Fiatalok kérdezik:

Hogyan küzdhetek meg a társaktól jövő nyomással?

„A társaktól jövő nyomás mindenütt tapasztalható” (Jesse, 16 éves).

„Iskoláséveim alatt az egyik legnagyobb nehézséget a társaimtól jövő nyomás jelentette” (Johnathan, 21 éves).

AZ BIZTOS, hogy a társaktól jövő nyomással számolni kell. De ne csüggedj, mert ellen lehet állni neki. Sőt, nemcsak hogy meg tudsz küzdeni vele, de még a javadra is fordíthatod. Vajon hogyan?

Rovatunk egy korábbi cikkében megbeszéltük, hogy első lépésként nagyon fontos felismerned, hogy a társaktól jövő nyomásnak ereje van, és hogy neked is vannak sebezhető pontjaid. * Milyen további lépések segíthetnek? A szükséges útmutatást Isten Szava adja meg. A Példabeszédek 24:5 (NW) a következő kijelentést teszi: „az olyan ember, akinek ismerete van, megújítja erejét.” Mi az az ismeret, amely megújíthatja erődet a társaktól jövő nyomással szemben? Mielőtt válaszolnánk erre a kérdésre, nézzük meg, hogy mi adhat a társaktól jövő nyomásnak hatalmat feletted?

Az önbizalom hiánya gondokat okozhat

Azokat a fiatalokat, akik Jehova Tanúi, néha különösen nagy feladat elé állítja a társaiktól jövő nyomás, mivel az életmódjuk magában foglalja azt is, hogy beszéljenek másoknak a hitükről (Máté 28:19, 20). Te is úgy érzed, hogy időnként nehéz megosztanod a hitedet más fiatalokkal? Ezzel nem vagy egyedül. Egy 18 éves lány, Melanie így beszél erről: „Nem gondoltam volna, hogy ennyire nehéz lesz megmondanom a többieknek, hogy Tanú vagyok.” Majd hozzáfűzi: „Amikor végre összeszedtem a bátorságomat, és elhatároztam, hogy elmondom nekik, újra elfogott a félelem.” Melanie-t a jelek szerint a társaitól való félelem tartotta vissza.

A Biblia megnyugtatólag elmondja, hogy még olyan férfiakkal és nőkkel is, akiknek rendíthetetlen volt a hitük, megtörtént, hogy vonakodtak másoknak Istenről beszélni. A fiatal Jeremiás például tisztában volt vele, hogy gúnyolni és üldözni fogják, ha engedelmeskedik Isten parancsának és bátran szól.  Jeremiásnak emellett nem volt önbizalma. Miért nem? „Ímé, én nem tudok beszélni; hiszen ifjú vagyok én!” — mondta Istennek. Vajon Isten is úgy gondolta, hogy mivel Jeremiás még fiatal, nem alkalmas arra, hogy beszéljen róla? Nem. Jehova ezekkel a szavakkal bíztatta a prófétát: „Ne mondd ezt: Ifjú vagyok én.” Majd egy fontos megbízatást adott a bizonytalankodó fiatalembernek (Jeremiás 1:6, 7).

Ha nincsen önbizalmunk, azaz hiányzik belőlünk a magabiztosság, az nagyon megnehezítheti a küzdelmet a társaktól jövő nyomással szemben. A kutatások is ezt támasztják alá. Ott van például egy tudós, Muzafer Sherif, híres kísérlete, melyet 1937-ben végzett. Kísérleti alanyait egy sötét szobába küldte, ahol csupán egyetlen fénypontot láthattak, majd megkérdezte tőlük, hogy milyen messzire látták a fénypontot elmozdulni.

A pont tulajdonképpen egy helyben maradt, a mozgás optikai csalódás volt. Amikor külön-külön végezte rajtuk a kísérletet, minden személy a saját maga becsléseire hagyatkozott a látszólagos mozgást illetően. Ám mi történt, amikor csoportosan vizsgálta őket, és arra kérte a résztvevőket, hogy hangosan mondják el véleményüket? Nem voltak biztosak a saját megítélésükben, ezért egymást befolyásolták. Minél többször estek át a teszten, annál egyöntetűbbé váltak a vélemények, mígnem kialakult egy „csoportos nézet”. Még akkor is a csoport közös véleménye befolyásolta őket, amikor később újból egyénenként kellett dönteniük.

