Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Mélyen gyökerező gond sokrétű következményekkel

Mélyen gyökerező gond sokrétű következményekkel

Mélyen gyökerező gond sokrétű következményekkel

„Éhes voltam, erre felállítottak egy bizottságot, hogy éhségemet tanulmányozzák. Hontalan voltam, mire beszámolót írtak sorsomról. Beteg voltam, ezért ülést rendeztek, hogy megvitassák a hátrányos helyzetűek körülményeit. Keserves helyzetemet minden szemszögből megvizsgálták, mégis változatlanul éhes, hontalan és beteg vagyok” (ismeretlen szerző).

BÁR a világ különböző szervezetei rengeteget fáradoztak már azon, hogy senkinek se kelljen alultápláltságban szenvednie, reményeiket nem sikerült megvalósítaniuk. Az Egyesült Nemzetek Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) 1996-ban megrendezett Világélelmezési Csúcsértekezletén * például kitűzték célul, hogy 2015-re a felére — tehát körülbelül 400 millióra — csökkentik a világ alultápláltjainak számát.

Az erőfeszítéseknek volt némi gyümölcse, ami dicséretes. Ám sajnálatos módon a FAO egy nemrégiben kiadott jelentésében elismerte: „Be kell vallani, hogy már nem csökken olyan ütemesen az alultápláltak száma” (The State of Food Insecurity in the World 2001). A csúcsértekezleten kitűzött cél a jelek szerint tehát még mindig elérhetetlen. Sőt, a jelentés rámutat, hogy „a legtöbb fejlődő országban még számottevően meg is nőtt az alultápláltak száma”.

Miért olyan nehéz legyőzni ezt az ellenséget? Hogy megkapjuk a választ, először határozzuk meg, hogy mit jelent az alultápláltság, majd vizsgáljuk meg, hogy mennyire sokrétűek a következményei, és milyen mélyen gyökerező gonddal nézünk szembe.

Az alultápláltság okai

Alultápláltság a tápanyagok elégtelen felszívódása miatt alakul ki, ami általában két okra vezethető vissza: 1. elégtelen fehérje-, kalória, vitamin- és ásványianyag-felvételre, valamint 2. gyakori fertőzésekre.

A hasmenés, kanyaró, malária, légzőszervi megbetegedések és hasonló bántalmak nagyon megerőltetik a szervezetet, és tápanyagveszteséggel járnak. A betegek étvágya csökken, és kevesebbet esznek, ezért a betegségek szerepet játszanak az alultápláltság kialakulásában. Egy alultáplált gyermek viszont hajlamosabb a fertőzésekre. Az így kialakuló ördögi kör nagyban hozzájárul a fehérje-energia alultápláltságban elhunytak számának növekedéséhez.

Miért fenyegeti nagyobb veszély a gyermekeket? Azért, mert életüknek ebben a szakaszában gyorsabban növekednek, így a szervezetüknek több kalóriára és fehérjére van szüksége. A terhes és szoptató nőknek hasonló szükségleteik vannak, így náluk is könnyen kialakulhat az alultápláltság.

A gyermek gondjai gyakran már a születés előtt elkezdődnek. Ha az anya a terhesség előtt és alatt alultápláltságban szenved, vagy nem táplálkozik helyesen, az újszülött alacsony testsúllyal fog világra jönni. Ha a gyermeket ráadásul túl korán választják el, nem a megfelelő ételeket kapja és higiéniailag nem kielégítő környezetben nevelkedik, alultáplálttá válhat.

A szükséges tápanyagok hiánya miatt a gyermek visszamarad a növekedésben és a fejlődésben. Sokat sír és betegeskedik. Ahogy az állapota rosszabbodik, a testsúlyhiány egyre nyilvánvalóbbá válik; a szeme beesett lesz, a kutacsa (a feje tetején lévő lágy rész) bemélyed, a bőre és a szövetei elvesztik rugalmasságukat, és tartósan alacsony lesz a testhőmérséklete.

