Figyeljük a világot

„Telemami” finomabbat főz

Madridban az elfoglalt, egyedül élő fiatalok, akik szeretnek finomakat enni, de nincs sem idejük, sem kedvük, hogy főzzenek, egy újfajta módszerhez folyamodhatnak. Az interneten keresztül felfogadhatnak egy „telemamit”, tudósít az El País című spanyolországi újság. Fogadott mamájuk heti kétszer taxival küld nekik egészséges házi ételt, amely több napig kitart. Az ételek változatosak: hal, tésztafélék, zöldségek, hüvelyesek, hús, gyümölcs és tejtermékek. A „telemami” telefonon kapcsolatot tart minden új fogadott „gyermekével”, hogy ellenőrizze a hűtőszekrény tartalmát, hogy megtudja, mi ízlik nekik, és mire van szükségük. Irodák naponta rendelhetnek ételt négy vagy több személyre, és van hétvégi menü is.

 „Békalagút”

A kanadai Vancouver-szigeten épülő autópályán dolgozó mérnökök meglepetten fedezték fel, hogy az autópálya egy másik fontos utat keresztez: „a varangyok útvonalát”. A Beautiful British Columbia folyóirat szerint „három centiméteres hegyi varangyok százezreit” látták átkelni a még befejezetlen autópályán, ugyanis ezek az állatok éppen akkor költöztek a szaporodásra alkalmas mocsarakból a magasabban fekvő élőhelyeikre. Az autópályán sok varangy elpusztulhat, és ez „igencsak fejtörést okozott a mérnököknek”. Hogyan oldhatnák meg ezt a nehézséget? Craig Barlow, az építkezés környezetvédelmi vezetője azt mondta, hogy a mérnökök készítettek egy „kerítésrendszert, amely a vándorló varangyokat az autópálya alá épített száraz csatornákba tereli”. A folyóirat még hozzáfűzi, hogy a hegyi varangyok „rendkívül érzékenyek a vízszennyezésre, az élőhelyük elvesztésére és az éghajlatváltozásra”.

Szélhámosok nyerészkednek a szeptember 11-ei tragédián

Még egy nap sem telt el a 2001. szeptember 11-ei terrortámadások után, máris tolvajok és szélhámosok kezdték kihasználni a gyászoló és nagylelkű embereket. Némelyek mentésben részt vevő munkásnak tüntették fel magukat, és loptak a helyszínről. Még egy háromtonnás földmozgató gépet is elloptak az egyik éjszaka. Rengeteg csaló jelent meg. Voltak, akik hasznavehetetlen eszközöket árusítottak, melyek állításuk szerint megvédenek a bioterrorizmustól, vagy éppen gyógyítják a lépfenét. Mások emléktárgyként árultak olyan földdel teli csomagokat, amelyekről azt hazudták, hogy a Ground Zero helyszínéről származnak. Sokan követeltek pénzt hamis életbiztosítások vagy ingatlankárok alapján. Egy házaspár megpróbált pénzt gyűjteni azzal az indokkal, hogy lakásuk, amely valójában hat kilométerre volt a helyszíntől, megsérült a katasztrófa miatt. Rengetegen kaptak kártérítést olyan „elhunyt” rokonok kapcsán, akik még mindig élnek vagy sosem léteztek. Házalók például zászlókat és kitűzőket árusítottak azt mondva, hogy a bevételt segélyszervezeteknek fogják átutalni, de soha nem utaltak át semmit a befolyt összegekből. Szélhámosok weblapokat használtak fel, hogy pénzt csikarhassanak ki, amelyet állításuk szerint az áldozatoknak juttatnak el. Némelyek az eltűntek listájáról választottak ki neveket, majd felkeresték azok családjait, hogy olyan személyes adatokhoz jussanak, amelyeket aztán arra használhatnak, hogy ellophassák az áldozatok személyazonosságát. Még mindig tartanak a nyomozások ezekben az ügyekben.

A tuberkulózis továbbra is fenyeget

A Clarín című Buenos Aires-i újság beszámol arról, hogy a tuberkulózist (tbc) egyáltalán nem sikerült még leküzdeni. Ez különösen olyan országokban igaz, ahol jelentős méreteket ölt a szegénység. Argentínában „évente 14 000 új megbetegedést regisztrálnak” — jelenti ki az újságcikk. „Az Egészségügyi Világszervezet egyik jelentése szerint . . . ez a betegség továbbra is körülbelül kétmillió embert öl meg évente.” A tbc-t gyakran hozzák összefüggésbe a rosszultápláltsággal és a szegénységgel, de mivel nagyon fertőző, ezért mindenki veszélyben van. „A tuberkulózis igen ragályos betegség, és nem tisztel semmiféle rendű és rangú embert” — mondja dr. Julio González Montaner, aki a tbc elleni, gyógyszerekkel folytatott küzdelem úttörője. Véleménye az, hogy bárki megfertőződhet a repülőn, a lakókörnyezetében vagy a munkahelyén.

