Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Figyeljük a világot

Figyeljük a világot

Figyeljük a világot

Egyre nagyobb méreteket öltő gond

„Világszerte ijesztően megnőtt” az elhízott felnőttek és gyermekek száma, s most már a legszegényebb országok némelyike sem kivétel, írja a The Lancet című folyóirat. Az Észak-Karolinai Egyetem közgazdásza és táplálkozással foglalkozó epidemiológusa, Barry Popkin szerint ez részben a technikai fejlődésnek tudható be, mivel a kukorica, szója, gyapot és egyéb növények magvából étkezési olajakat tudunk kivonni. „Az ázsiai és afrikai országokban leginkább ezek az olajok növelik a naponta fogyasztott táplálék kalóriaértékét” — mondja a The Lancet. Ezenkívül a kormányzatok mezőgazdasági és kereskedelmi politikája lehetővé teszi alacsony árú cukor exportálását, így a gyárosok olcsó ízfokozó termékhez jutnak. Ráadásul fokozatosan további kilókat szednek magukra az emberek, mivel sok területen a technikai vívmányok miatt a munkások kevesebbet mozognak, és csekélyebb energiakifejtéssel kell dolgozniuk. A táplálkozási és egészségügyi szakembereket az aggasztja, hogy az elhízás olyan krónikus betegségek kialakulásához vezethet, mint a cukorbetegség, a magas vérnyomás, valamint a szív- és érrendszeri betegségek.

Furcsa új organizmus

A németországi Regensburgi Egyetem tudósai érdekes baktériumot fedeztek fel a vulkanikus óceánfenéken Izlandtól északra. A baktérium csak forrásban lévő, oxigénmentes, kénben gazdag vízben él meg, derül ki a Der Spiegel magazinból. A baktériumok onnan kapták a Nanoarchaeum equitans (lovagló őstörpe) nevet, hogy egy jóval nagyobb organizmus, az Ignicoccus (tűzgolyó) felszínén élnek, és úgy tűnik, hogy a növekedésük szempontjából is ki vannak szolgáltatva neki. Mivel az átmérőjük csupán 400 nanométer, ezek a baktériumok annyira parányiak, hogy „több mint hatmillió elférne belőlük egy tű hegyén” — írja a beszámoló. Abban is rendkívüliek, hogy DNS-ük még 500 000 bázispárt sem tartalmaz. „Ezért az őstörpe az eddigi ismereteink szerint a legkisebb génkészletű élőlény” — jelenti ki a Der Spiegel.

„Hírességek imádata”

„Az utóbbi időben végzett pszichológiai vizsgálatok eredményei arra engednek következtetni, hogy sok ember életében egyre inkább a hírességek imádata tölti be a vallás helyét” — mondja dr. Raj Persaud elmeorvos. A londoni The Sunday Timesban megjelent egyik cikkében Persaud doktor kijelenti, hogy minél jobban gyengül egy személy vallási meggyőződése, annál valószínűbb, hogy hírességeket kezd „imádni”. Az imádatnak ezt a formáját azok gyakorolják, akik hajlandók óriási összegeket fizetni, hogy összegyűjthessenek olyan tárgyakat, melyek hírességeké voltak, vagy amelyekhez azok hozzáértek. Persaud doktor szerint a „hírességimádóknak” olyan az értékrendjük és az életstílusuk, mint a kedvencüknek, többnyire azt gondolva róluk, hogy sohasem tesznek rosszat, valamint hogy „más szabályok vonatkoznak rájuk, olyanok, melyeket az egyszerű halandók képtelenek megérteni, és amelyek iránt toleránsnak kell lenni”. Abból is nyilvánvaló a hírességek hatása, hogy milyen sokba kerülnek az autogramjukkal ellátott termékek, valamint hogy a fontos orvosi kérdésekben az emberek ugyanolyan döntéseket hoznak, mint ők, jegyzi meg dr. Persaud, majd hozzáfűzi: „Úgy tűnik, hogy az imádatunk a föld leghatalmasabb személyeivé tette a hírességeket: olyanok lettek, mint a földre szállt istenek.”

A vakok 25 százaléka Indiában él

„India azzal szerzett magának kétes hírnevet, hogy 12 millió vaknak a hazája; ez a szám a világ vak lakosságának 25 százaléka” — írja az indiai Deccan Herald. A Youth Vision India, 2002 tanulmánya (mely azokra az adatokra épül, melyeket India több mint 40 városában gyűjtöttek össze az egyetemeken és iskolákban) arra is rámutatott, „hogy a látásjavításra szoruló fiataloknak több mint 50 százaléka nem is tudja, hogy baj van a látásával”. Az adatok azt tükrözik, hogy az országban a látászavarok többségét fénytörési hibák és hályogok teszik ki, ezek pedig korrigálhatók lennének. Az Indiában kialakult nehézség leginkább annak a számlájára írható, hogy „az emberek nem tudják, hogy ellátásra szorulnak, és kevés a szemész — állítja az újságcikk. — Indiában csupán 5000 szemész van, pedig a WHO szerint 40 000-re lenne szükség.”

