Szíria — Az izgalmas múlt nyomában

AZ ÓKORI világ kereskedelmi útvonalainak egyik kereszteződésében feküdt. A Földközi-tenger vidékéről Kínába, valamint az Egyiptomból Anatóliába tartó karavánok hajdanán itt találkoztak. Akkád, Babilon, Egyiptom, Perzsia, Görögország és Róma seregei dübörögtek keresztül rajta. Évszázadokkal később a törökök és a keresztesek is megfordultak itt. A modern időkben a franciák és a britek vívtak csatákat azért, hogy az uralmuk alá vonják.

Napjainkban a területnek egy része továbbra is azt a nevet viseli, melyről évezredekkel ezelőtt ismeretes volt: Szíria. Bár azóta nagyon sokat változott, még mindig látni az izgalmas múlt jeleit. Mivel az ország szerepet játszott a bibliai történelemben, a Szentírás tanulmányozóinak még érdekesebb az, amit megtudhatnak róla.

Egy ókori város, Damaszkusz

Vegyük például Damaszkuszt, Szíria fővárosát. A világ egyik legrégibb olyan városának tartják, melyet a megalapítása óta folyamatosan laknak. Az Antilibanon nevű hegység lábánál fekszik, és a Barada-folyó keresztezi, ezért évszázadokon át hívogató oázisként terült el a nagy Szír-sivatag peremén. Valószínű, hogy Ábrahám patriarcha érintette a várost, amikor dél felé, Kánaánba tartott, és a „Damaskusbeli Eliézert” szolgaként a háznépébe vette (1Mózes 15:2).

Majdnem ezer évvel később a szíriai Sóbából való (czobeus) királyok Izrael első királya, Saul ellen harcoltak (1Sámuel 14:47). Izrael második királya, Dávid szintén háborúzott Arám (Szíria héber neve) királyai ellen, le is győzte őket, és „állandó sereget [helyezett] a damaskusi Siriába” (2Sámuel 8:3–8). Izrael és Szíria között így hosszan tartó ellenségeskedés alakult ki (1Királyok 11:23–25).

Az i. sz. első századra a szíriaiak és a zsidók a jelek szerint már nem voltak ádáz ellenségei egymásnak. A zsidók még számos zsinagógát is működtettek Damaszkuszban abban az időben. Biztosan emlékszünk rá, hogy a tárzuszi Saul (később Pál) a Jeruzsálemből Damaszkuszba tartó úton tért át a kereszténységre (Cselekedetek 9:1–8).

Damaszkusz ma már nem őrzi Ábrahám lábnyomait, sem Dávid győztes csatáinak emlékét. Ám a régi római város maradványai még megvannak, és az a főútvonal is, mely a régi városon  halad keresztül az ókori római Via Recta (Egyenes utca) vonalát követve. Ebben az utcában állt az a ház, ahol Anániás Saulra talált, miután Saul Damaszkuszhoz közel egy csoda hatására áttért a keresztényiségre (Cselekedetek 9:10–19). Bár az utca ma teljesen másképp fest, mint a római időkben, Pál apostol nagyszerű életpályája itt kezdődött. Az Egyenes utca a római Báb-Sarki-kapuba torkollik. A városfalak és a tetejükre épített házak láttán jobban el tudjuk képzelni azt a jelenetet, amikor Pálnak sikerült elmenekülnie úgy, hogy egy falnyíláson át egy kosárban leeresztették (Cselekedetek 9:23–25; 2Korintus 11:32, 33).

Palmüra — Egy történelmi jelentőségű oázis

Damaszkusztól északkeletre körülbelül háromórányi autóútra egy fantasztikus régészeti lelőhely fekszik: Palmüra, azaz a bibliai Tádmor (2Krónika 8:4). A Földközi-tenger és az Eufrátesz között félúton található oázist olyan források öntözik, melyek a tőle északra emelkedő hegyek mélyéről fakadnak. Az ókori kereskedelmi útvonal, mely Mezopotámiát és a tőle nyugatra fekvő országokat összekötötte, a „termékeny félhold” mentén haladt, Palmürától tehát jóval északabbra. Ám az i. e. első században északon nem volt stabil a politikai helyzet, így a rövidebb, délebbre fekvő útvonal vált kedvezőbbé. Palmüra ekkor kezdett felvirágozni.

Róma egyesítette Palmürát Szíriával — mely akkor Róma egyik provinciája volt —, mivel a város katonai  szempontból védelmet nyújtott a birodalom keleti szélén. Később azonban független várossá nyilvánították. A város egyik fenséges, oszlopsorral szegélyezett utcáján monumentális templomok és árkádok, egy színház, valamint számos fürdő sorakozott. Mindkét oldalon kikövezték a fedett sétányokat a gyalogosoknak, az utca központi részét viszont burkolat nélkül hagyták, hogy a tevekaravánoknak könnyebb legyen végighaladni rajta. A keleten lévő Kína és India, valamint a nyugati görög-római világ között közlekedő karavánok mind megpihentek Palmürában. Ott aztán adót kellett fizetniük a selymek, fűszerek és más árucikkek után, melyeket szállítottak.