Az alultápláltság más módokon is jelentkezhet, és ezekben az esetekben is lassíthatja a növekedést. Például a gyermek akkor is visszamarad a növekedésben, ha a szervezete nem jut elég ásványi anyaghoz és vitaminhoz, melyek közül különösen fontos a vas, a jód és a cink, valamint az A-vitamin. Az ENSZ Gyermekalapja (UNICEF) rámutat, hogy világszerte körülbelül 100 millió kisgyermek szenved A-vitamin-hiányban. Az A-vitamin-hiány pedig vakságot okoz, és gyengíti az immunrendszert, kiszolgáltatottabbá téve a gyermeket a fertőzéseknek.

Sokrétű következmények

Az alultápláltság tönkreteszi az ember szervezetét, különösen a gyermekekét. Minden szervben és szervrendszerben zavart okozhat. A szív, vese, gyomor, belek, tüdő és az agy mind károsodhatnak.

Különböző vizsgálatokból kiderült, hogy a gyermekeknél a lassú növekedés kapcsolatban áll a szellemi visszamaradottsággal, valamint a gyenge iskolai és szellemi teljesítménnyel. Az ENSZ egyik jelentése szerint ezek az alultápláltság legsúlyosabb hosszú távú következményei.

Ha egy alultápláltságban szenvedő gyermeknek sikerül átvészelnie a helyzetét, akkor is fennáll a veszélye, hogy a következmények felnőttkoráig elkísérik. Az UNICEF ezt nagyon sajnálatosnak tartja, és kifejti: „Az emberi intellektus ilyen óriási mértékben való kiapasztása — ráadásul olyan okok miatt, melyek szinte teljes egészében elkerülhetők — nemcsak hogy határtalan pazarlásnak, de már egyenesen bűncselekménynek számít.” Láthatjuk hát, hogy az alultápláltság hosszú távú következményei nagyon aggasztóak. Nemrégiben végzett kutatások feltárták, hogy a csecsemőkori alultápláltság hajlamossá teheti felnőttkorában az embert néhány krónikus betegségre, úgymint a szívbetegségre, a cukorbetegségre és a magas vérnyomásra.

De nem a súlyos alultápláltság ad okot a legnagyobb aggodalomra, mint ahogy ezt az UNICEF is elismeri: „Az alultápláltság miatt bekövetkező haláleseteknek több mint a 75 százaléka nem súlyos, hanem enyhe és mérsékelt alultápláltság következménye.” (Kiemelés tőlünk.) Az enyhe, illetve mérsékelt alultápláltságban szenvedő gyermekeknél olyan betegségek alakulhatnak ki, melyek hosszú távon megnehezítik az életüket, ezért nagyon fontos észrevenni egy gyermeken az alultápláltság jeleit, hogy megfelelő kezelésben részesülhessen. (Lásd a  7. oldalon található részt.)

Mélyen gyökerező gond

Ahogy korábban megjegyeztük, az alultápláltság közvetlen oka az élelmiszerhiány. Ám a háttérben meghúzódó társadalmi, gazdasági, kulturális és környezeti okok mélyebben gyökereznek. Az alultápláltságért egyebek között a szegénységet lehet a leginkább okolni, mely több millió embert tart fogva, különösen a fejlődő országokban. De a szegénység nemcsak kiváltó ok, hanem következmény is, hiszen az alultápláltság rontja az emberek teljesítőképességét, s így fokozza a szegénységet.

De a lista folytatódik. A tudatlanság rossz táplálkozási szokásokat eredményez. Ahogyan láthattuk, a fertőzéseknek is szerepük van az alultápláltság kialakulásában. A társadalmi és kulturális okok között az egyenlőtlen élelmiszerelosztást és a nőkkel szembeni megkülönböztetést lehet megemlíteni. A nők gyakran „utoljára esznek, és ők kapják a legkisebb adagot”, azaz először a férfiak esznek, és csak ők laknak jól. A nőktől a tanulás lehetőségét is megvonják, pedig az segítene nekik, hogy jobban a gondjukat tudják viselni a gyermekeiknek.