Végre van inuit Biblia!

A Kanadai Bibliatársulatnak 23 évébe tellett, mire elkészítette a teljes Bibliát a kanadai inuitok által beszélt inuktitut nyelven. A fordítók kemény fába vágták a fejszéjüket. „Nehéz volt egy olyan kultúra nyelvéről fordítani, amelyben juhok, tevék, szamarak és pálmafák vannak, egy olyan nép nyelvére, mely a fókákat, rozmárokat ismeri, és csak igen kevés növényről van tudomása” — mondta Hart Wiens, a Kanadai Bibliatársulat bibliafordításokért felelős igazgatója. „A Bibliában például számos szó van a pálmafára, Nunavutban [Kanada legészakabbi területén] viszont nincs egy árva fa sem, és emiatt nehéz lefordítani ezeket a szavakat.” Az inuktitut nyelv körülbelül 28 000 kanadainak az anyanyelve. A National Post szerint „a Bibliához jelenleg több mint 2285 nyelven lehet hozzájutni”.

„Internetözvegyek”

A londoni The Times Nagy-Britannia legnagyobb házassági tanácsadó szervezetét, a Relate-et idézve rámutat, hogy az internet túlzott, illetve rossz célra való használata gyakran okoz feszültségeket a házasságokban. „Férjek és feleségek panaszkodnak amiatt, hogy »internetözvegyekké« váltak, mert a házastársuk ügyet sem vet rájuk, miközben a csevegőkben órákon át számítógépes üzeneteket küldözget idegeneknek, zeneszámokat és játékokat tölt le, vagy pornográfiát néz.” A házastársak meghitt kapcsolatát azok az internetes oldalak is veszélyeztethetik, melyek lehetőséget teremtenek arra, hogy a felek e-mailen keresztül újjáélesszék régi románcaikat, vagy belekóstolhassanak a kiberszexbe. A Relate évente 90 000 házaspárnak ad házassági tanácsot, mely párok 10 százaléka az internetet okolja a nehézségeiért. Ráadásul egyre nagyobb gondról van szó. A Relate vezetője, Angela Sibson ezt mondja: „Tanácsadóink arról számolnak be, hogy az internet egyre többször tesz tönkre kapcsolatokat.”

Elöregedő lakosság

„A lakosság elöregedése világjelenség, amelynek vagy már most, vagy a jövőben minden férfi, nő és gyermek érezni fogja a hatását, bárhol éljen is . . . 2050-re az emberiség történelmében először a világ időseinek a száma meghaladja majd a fiatalokét” — mondta Ivan Šimonovic, a Gazdasági és Szociális Tanács elnöke 2002 áprilisában az öregedésről tartott második világkonferencián Madridban. Az ENSZ főtitkára, Kofi Annan a konferencián kijelentette, hogy ötven éven belül a 60 év felettiek száma 600 millióról csaknem 2 milliárdra növekszik majd, fölülmúlva a 15 év alattiak számát. Azt is mondta, hogy ezeknek az idős személyeknek a 80 százaléka a fejlődő országokban fog élni. A lakosság összetételében megmutatkozó jelentős változásokhoz hozzájárul, hogy világszerte kevesebb gyermek születik, és nőtt az emberek élettartama. A konferencián amellett emeltek szót, hogy növekedjen az egészségügyben dolgozók, valamint az egészségügyi szolgáltatások száma, hogy kielégíthetők legyenek az idősek különleges szükségletei, és így „biztonságban és méltóságteljesen” élhessék öreg napjaikat.

Ellenérzést kiváltó bélyegek

„A bélyegeken megjelenített vallási személyiségek és témák olykor kellemetlenségeket idéznek elő” — írja az izraeli The Jerusalem Post című újság. Egy dél-afrikai bevándorlónak, Alan Silvernek kezébe került egy olyan bélyeg, melyen a posta a héber hónapokat jeleníti meg. „Egy nagyítóval nézve Silver észrevette, hogy az elúl hónapot ábrázoló bélyegen többször is rajta van Isten neve, mely a zsidó törvény szerint csak szent célokra használható” — derül ki az újságból. A férfi megmutatta a bélyeget a rabbijának, az pedig „úgy határozott, hogy a zsidó törvény alapján tilos az elúl-bélyeg használata. Senki se vásárolja meg, rendelkezett a rabbi, és ha már valakinek van ilyen bélyege, tegye az eltemetésre váró szent szövegek közé, és ne dobja a kukába.” Nem ez az első vitát szító bélyeg. Menahem Mendel Schneerson lubavicsi rabbi néhány követője például azt a bélyeget kifogásolta, mely a rabbi emlékére készült, kijelentve, hogy ő „nem halt meg”. Mások amellett kardoskodtak, hogy „helytelen megnyalni egy olyan bélyeg hátulját, mely a rabbijukat ábrázolja, és az sem elfogadható, hogy a bélyegre pecsét kerüljön”. A bélyeg nem került forgalomba.