Ez a kísérlet valami igen fontosat mutat meg nekünk. Ha valaki nem biztos a dolgában, vagyis önbizalomhiányban szenved, nagyobb az esély arra, hogy a társai befolyásolni tudják. Ez elgondolkodtató, ugye? Elvégre a társaktól jövő nyomás sokkal jelentősebb kérdésekben is befolyásolhat minket. Például abban, hogy miként vélekedünk a házasság előtti nemi életről és a kábítószerekről. Még az életcéljainkat is mások szabhatják meg. Ha engedjük, hogy ezekben a kérdésekben a „csoportos nézet” formálja a gondolkodásunkat, annak szörnyű következményei lehetnek a jövőnkre nézve (2Mózes 23:2). De mit tehetünk ellene?

Nos, mit gondolsz, milyen eredménnyel végezted volna el a tesztet, ha egészen biztosan tudod, hogy a fénypont végig mozdulatlan volt? Valószínűleg nem hagyatkoztál volna a csoport véleményére. Igen, arra van szükségünk, hogy biztosak legyünk a dolgunkban. De milyen fajta bizalomról van szó, és hogyan építsük magunkban ezt a bizalmat?

Legyen Jehova a bizodalmad

Talán már sokat hallottál arról, hogy milyen jó, ha az ember építi az önbizalmát. Arról viszont megoszlanak a vélemények, hogy milyen módszerekre és mekkora önbizalomra van szükségünk. A Biblia ezt a kiegyensúlyozott tanácsot adja: „azt mondom mindenkinek köztetek, hogy ne gondoljon többet magáról, mint amennyit szükséges gondolni, hanem úgy  gondolkodjon, hogy józan elméje legyen” (Róma 12:3). Egy másik fordítás így adja vissza ezt a verset: „Azt mondom mindegyikőtöknek, hogy ne becsülje magát többre a valódi értékénél, hanem józanul mérje fel saját magát” (Charles B. Williams).

Ha ’józanul méred fel’ a ’valódi értékedet’, akkor nem fogsz hiúvá, önteltté vagy beképzeltté válni. De a kiegyensúlyozott szemléletmódhoz az is hozzátartozik, hogy bízzál valamennyire a valódi képességeidben, abban, hogy tudsz gondolkodni, érvelni és ésszerű döntéseket hozni. A Teremtőd ’értelmi képességgel’ ruházott fel téged, ez pedig nem csekély ajándék (Róma 12:1). Ha ezt észben tartod, akkor sikerülhet felülkerekedned a késztetésen, hogy átengedd másoknak a döntést a saját ügyeidben. De a bizalomnak egy másik formája még nagyobb védelmet jelent.

Dávid király ihletés alatt ezt írta: „te vagy az én reménységem, oh Uram, Istenem, és bizodalmam gyermekségemtől fogva” (Zsoltárok 71:5). Igen, Dávid egész fiatal kora óta kétkedés nélkül bízott égi Atyjában. „Gyermek” volt még, talán tizenéves, amikor Góliát, a filiszteus óriás párbajra hívta Izrael katonáit. A katonák megrettentek (1Sámuel 17:11, 33). Lehet, hogy némileg egymásra is rossz hatással voltak. Talán lehangoló beszélgetésekbe elegyedtek maguk között, hogy Góliát milyen hatalmas, és micsoda rettenthetetlen harcos, és hogy őrültnek kell lennie annak, aki ki mer állni ellene. Dávidra azonban nem voltak hatással a társai. Miért nem?

