Figyeljük a világot

Nevess, ha kedves az életed!

Egy jóízű nevetés nemcsak jókedvre derít. Néhány japán orvos szerint helyrebillenti a belső elválasztású mirigyrendszer, valamint az ideg-, illetve az immunrendszer egyensúlyát, stabilizálja a szívverést, légzést, és átmenetileg enyhítheti a reumában szenvedők tüneteit. A nevetés jó hatással van a szimpatikus idegrendszer működésére, és így javítja az izmok vérellátását, valamint fokozza az agytevékenységet. Amikor felszabadultan nevetünk, az izmainkat is tornáztatjuk. Az IHT Asahi Shimbun című újság beszámolt egy kísérletről, melynek során a vizsgálat egyik alanyának nevetés közben „az alhasi izmai ugyanannyira megfeszültek, mint amennyire a felülésekhez szükséges”. Egy oszakai elmegyógyász, Tanaka Micsio elismerően nyilatkozott a nevetés kedvező hatásáról. „A nevetés olyan, mint egy hatékony orvosság, csak nincsenek mellékhatásai” — jelentette ki.

 „Állatorvosok”

„Mostanra egyre több etológus gondolja úgy, hogy a vadon élő állatok képesek önmaguk gyógyítására, és meg is teszik ezt” — írja a londoni The Economist. A tanzániai csimpánzok úgy féregtelenítik magukat, hogy megeszik egy olyan növény belsejét, mely féregpusztító kémiai anyagokat tartalmaz. Afrika-szerte a csimpánzok kis horgokkal borított leveleket fogyasztanak el, és így pucolják ki a beleikből a férgeket. Bizonyos papagájok olyan magokat csipegetnek fel, melyekben mérgező alkaloidák vannak, de étrendjükön szerepel az iszap is, mely nyilvánvalóan semlegesíti veszélyes csemegéjük hatásait. Az alaszkai barnamedve, a kanadai sarki lúd és a farkasok növényeket esznek, hogy megszabaduljanak a beleikben lévő parazitáktól. Több vadon élő állattól vérmintát vettek, és ezek azt mutatták, hogy élőhelyükön sokuk súlyos vírus-, illetve baktériumfertőzést élt túl, olyanokat, melyek fogságban gyakran végzetesnek bizonyulnak. „Ezek a megfigyelések arra világítanak rá, hogy a vadon élő állatok valami olyasmit tudnak tenni azért, hogy egészségesek maradjanak, amit a fogságban élő társaik nem” — jelent meg a folyóiratban.

Korunk pestise

„Nemsokára már nem a pestis fog a történelem legsúlyosabb járványának számítani, hanem az AIDS — derül ki a New Scientist című magazinból. — Amikor a XIV. században a fekete halál végigsöpört Európán és Ázsián, körülbelül 40 millió ember életét oltotta ki. Most, mintegy 700 évvel később a történelem megismétli önmagát.” A British Medical Journal beszámolója szerint 2010-ig a HIV-vírus mintegy 65 millió áldozatot követel majd. Bár jelenleg többen szenvednek tuberkulózisban és maláriában, ezeknek a betegségeknek állítólag kisebb a gazdasági és társadalmi hatásuk, mint az AIDS-nek.

Szülők és tizenévesek

A londoni The Times egy cikke szerint a szülők jóval több lelki sebet szereznek a családi konfliktusok során, mint tizenéves gyermekeik. A cikk azt javasolja, hogy a szülők „ne bánjanak úgy nyűgös, serdülőkorban lévő gyermekeikkel, mintha azok hímes tojások lennének, attól félve, hogy megbántják érzékeny lelküket”. Jobb, ha „a szülők magukat védik . . . , mégpedig úgy, hogy tekintélyelvű nevelési módszereket alkalmaznak”. Laurence Steinberg professzor, a philadelphiai (Pennsylvania, USA) Temple Egyetem munkatársa, aki a kamaszok viselkedését kutatja, azt mondja, hogy sokan nem is gondolnák, hogy a gyermekek milyen könnyen felépülnek egy-egy válság után. Steinberg professzor, aki több mint tíz évig kísérte figyelemmel szülők ezreit, megjegyezte: „A tekintélyelvű szülő szeretetteljes, törődő, de erélyes, és következetesen határoz meg és tartat be irányelveket. Ugyanez jellemzi az általa megszabott korlátokat, valamint az elvárásokat is.” Azok a kamaszok, akik ilyen családban nőnek fel, rendszerint jobb teljesítményre képesek, boldogabbak, és ennélfogva kisebb valószínűséggel válnak társadalomellenes személyekké és bűntények elkövetőivé, írja a cikk.

