Tüzes tollú táncosok

AZ ÉBREDJETEK! KENYAI ÍRÓJÁTÓL

MICSODA hangzavar! A távoli tó folytonos, izgatott gágogástól visszhangzik. Több ezer rózsaszín madár gázol a ragyogó, smaragdzöld vízben. Az égbolt megtelik velük, amikor kecsesen szárnyra kapnak. A tó felett köröznek, és amint hosszú, vékony szárnyaik meglebbennek, fel-felvillanó bíborvörös szín tarkítja az eget. E hatalmas madársereglet káprázatos színével egyszerűen lélegzetelállító! A Kelet-afrikai-árok rózsaszín flamingói feltehetően a madárvilág legcsodásabb teremtményei.

Hosszúlábú és kecses

Már őseinket is elbűvölte a flamingó szép, törékeny testalkata. Hosszú nyakú alakját kőbe vésték, és egyiptomi hieroglifákon örökítették meg. Külsejét olyannyira egyedülállónak és bámulatosnak tartották, hogy az egyiptomiak Ré isten megtestesítőjeként tisztelték. Sudár, íves nyakával és vékony, kecses lábaival ősi barlangrajzokon is látható.

Napjainkban a föld négy flamingófajnak ad otthont Afrikában, Dél-Amerikában, Eurázsiában és a Karib-tenger vidékén. A fajok közül a kis flamingó a legapróbb termetű. Gyönyörű színezetét sötét rózsaszín tollazata és élénkpiros lábai adják. A rózsás flamingó kétszer akkora, mint a kis  flamingó; a 140 centiméteres magasságot is eléri. Abban viszont minden flamingófaj megegyezik, hogy a csőrük a közepe táján finoman lefelé görbül. Bájos látványt nyújtanak vele.

Mielőtt a magasba emelkednek, elegáns szárnycsapásokkal fürgén futni kezdenek a vízben, így véve lendületet a repüléshez. Hosszú nyakukat és fejüket előrenyújtják, lábaikat pedig maguk mögött mereven tartják; ezzel az eleganciával szelik keresztül az eget. A becslések szerint 4 millió flamingó él a Kelet-afrikai-árok mentén.

Egy zord vidék törékeny madarai

Az Afrikai-árokrendszert benépesítő rengeteg flamingó a sós tavakat kedveli. Az itt található, mintegy láncot alkotó tavak azonban nem olyanok, mint máshol. Annyira sok bennük a nátrium-karbonát, hogy a víz olajos tapintású tőle, és marja az ember bőrét. Az árokrendszer tavainál a hőmérséklet 65 Celsius-fokra is felszökhet. A tavak pezsgő vize csak úgy árasztja a kén és a sós víz erőteljes szagát, mely megreked a forró levegőben. Olyan töméntelen mennyiségű lúgos vegyület és só található a vízben, hogy ezek az ásványi anyagok kikristályosodnak, és fehér, kérges lerakódásokat képeznek a tópartok mentén.

Nem sok élőlény képes életben maradni ilyen maró hatású vízben. De néhány parányi teremtmény, például a mikroszkopikus méretű kékeszöld alga kibírja. A forró, trópusi nap felhevíti a lúgos vizet, kiváló közeget teremtve ahhoz, hogy az algák nagy számban szaporodhassanak. Olyan rengeteg van belőlük a vízben, hogy a tavat zölddé változtatják. Ezek a láncszerűen elhelyezkedő sós tavak smaragdkövekkel kirakott, pompás nyakékként díszítik a Kelet-afrikai-árkon végigvonuló hegyeket és völgyeket.

Döbbenetes, hogy egy olyan törékeny teremtmény, mint a flamingó, képes életben maradni  ebben a zord, barátságtalan környezetben. Pedig a flamingó csodálatosan érzi itt magát. Rendkívül hosszú lábaiban nem tesz kárt a maró hatású víz, úszóhártyáinak köszönhetően pedig nem süllyed bele a puha, ragadós iszapba. A kis flamingót a sajátos testfelépítése tökéletesen alkalmassá teszi az életre ezen a könyörtelen helyen. A csőrében parányi szarulemezek találhatók. Miután felszívja a vizet, a lemezek segítségével kiszűri belőle a tó vizének felső 5-7 centiméterében hemzsegő mikroorganizmusokat. Amikor a flamingó táplálkozik, csőrét közvetlenül a víz felszíne alatt, fejjel lefelé tartja úgy, hogy a csőre hegye visszafelé nézzen. Nyelve pumpaként dolgozik: felszívja a vizet, majd az apró szarulemezkéken keresztül kipréseli, melyek felfogják a mikroszkopikus méretű élőlényeket.