Az első, fényszennyezést tiltó törvény

A Cseh Köztársaság az első olyan ország, amely törvényt alkotott a fényszennyezés tiltására, írja a Berliner Morgenpost. A légkör megvédésére kiadott törvény 2002. június 1-jével lépett hatályba. A csillagászok és általánosságban a lakosság körében is igen nagy támogatásra talált. A törvény szerint fényszennyezést jelent „minden olyan szabadtéri mesterséges fény, amely a szándékolt irányon kívül mást is megvilágít, és különösen akkor, ha a horizont fölé vetődik a fénye”. A polgárokat és a szervezeteket arra kötelezik, hogy árnyékolt lámpák felhasználásával igyekezzenek elérni, hogy kevesebb legyen a szétszóródó fény, amely megzavarja az éjszakai égbolt megfigyelését. Már június 1-je előtt Brno belvárosában ilyen lámpatesteket használtak, és ezzel észrevehetően csökkentették a szétszóródó fény mennyiségét. „A javulás szemmel látható” — mondta Jan Hollan cseh csillagász.

Rosszul olvasnak

Mennyire jól oktatják a tanulókat manapság? A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet 32 ország 265 000 tizenöt éves, középiskolába járó tanulójának a bevonásával készített egy tanulmányt. A tanulókkal felmérést írattak, hogy megállapítsák, „milyen mértékben sajátították el a kötelező oktatás befejezéséhez közeledve az ahhoz kellő ismeretet és tudást, hogy a társadalom teljes értékű tagjaivá válhassanak”. Feltárták, hogy a tanulók 6 százaléka elbukott „az olvasási gyakorlat legelemibb szintjén”. További 12 százalékuk csak „nagyon alapszintű olvasási feladatokra volt képes, például egyszerű információ megtalálására vagy egy szöveg fő témájának azonosítására”. Általánosságban véve az írni-olvasni tudást tekintve a lányok az összes országban jobb eredményt értek el, mint a fiúk. A finn tanulók olvasnak a legjobban, míg a japán és a koreai tanulók a legjobbak a természettudományokban és a matematikában. „Huszonnyolc országból 20-ban a tanulók több mint egynegyede olyan helynek tekinti az iskolát, ahová nem szívesen jár” — írja a tanulmány.

Hírek, melyekből nem lett címlapsztori

„Milyen események nem kaptak nyilvánosságot a médiában [a 2001. szeptember 11-ei] »apokalipszis« miatt?” — tette fel a kérdést a Médias című francia folyóirat. Franciaországban 12 országos és helyi újságban nem jelentek meg a címlapon a következő hírek: lelőttek egy amerikai vadászgépet Irak felett, földrengés pusztított Tajvanon, egy tájfun öt ember életét követelte Japánban, és vallási erőszak miatt legalább 165 embert megöltek Nigériában. Ezenkívül azok között a hírek között, amelyeket a Világkereskedelmi Központ katasztrófája háttérbe szorított, volt egy sportbotrány, valamint egy beszámoló arról, hogy egy 15 éves lány halálra szúrt egy 14 éves fiút. Egy sportújság volt az egyetlen francia napilap, amelyik megtartotta az eredeti főcímet. De a Médias szerint ez azért történt, mert a címoldalra nem érkezett meg időben egy kép, amely focistákat mutatott, akik a kezdőrúgás előtt egyperces néma csenddel emlékeztek a katasztrófára.

A dohányzás 40 éves hagyatéka

A brit Királyi Orvostársaság által 1962-ben kiadott Smoking and Health című kiadvány volt „Angliában az első olyan nyílt figyelmeztetés a dohányzás veszélyeire, amely egy hivatalos testülettől származott” — jelenti ki a londoni The Independent. Akkor a férfiak 70 és a nők 43 százaléka dohányzott. Az azt követő 40 évben „Angliában ötmillió ember halt meg a dohányzás miatt, azaz tizenkétszer annyi, mint ahányan életüket vesztették itt a második világháborúban”. Bár most a férfiaknak csupán 29, a nőknek meg 25 százaléka dohányzik, a cigarettát „még mindig izgalmasnak és kívánatosnak feltüntetve adják el a fiataloknak” — mondja a The Independent. Az orvostársaság egy mostanában kiadott jelentése szerint a dohányzás újra tért hódít, és még mindig a legnagyobb veszélyt jelenti az emberek egészségére. Sir Richard Doll, aki egy 1950-ben közzétett, újdonság erejével ható tanulmányban összekapcsolta a dohányzást a tüdőrákkal, kijelenti, hogy sosem túl késő leszokni, majd hozzáfűzi: „Azt üzenem mindenkinek, hogy hagyja abba a dohányzást, és élvezze jobban és tovább az életet.”