Kell az érintés

„Ugyanolyan szükségünk van az érintésre, mint a fényre, a vízre és a táplálékra” — jelenti ki a lengyel Polityka című hetilap. Mindannyiunknak egy detektorhálózat van a bőrünk alatt, mely érzékeli a különféle érintéseket. Amikor valaki megérint minket, „az információ eljut az agyunkba, az agyunk értelmezi azt, és mosollyá, kedves megnyilvánulássá vagy valamilyen más, barátságos gesztussá alakítja”. A gyermekeknek, főleg az első éveikben, különösen nagy szükségük van testi kontaktusra. Sajnos sok szülő csak akkor érinti meg a gyermekeit, amikor öltözteti, fürdeti, eteti vagy megbünteti őket. Számos tanulmány viszont arra enged következtetni, hogy azok a gyermekek, akiket ölbe vesznek, átölelnek, megpuszilnak vagy dédelgetnek, egészségesebbek, fejlettebbek és értelmesebbek lesznek azoknál a kicsiknél, akikkel „távolságtartóan” bánnak, jegyzi meg a Polityka.

Veszélyben a világ tavai

„Bolygónkon minden tavat érint valamilyen emberi tevekénység — jelentette ki William Cosgrove a Víz Világtanács elnökhelyettese. — Megöljük a tavakat, és ez katasztrofálisnak bizonyulhat azoknak a közösségeknek, melyeknek a létük tőlük függ.” Azt is elmondta, hogy a szennyezést gyárak, gazdaságok, valamint csatornák okozzák, és lehet, hogy egy tó tisztának látszik, de már súlyos kár érte. „Egyszer csak történik valami — például megváltozik a víz hőmérséklete —, és ettől a tó ökoszisztémája váratlanul teljesen átalakulhat. Ha elkezdődik a folyamat, nehéz visszafordítani.” Egy példa erre Afrika legnagyobb tava, a Viktória-tó, amelyből az elmúlt két évtizedben több halfaj kipusztult, mivel feldolgozatlan szennyvizet engedtek bele. Súlyosan veszélyeztetett a kínai Taj-ho-tó is. A világszervezet szerint „a szakértők azt mondják, hogy jóformán járni lehet a tó felszínén a tömérdek szemét miatt”. A Reuter-hírügynökség arról számol be, hogy az emberek által használt édesvíz mintegy 90 százaléka a tavakból származik.

„Túlcsorduló szív, üres fej”

Egyre nagyobb a kereslet olyan szerelmes levelekre, melyeket hivatásos levélírók készítenek, állítja a német Die Woche című hetilap. Azok, akik nem tudják szavakba önteni az érzéseiket, bizonyos összegért igénybe vehetik „bérírók” szolgáltatásait. A szöveg lehet érzelmektől áthatott vagy hivatalos stílusú, a vevő igényeitől függően. Versek is rendelhetők, az árban közös megegyezéssel állapodnak meg. Ezek a szerelmi álvallomások nagyon különböző típusú emberektől származnak. Míg néhány „béríró” hivatásos író, illetve újságíró, addig mások hobbiból kreálnak szerelmes leveleket. Vannak, akik számítógépes kérdőíveket készítenek, és ezekből a számítógép levelet készít. A siker egyik esetben sincs garantálva. Például egy „béríró” hűséges vevője kérésére már három éve tesz „megindító ajánlatokat és ígéreteket”, ám az ostromolt barátnő még mindig nem mondott igent.

A fitt dolgozók nem hiányoznak annyit

Testmozgással csökkenthető a munkából való hiányzások száma, derül ki a Finn Fitnesztársaság tanulmányából. Sok munkaadó Finnországban ennek tudatában tesz lépéseket e nehézség orvoslására. „A finn dolgozók felét olyan munkahelyen foglalkoztatják, ahol az alkalmazottak fitneszprogramokban vehetnek részt” — írja a Finnfacts, a Finn Iparosok és Munkáltatók Szövetségének egyik kiadványa. „A vállalatoknak van dohányzásról leszoktató és fogyókúrás tanfolyamuk, ezenkívül különféle testmozgási lehetőségeket kínálnak.” A finn munkaadók több mint 67 millió dollárt áldoznak évente ilyen programokra, tudva, hogy ez többszörösen megtérül nekik azzal, hogy a dolgozóik kevesebbet hiányoznak.

Vigyázzunk a hátunkra!

„A rossz tartás, az elhízottság és az elegendő mozgás hiánya lassan tönkreteszi a gerincoszlopot” — jelenti ki az El País Semanal című spanyol újság. A fejlett országok népességének körülbelül 80 százaléka időről időre hátfájós. A spanyol Kovacs Klinika, mely gerincbántalmakra specializálódott, azt ajánlja, hogy tanuljuk meg a helyes testtartást, hogy megelőzzük és megszüntessük a hátfájdalmakat. Néhány egyszerű javaslat: Az oldalunkon aludjunk, de úgy, hogy a gerincünk egyenes tartásban legyen. Ülőhelyzetben támasszuk a szék támlájához a hátunkat. A számítógép előtt tartsuk a vállunkat természetesen. Ha le kell hajolnunk, a térdünket, ne pedig a hátunkat hajlítsuk. És amikor hosszú időn át kell egy helyben állnunk, a súlypontunk legyen az egyik lábunkon, s eközben a másik lábunkat helyezzük egy zsámolyra vagy egy lépcsőfokra.