Palmüra lakossága az i. sz. harmadik században, amikor a város a virágkorát élte, körülbelül 200 000 volt. Ebben az időben történt, hogy a nagyra törő Zenobia királynő harcba szállt Rómával, s végül i. sz. 272-ben vereséget szenvedett. Zenobia ezáltal akaratán kívül beteljesített egy részt abból a próféciából, melyet Dániel próféta jegyzett fel úgy 800 évvel korábban (Dániel, 11. fejezet). * Zenobia veresége után Palmüra egy ideig még stratégiai fontosságú pontja maradt a Római Birodalomnak, de korábbi tekintélyes pozícióját és dicsőségét soha nem nyerte vissza.

Az Eufráteszhez érkezve

Palmürától északkeleti irányba, a sivatagon át háromórányi autóútra fekszik Deir-ez-Zór (Daýr az Zawr) városa, ahonnan az ember szeme elé tárul a hatalmas Eufrátesz. Ez a történelmi nevezetességű folyó Anatólia keleti részének (Törökország ázsiai részének) hegységeiben ered, Szíriába Kárkemistől egy kicsivel északra lép be, majd az országot délkelet felé átszelve eléri Irakot. Az iraki határtól nem messze két ókori szíriai város romjai találhatók.

Száz kilométernyire délkeletre, az Eufrátesz egyik kanyarulatában terül el az egykor erődítménynek szolgáló, ma romokban heverő város, Dúra-Európosz. További 25 kilométerre délkeletre található az a hely, ahol egykor a Mari nevű város feküdt. Gazdag kereskedelmi város volt, amíg Hammurápi babiloni király el nem pusztította az i. e. XVIII. században. A királyi palota levéltárában legalább 15 000 vésett agyagtáblára bukkantak. Ezek a dokumentumok nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy életre keljen a korszak történelme.

Amikor Hammurápi seregei letarolták a várost, a falak felső részét döntötték romba, így az alul meghúzódó helyiségek megteltek téglával és földdel, épségben megőrizve az ott található falfestményeket, szobrokat, kerámiákat és számos más tárgyat, míg 1933-ban francia régészek fel nem tárták a területet. A leleteket Damaszkusz és Aleppó múzeumaiban, valamint a párizsi Louvre-ban lehet megtekinteni.

Északnyugat-Szíria ókori városai

Az Eufrátesz mentén északnyugat felé haladva Aleppóba (Halabba) érkezünk. Aleppót Damaszkuszhoz hasonlóan a világ legrégibb olyan városai közé sorolják, melyeket a megalapításuk óta folyamatosan laknak. Aleppó „szúkjai” a Közel-Kelet legfestőibb fedett bazárjai közé tartoznak.

Aleppótól nem messze délre található Tell-Mardih. Ezen a helyen hajdanán egy Ebla nevű városállam feküdt. Ebla befolyásos kereskedelmi város volt; az i. e. harmadik évezred második felében uralta Szíria északi részét. Az ott végzett ásatások során egy olyan templom maradványaira bukkantak, melyet a babiloni istennőnek, Istárnak szenteltek. A régészek egy királyi palotát is feltártak, melynek levéltára körülbelül 17 000 agyagtáblát rejtett. Az Eblában felszínre hozott leleteket az idlibi múzeumban helyezték el; ez egy kis város 25 kilométernyire az ásatás helyszínétől.

Déli irányban a Damaszkusz felé vezető úton található Hamāh, a bibliai Hámát (4Mózes 13:22). Hamāh városát az Orontes-folyó kanyarulatai Szíria egyik legkellemesebb helyévé varázsolják. A következő állomás Rász-Samra, ahol az ókorban egy Ugarit nevű város állt. Az i. e. harmadik és második évezredben Ugarit gazdag kereskedelmi és kikötőváros volt. Baálnak és Dágonnak az imádatáról volt híres. A francia régészek 1929-től kezdődően egyik agyagtáblát és vésett bronztárgyat találták a másik után, melyek ékes bizonyítékát adják, hogy mennyire lealacsonyodott volt a Baál-imádat. Így jobban megértjük, hogy miért ítélte pusztulásra Isten a Baált imádó kánaánitákat (5Mózes 7:1–4).

Igen, a mai Szíriában még mindig felfedezhetjük izgalmas múltjának jeleit.

[Lábjegyzet]

[Térkép a 24–25. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

FÖLDKÖZI-TENGER

‐‐ Vitatott határok

EGYIPTOM

 IZRAEL

JORDÁNIA

LIBANON

SZÍRIA

DAMASZKUSZ

Barada

Orontes

Hamāh (Hámát)

Ugarit (Rász-Samra)

Ebla (Tell-Mardih)

Aleppó (Halab)

Kárkemis (Jarābulus)

Eufrátesz

Zenobia

Deir-ez-Zór

Dúra-Európosz

Mari

Palmüra (Tádmor)

IRAK

TÖRÖKORSZÁG

[Képek a 24. oldalon]

Damaszkusz (lent) és az Egyenes utca (fent)

[Kép a 25. oldalon]

Kaptár alakú házak

[Kép a 25. oldalon]

Ugarit

[Kép a 25. oldalon]

Hamāh

[Kép a 26. oldalon]

Mari

[Kép a 26. oldalon]

Aleppó

[Forrásjelzés]

© Jean-Leo Dugast/Panos Pictures

[Kép a 26. oldalon]

Királyi palota, Ebla

[Kép a 26. oldalon]

Zenobiai pásztorok

[Képek a 26. oldalon]

Palmüra

[Kép a 26. oldalon]

Az Eufrátesz Dúra-Európosznál

[Képek forrásának jelzése a 25. oldalon]

Gyermekek: © Jean-Leo Dugast/Panos Pictures; kaptár alakú házak: © Nik Wheeler