Ezenfelül az ember környezetében adódó problémák — például a természeti katasztrófák és a háborúk — miatt csökken az élelmiszertermelés. A korábban idézett FAO-jelentés szerint, ha csak az 1999 októberétől 2001 júniusáig eltelt időszakra gondolunk, 22 országban volt szárazság, 17-et dúlt fel nagy erejű szélvihar vagy árvíz, 14-ben tört ki polgárháború vagy konfliktus, 3 vészelt át kegyetlenül hideg teleket és kettőt rázott meg földrengés (The State of Food Insecurity in the World 2001).

Kezelés és megelőzés

Milyen kezelést lehet alkalmazni egy alultáplált gyermek gyógyítására? Ha a gyermek állapota súlyos, talán az a legjobb, ha kezdetben kórházi ellátást kap. Egy orvosoknak készült kézikönyv, melyet az Egészségügyi Világszervezet állított össze, elmondja, hogy az orvos először felméri a gyermek állapotát, és kezeli a fertőzéseket és a kiszáradás tüneteit. A táplálást apránként kezdik, eleinte legtöbbször csövön keresztül. A kezelésnek ez a kezdeti szakasza egy hétig is eltarthat.

Ezt egy rehabilitációs időszak követi, amikor a gyermeknek újból anyatejet adnak, és minél több táplálék elfogyasztására ösztönzik. Ez alatt az időszak alatt fontos érzelmi és fizikai kapcsolatot ápolni a gyermekkel. A figyelmes gondoskodás és a szeretet meglepően nagy mértékben előmozdíthatja a gyermek fejlődését. Ez az a pont, amikor az anya oktatásban részesülhet a gyermekgondozást illetően, hogy megtanulja, miként tud megfelelő ételeket és tiszta, egészséges környezetet biztosítani, s így megelőzni a visszaesést. A gyermek ezek után hazamehet a kórházból, fontos azonban időnként visszavinni ellenőrzésre.

A legjobb módszer viszont kétség kívül a megelőzés. Ezért számos országban különböző kormány- és magánkézben lévő szervezetek olyan programokat indítottak, melyek keretén belül táplálék-kiegészítőket biztosítanak, és növelik a piacra kerülő ételek tápértékét. A közösségek is sokat tesznek az alultápláltság kialakulásának megelőzése érdekében: programokat szerveznek a helyes táplálkozás oktatására, vigyáznak az ivóvízkészletre, illemhelyeket állítanak fel, tisztán tartják a környezetet, támogatják az oltási kampányokat és figyelemmel kísérik a gyermekek növekedését és fejlődését.

De mit tehet egyénileg az ember, hogy megelőzze a bajt? A 8. oldalon található rész hasznos tanácsokkal szolgál. Az ott olvasható javaslatok mellett Georgina Toussaint gyermekgyógyász és táplálkozási szakértő azt tanácsolja, hogy a szülést követő hetedik napon az anya vigye vissza ellenőrzésre a gyermekét a kicsi orvosához vagy a kórházba, majd ezt ismételje meg, amikor a gyermek egy hónapos lesz, és azt követően minden hónapban. Akkor is forduljon orvoshoz, ha a gyermekén kiszáradás jeleit észleli, vagy ha a kicsinek súlyos hasmenése van, illetve lázas.

Noha az itt felsorolt javaslatok alkalmazásával sikerülhet javítani egy gyermek étrendjén, az alultápláltság azért mégiscsak egy súlyos gond, méghozzá olyannyira súlyos, hogy az emberek nem fognak tudni teljes egészében megbirkózni vele. Az Encyclopædia Britannica rámutat: „Még mindig nagy gondot jelent az, hogy miként lehetne minden ember számára elegendő táplálékot és a helyes táplálkozásról oktatást biztosítani.” Akkor hát reménykedhetünk-e egy olyan időben, amikor a „néma vész” nem fogja többé fenyegetni az emberiséget?