Figyeld meg, mit mondott Dávid Góliátnak: „Te karddal, dárdával és paizszsal jössz ellenem, én pedig a Seregek Urának, Izráel seregei Istenének nevében megyek ellened, a kit te gyalázattal illetél” (1Sámuel 17:45). Dávid nagyon is tisztában volt vele, hogy Góliát hatalmas, erős, és hogy jól fel van fegyverkezve. De volt valami, amiben olyan biztos volt, mint abban, hogy ég van a feje felett. Tudta, hogy Góliátot még csak össze sem lehet hasonlítani Jehova Istennel. És ha Jehova Dáviddal volt, akkor miért kellett volna Dávidnak Góliáttól tartania? Dávidnak az Istenbe vetett bizalma védelmet jelentett. A társaktól jövő nyomás, ha mégoly erős volt is, nem tántoríthatta meg.

Te is ugyanígy bízol Jehovában? Ő ma is ugyanaz, mint aki Dávid idejében volt (Malakiás 3:6; Jakab 1:17). Minél jobban megismered őt, annál biztosabb leszel mindabban, amit a Szavában mond neked (János 17:17). A Biblia örök és megbízható irányelvei mutatni fogják az utat az élet ösvényén, és segítenek majd ellenállnod a társaidtól jövő nyomásnak. De van még valami, amit megtehetsz amellett, hogy Jehovába veted a bizalmad.

Válassz magadnak jó tanácsadókat

Isten Szava kiemeli, hogy milyen fontos jó irányítást találnunk. „Az értelmes szerezzen érett tanácsokat” — mondja a Példabeszédek 1:5. A szüleid, akik a szívükön viselik a sorsodat, segíthetnek a helyes úton járnod. Indira, aki ezt nagyon jól tudja, megosztja velünk a tapasztalatát: „A szüleim mindig a Bibliából érveltek nekem, és azon voltak, hogy Jehovát valóságos személlyé tegyék az életemben. Ennek köszönhetem, hogy most az igazság útján járok.” Sok fiatal hasonlóan érez.

Ha a keresztény gyülekezet tagja vagy, nagyszerű támogatókra lelhetsz a kinevezett felvigyázók, vagyis a vének, illetve más érett keresztények személyében. A fiatal Nadia elmondja: „Őszintén felnéztem a gyülekezetemben szolgáló vénekre. Emlékszem egy előadásra, mely kifejezetten a fiatalok szükségleteivel foglalkozott, és az elnöklő felvigyázó tartotta meg. Az összejövetel után a barátnőmmel teljesen fel voltunk villanyozva, mert úgy éreztük, hogy pontosan azokat a nehézségeket éljük át, amelyekről beszélt.”

Ugyancsak hatásos fegyver lehet a társaktól való félelem ellen, ha engeded, hogy jó hatással legyenek rád mások. Ha bölcsen választasz magadnak barátokat, ők segíthetnek, hogy mindig helyes célok és irányelvek vezéreljenek. Hogyan sikerülhet jól választanod? Tartsd észben a következő tanácsot: „A ki jár a bölcsekkel, bölcs lesz; a ki pedig magát társul adja a bolondokhoz, megromol” (Példabeszédek 13:20). Nadia vigyázott arra, hogy bölcs barátokat válasszon magának az iskolában, mégpedig a hívőtársai közül, mert ők ugyanazokat az erkölcsi irányelveket követik, mint Nadia. „Amikor az iskolában a fiúk megkörnyékeztek minket, mondván, hogy »beszélgetni« szeretnének, egymást buzdítottuk” — emlékszik vissza. A jól megválasztott barátok segíthetnek a legjobbat kihoznod magadból. Megéri a fáradságot, hogy ilyen társakat keress magadnak.

Biztos lehetsz benne, hogy ha elmélyíted a Jehovába vetett bizalmadat, kikéred az érett keresztények tanácsát, és bölcsen választod meg a barátaidat, sikerül majd megküzdened a társaktól jövő nyomással. Sőt, te is jó hatással lehetsz a barátaidra, és segíthetsz nekik veled együtt az élethez vezető úton járni.

[Lábjegyzet]

[Oldalidézet a 26. oldalon]

Válassz magadnak megfelelő barátokat; olyanokat, akik hozzád hasonlóan szeretik Istent és az irányadó mértékeit

[Képek a 26. oldalon]

„Rossz társaságok megrontanak hasznos szokásokat” (1Korintus 15:33)

„A ki jár a bölcsekkel, bölcs lesz” (Példabeszédek 13:20)