Színpompás udvarlás

A reggeli nap magasra emelkedik a gyönyörű zöld tó felett; olyan, mintha egy gigantikus függöny gördülne fel. Az aranyszínű fényben hatalmas flamingóraj tűnik elő. Vörösen izzó tollaik szinte lángba borítják a víz felszínét. A madarak szorosan egymás mellé tömörülnek. A násztáncot járó flamingók csoportjai  magasra nyújtott nyakkal masíroznak a vízben, s közben csőrüket egyik oldalról a másikra ingatják.

Amint a madarak csoportjai ellentétes irányban elhaladnak egymás mellett, a nap fénye visszaverődik finom tollazatukról, és az élénkvörös és rózsaszín váltakozásával egy mozaikkép rajzolódik ki. A flamingók fel-le ugrálnak és táncolnak, s miközben szárnyukat kitárják, megvillannak élénkvörös tollaik. Gyönyörű színeiket fitogtatva nekiiramodnak, a vízből a levegőbe emelkednek, majd újból leszállnak és megismétlik a jelenetet. A flamingók olyan szorosan simulnak egymáshoz, hogy egyetlen flamingó sem dönthet úgy, hogy magányosan kap szárnyra. Először meg kell várnia, amíg a raj szélén lévő madarak nekirugaszkodnak. Izgatott gágogásukkal és csacsogásukkal fülsiketítő zajt csapnak.

Majd miután besötétedett, váratlanul az egész raj tovaszáll. Hosszú sorokban vagy V alakzatban több száz kilométert repülnek, mígnem elérik úti céljukat: egy olyan sós tavat, mely alkalmas a költésre és fiókáik felnevelésére. Különös módon ezzel egy időben ugyanez történik az árokrendszer többi sós tavánál is.

Csúnyácskából gyönyörűvé lesz

A flamingók a fészekrakáshoz távoli, nehezen megközelíthető tavakat választanak. Az elszigeteltség nagyon fontos, mivel a fészkelő madarak hihetetlenül érzékenyek. Ha a szülőket háborgatják, előfordul, hogy otthagyják a tojásukat, és többé nem törődnek vele.

A fészkelő raj lázasan tevékenykedik. A szülők óriási izgalommal fognak hozzá az építkezéshez. Hosszú nyakukat meghajtva sarat és madárürüléket nyalábolnak fel, s ezekből meg néhány tollból egy körülbelül 40 centiméter magas, kúp alakú buckát alakítanak ki. A tetejébe kis, lapos mélyedést készítenek, melyben egy darab tojás fér el. A mélyedés megvédi a tojást a tó sekély, lúgos vizétől. Rövid időn belül több százezer flamingófióka lát napvilágot. A szülők hatalmas csoportokban hagyják el fészkelőhelyüket, majd térnek oda vissza, s ezt számtalanszor megismétlik, miközben fáradhatatlanul etetik és gondozzák éhes fiókáikat.

Majd amikor a fiókák már elég idősek ahhoz, hogy járni tudjanak, a szülők hirtelen felkerekednek, és csemetéiket maguk mögött hagyva a tó egy másik részére repülnek, ahol a kékeszöld alga tápanyagokban gazdagabb, és több található belőle. Itt, fiókáiktól távol, nyugodtan táplálkozhatnak, és feltöltődhetnek energiával. A fiókák hatalmas kavalkádját — akárcsak az óvodásokat — néhány hátramaradt felnőtt madár egybegyűjti. A csibéket istápoló felnőttek átterelgetik a lármás seregletet a sópadokon, miközben le nem veszik róluk a szemüket. Végül a fiókák újból a szüleikkel lehetnek. Bámulatos módon a nagy kavarodás ellenére a szülők felismerik csemetéjüket, és folytatják a gondozását.

A fiókák esetlenek, és egy cseppet sem hasonlítanak pompás külsejű szüleikre. Gyermeteg lábaik és nyakuk rövid, csőrük egyenes, tollazatuk közönséges fehér. Ám lábaik hamarosan növekedésnek indulnak, nyakuk megnyúlik és meghajlik, csőrük pedig lefelé görbül, és felveszi a flamingókra oly jellemző, finom, hajlott formát. Beletelik két-három évbe, míg a kissé csúnyácska fiókák gyönyörű, tüzes tollú flamingókká cseperednek. Majd miután megtalálják párjukat, csatlakoznak a flamingók nagy rózsaszín rajához, mely olyan kellemes kiegészítője a Kelet-afrikai-árok sós tavainak.

A flamingó kecsessége és szépsége csodálatos példája az intelligens tervezésnek. Amint figyelemmel kísérjük ezt a kedves teremtményt a természetben, mind a látványa, mind a hangja kellemes érzéssel tölt el minket. Ami viszont még ennél is fontosabb, növeli az értékelésünket és a szeretetünket csodálatos Teremtője, Jehova Isten iránt.

[Kép a 17. oldalon]

Rózsás flamingók

[Kép a 17. oldalon]

Kis flamingók

[Képek a 18. oldalon]

A fiókák egy cseppet sem hasonlítanak pompás külsejű szüleikre