[Lábjegyzet]

^ 3. bek. A Világélelmezési Csúcsértekezletről az Ébredjetek! 1997. augusztus 8-i számának 12—4. oldala szolgál bővebb információval.

[Kiemelt rész a 7. oldalon]

 AZ ALULTÁPLÁLTSÁG TÜNETEI A GYERMEKEKNÉL

Hogyan mérik fel az orvosok egy gyermek tápláltsági állapotát? Különböző jelekre és tünetekre összpontosítanak, a táplálkozási szokásokról kérdeznek, és laboratóriumi vizsgálatot rendelnek el. Általában azonban mérésekre támaszkodnak, melyek által elég pontos eredményt kapnak. Méreteket vesznek a gyermekről, majd az adatokat összevetik a szabványosított táblázatokkal. Ebből meg tudják állapítani az alultápláltság típusát és súlyosságát.

Leginkább a testsúly, a testmagasság és a felkar vastagságának megállapítása segít az orvosoknak. Ha összehasonlítják a testsúlyt és az életkort, abból fel tudják mérni az alultápláltság mértékét. Ha súlyos esetről van szó, a gyermek erőtlen és kórosan sovány. Az alultápláltság súlyosnak tekinthető, ha a gyermek testsúlya a normálisnál több mint 40 százalékkal kevesebb; mérsékeltnek, ha 25-40 százalékkal kevesebb; és enyhének, ha 10-25 százalékkal kevesebb. Ha a testmagasság az életkorhoz viszonyítva nagyon alacsony, az krónikus alultápláltságot jelezhet. Ilyenkor a gyermek megáll a növekedésben.

A fehérje-energia alultápláltság legsúlyosabb formái a marazmus, a kwashiorkor és a kettő kombinációja. A marazmus (fokozatos elgyengülés) a 6-18 hónapos csecsemőknél alakul ki. A betegség lassú folyamat eredménye; tartós kalória- és tápanyaghiányra vezethető vissza, mely fakadhat abból, hogy túl kevés anyatejet kap, vagy az anyatejet túlságosan felhígított tápszerrel helyettesítik. A gyermek testsúlya nagyon lecsökken, olyan kevés izomszövete van, hogy a bőre a csontjaihoz tapad, és a növekedése visszamaradott. Arca koravén. A gyermek ingerlékeny és sokat sír.

A „kwashiorkor” — egy afrikai nyelvjárásból vett kifejezés — azt jelenti, hogy ’kiszorított gyermek’. Olyan gyermekre utalnak vele, akit újszülött testvére kiszorít az anya melléről. Ez a fajta alultápláltság elválasztás után alakul ki, s bár a gyermek kalóriahiányban is szenved, állapotát elsősorban súlyos fehérjehiány váltja ki. Ennek következtében a szervezetben felgyülemlik a víz, így a gyermek végtagjai és hasa püffedt. Van, hogy az arca is megduzzad, és olyanná válik, mint a telihold. A bőr sebes, a haj színe és szerkezete módosul. A máj megnagyobbodik, a gyermek közönyös és szomorú. A korábban említett Erik is ezekkel a tünetekkel küszködött. Az édesanyja egy hónapi szoptatás után túlhígított tehéntejjel kezdte etetni. Három hónapos korától zöldséglevest és cukros vizet kapott, és egy szomszéd gondjaira lett bízva.

A fehérje-energia alultápláltság harmadik típusa mind a marazmus, mind a kwashioskor néhány tünetét magában foglalja. Ha a fent említett tüneteket nem kezelik időben, a beteg meghalhat.

[Kiemelt rész/kép a 8. oldalon]

AZ ALULTÁPLÁLTSÁG MEGELŐZÉSE A GYERMEKEKNÉL

▪ Nagyon fontos, hogy az anya javítson az étrendjén. A terhes és szoptató nőknek több kalóriára és fehérjére van szükségük. A fehérje különösen fontos, mert elősegíti a tejelválasztást. Ahol tehát élelmiszerhiány van, ott a fogamzóképes nők és a kisgyermekek szükségleteit kell előtérbe helyezni.

