A Biblia nézőpontja

Van megbocsáthatatlan bűn?

VAN-E nagyobb büntetés a halálnál? Igen, a feltámadás reménysége nélküli halál. Azokra vár ilyen sors, akik megbocsáthatatlan bűnt követnek el. Jézus beszélt egy olyan bűnről, amely „nem bocsáttatik meg” (Máté 12:31).

A Biblia azonban azt mondja Istenről, hogy megbocsátó. Az emberek lehetnek ugyan haragtartók és kiengesztelhetetlenek, Isten mégis „bővelkedik a megbocsátásban” (Ézsaiás 55:7–9). Mi több, Isten — noha ez neki szívfájdalmat okozott — elküldte drága Fiát a földre, hogy engesztelő áldozat legyen. Ez az áldozat annyira értékes, hogy képes eltörölni a bűneinket (János 3:16, 17; Cselekedetek 3:19; 1János 2:1, 2).

Isten a neki megfelelő időben sok olyan személyt fel fog támasztani, aki súlyos bűnt követett el, de nem fogja felelősségre vonni őket a múltjukért (Cselekedetek 24:15; Róma 6:23). Jézus valójában azt mondta, hogy a megbocsáthatatlan bűn kivételével „mindenfajta bűn és káromlás megbocsáttatik” (Máté 12:31). Felvetődhet hát a kérdés, hogy mi lehet annyira rettenetes, hogy Isten nem bocsátja meg.

Amikor nincs lehetőség megbánásra

Jézus figyelmeztetése arra vonatkozott, amikor valaki készakarva, előre megfontoltan ’káromolja a szellemet’. Az ilyen bűn alól nincs felmentés, „a dolgok ezen rendszerében sem, és az eljövendőben sem” (Máté 12:31, 32). Azok, akik ilyen bűnt követnek el, nem lesznek feltámasztva.

Mi számít a szellem elleni káromlásnak? Ez a szívből jön, és aki ilyet tesz, azt bizonyítja magáról, hogy szemléletmódját és szándékait gyűlölködés hatja át. Ha valaki szándékosan száll szembe Isten szent szellemével, azzal tetézi a bűnét. Szemléltetésül: A törvény általában különbséget tesz előre megfontolt szándékkal elkövetett emberölés és nem szándékos emberölés között. Ezt az alapján teszi, hogy valaki akarattal követi-e el a bűncselekményt, és hogy milyen módon hajtja végre. Halálbüntetést csak az előre megfontolt szándékkal elkövetett emberölésért szabnak ki.

Pál apostol, aki korábban káromló volt, ezt mondta: „irgalmasságot tanúsítottak irántam, mivelhogy tudatlan voltam” (1Timóteus 1:13). A szent szellem elleni bűn azt jelenti, hogy valaki szándékosan helyezkedik szembe a szellemmel.  Ez magában foglalja azt, hogy olyannyira gonosz a szívállapota, hogy már nincs visszaút.

Pál nyilvánvalóan erre a fajta bűnre utalt, amikor ezt írta: „lehetetlen, hogy akiket egyszer s mindenkorra megvilágosítottak, s akik megízlelték az égi ingyenajándékot, és akik szent szellemnek lettek részesei, s akik megízlelték Isten kiváló szavát és a dolgok eljövendő rendszerének erőit, ám elpártoltak, azokat újra felélesszék a megbánásra” (Héberek 6:4–6). Az apostol ezt is kijelentette: „ha készakarva gyakorolunk bűnt, miután megkaptuk az igazság pontos ismeretét, akkor nincs többé hátra áldozat a bűnökért” (Héberek 10:26).

Kora néhány vallási vezetőjének a magatartása indította Jézust arra, hogy óva intsen a megbocsáthatatlan bűntől. De ők nem figyeltek oda a figyelmeztetésre, sőt, még meg is ölették Jézust. Később cáfolhatatlan bizonyítékról szereztek tudomást azt illetően, hogy a szent szellem csodát hajtott végre. Megtudták, hogy Jézus feltámadt. Világos volt, hogy Jézus a Krisztus. Mégis gonoszul cselekedtek a szent szellem ellen: fizettek a római katonáknak, hogy hazugságot terjesszenek Jézus feltámadásáról (Máté 28:11–15).

Figyelmeztetés az igaz keresztényeknek

Miért szívlelik meg az igaz keresztények a megbocsáthatatlan bűnnel kapcsolatos figyelmeztetést? Azért, mert bár pontos ismeretünk van Istenről és a szellemének a tevékenységéről, gonosz szív fejlődhet ki bennünk (Héberek 3:12). Nem szabad azt gondolnunk, hogy ez sohasem történhet meg velünk. Vegyük például Iskariót Júdás esetét, aki egykor Jézus hűséges követője volt. A 12 apostol közé választották, tehát biztosan voltak jó tulajdonságai. De az élete egy szakaszában hagyta, hogy a gonosz gondolatok és vágyak halmozódjanak a szívében, és ezek végül úrrá lettek rajta. Azzal egy időben, hogy szemtanúja volt Jézus hihetetlen csodáinak, pénzt lopott, majd pénzért szántszándékkal elárulta Isten Fiát.

Néhányan, akik valaha hűséges keresztények voltak, talán keserűségtől, büszkeségtől vagy kapzsiságtól hajtva, készakarva eltávolodtak Istentől, és most hitehagyottként harcolnak Isten szelleme ellen. Ők tudatosan szembehelyezkednek azzal, amit a szellem tagadhatatlanul megvalósít. Vajon ezek a személyek megbocsáthatatlan bűnt követnek el? A végső ítélet Jehova kezében van (Róma 14:12).

A mások fölötti ítélkezés helyett inkább tegyünk meg mindent, hogy mi magunk ne kövessünk el titkos bűnöket, mivel ezek fokozatosan megkeményíthetik a szívünket (Efézus 4:30). Találjunk vigaszt abban a tudatban, hogy Jehova bővelkedik a megbocsátásban. Ha megbánást tanúsítunk, még akkor is megbocsát nekünk, ha súlyos bűnt követtünk el (Ézsaiás 1:18, 19).

[Kép a 12–13. oldalon]

Néhány farizeus megbocsáthatatlan bűnt követett el