Beszélgessünk a családtagjainkkal. Mielőtt elérkezik az utazás napja, üljünk le szeretteinkkel, és beszélgessünk velük a saját biztonságunkról és az övékről. Magyarázzuk el nekik, hogy milyen új biztonsági intézkedéseket léptettek életbe, és hogy ezek miként járulnak hozzá a biztonságos utazáshoz.
Engedjük, hogy beszéljenek aggodalmaikról. Hagyjuk, hogy családtagjaink elmondják, mi kelt bennük félelmet. Ők szeretnek minket, és nem akarják, hogy bármi is történjék velünk. Hallgassuk végig őket figyelmesen, anélkül hogy bíráló megjegyzéseket tennénk. Vegyük komolyan félelmeiket és aggodalmaikat.
Őszinte szavakkal próbáljuk meg eloszlatni nyugtalanságukat. Mondjuk el nekik, hogy mit tesznek a különböző hatóságok azért, hogy ne történhessen több terrortámadás. Beszélhetünk például a szigorú biztonsági intézkedésekről, melyeket a repülőtereken és a levegőben is bevezettek. Meglehetősen kevés az esélye annak, hogy valami szörnyű dolog fog történni a levegőben.
Tartsuk velük a kapcsolatot. Ígérjük meg a családunknak, hogy amint megérkezünk, felhívjuk őket. Távollétünk alatt rendszeresen telefonáljunk haza. Azt is fontos a tudtukra adnunk, hogy hol érhetnek el bennünket, ha valami baj van.
[Forrásjelzés]
Az United Behavioral Health weboldaláról
[Képek a 10. oldalon]
Legyünk együttműködőek az ellenőrzési pontoknál