▪ Egy csecsemőnek majdnem minden esetben az anyatej a legmegfelelőbb táplálék, kiváltképp élete első néhány napjában, mivel az anyatej olyan antitesteket tartalmaz, melyek védelmet nyújtanak a picinek a fertőzésekkel szemben. Körülbelül négy hónapos koráig az anyatejből minden olyan tápanyaghoz hozzájut, melyre szüksége van a megfelelő növekedéshez és fejlődéshez.

▪ A negyedik-hatodik hónapban már többféle ételt is ehet a gyermek, bár továbbra is az anyatej marad az elsődleges tápanyagforrása. Apránként lehet pépesített gyümölcsöt és zöldséget adni neki. Egyszerre csak egy új ételhez szoktassuk hozzá. Két-három napon belül, amikor megszokja az új ételt, jöhet a következő. Természetesen sokszor türelemre és többszöri próbálkozásra van szükség, míg végül a kicsi elfogadja az új ízt. Az étel készítése közben ne feledjük: a tisztaság mindennél fontosabb! Alaposan mossuk meg az élelmiszereket, és tisztítsuk meg a konyhai eszközöket!

▪ Az öt-kilenc hónapos csecsemők szervezete rendszerint már több kalóriát és fehérjét igényel, mint amennyit a tejből nyer. Folyamatosan új ételeket kell belevenni a gyermek étrendjébe, és nem szabad feladni a próbálkozást. Először gabonafélékből és zöldségekből készült bébiételekkel próbálkozzunk, majd később jöhetnek a húsfélék és a tejtermékek. Eleinte mindent passzírozzunk át, hat hónapos kortól viszont az is elég, ha apró darabokra vágjuk az ételt. Só és cukor hozzáadása nem szükséges, sőt, nem is ajánlott.

▪ Nyolc hónapos kortól kezdve az anyatej már nem a fő táplálékforrás, inkább az étrend kiegészítője. A gyermeknek ekkortól ugyanazt az ételt lehet adni, melyet a család fogyaszt. Rendkívül fontos, hogy az élelmiszer tiszta legyen, és jó, ha az étel apróra van vágva, mert úgy könnyebb megrágni. Az optimális étrend gyümölcsből és zöldségből, gabonafélékből és hüvelyesekből, valamint húsfélékből és tejtermékekből áll. * A gyermekeknek főként A-vitaminban gazdag ételekre van szükségük. Ilyenek például az anyatej, a sötétzöld levélzöldségek, valamint a narancsszínű és sárga gyümölcsök meg zöldségek, úgymint a mangó, a répa és a papaja. Hároméves kor alatt a gyermekeknek napi öt-hat alkalommal kell étkezniük.

▪ Minél változatosabbak az ételek, és minél többfajta élelmiszerből vannak elkészítve, annál jobb, mivel a bennük található tápanyagok védelmet nyújtanak a gyermeknek. Az anya célja az legyen, hogy jó minőségű ételt adjon a gyermekének. Ha a kicsi jóllakott, nem kell erőltetni az evést, és az sem jó, ha nem adunk neki több ételt, pedig még kérne.

[Lábjegyzet]

^ 43. bek. Bővebb információ a „Tápláló ételek mindenkinek” című cikkben található, mely az Ébredjetek! 2002. május 8-i számában jelent meg.

[Kép]

A szakemberek egyöntetű véleménye az, hogy egy újszülöttnek majdnem minden esetben az anyatej a legmegfelelőbb táplálék

[Forrásjelzés]

© Caroline Penn/Panos Pictures

[Kép a 7. oldalon]

Gyermekek egy bhutáni iskolában szárított, darált búzát és zöldséget esznek

[Forrásjelzés]

FAO photo/WFP Photo: F. Mattioli

[Kép a 9. oldalon]

Sokat tehet egy szülő azért, hogy javítson gyermeke étrendjén

[Forrásjelzés]

FAO photo