Olvasóink írják

Rendőrség Szeretném megköszönni a „Miért van szükségünk rendőrökre?” (2002. július 8.) című cikksorozatot. Három éve az édesapám egy autóbalesetben életét vesztette. Két helybeli rendőrtiszt adta tudtunkra, hogy mi történt. Részvétet nyilvánítottak, és segítettek a családunknak. Az egyikük még át is ölelte a zokogó édesanyámat. Egyetlen ilyen feladatot sem lehet könnyű elvégezniük a rendőröknek, de mihez kezdenénk nélkülük?

D. E., Egyesült Államok

A rendőrökről szóló cikksorozatot olvasva felmerült bennem egy kérdés. Helyes lenne-e, ha egy Jehova Tanúja úgy döntene, hogy ezt a foglalkozást választja? Gondolom, ha összetűzésre kerül sor, előfordulhat, hogy fegyvert kell rántani, és lőni. Az illető tehát megölhet valakit.

J. S., Ausztrália

Az „Ébredjetek!” válasza: A cikksorozat csupán elismerte, hogy milyen hasznos munkát végez a rendőrség a rend fenntartása érdekében, és amikor egyéb fontos szolgáltatásokat nyújt. A legtöbb Jehova Tanúja nem választ olyan állást, mely fegyverviseléssel jár, mivel nem szeretne vérbűnt vonni magára egy ember életének a kioltása által (2Mózes 20:13; Máté 26:51, 52). Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a törvényvégrehajtó szerveknél sok olyan ember dolgozik, akinek egyáltalán nem kell fegyvert viselnie, és néhány országban a legtöbb rendőrnél sincs fegyver.

Éppen most értem a rendőrök fontos munkájáról szóló cikkek végére. Nagyon jól sikerültek. Együttérzést fejeztek ki a rendőrök iránt, akik keményen dolgoznak azért, hogy legalább némi rend legyen ebben a fejetlen világban. Még az 1970-es években, amikor a feleségemmel az utazómunkában voltunk, és a zűrzavaros belváros egyik gyülekezetét látogattuk, egy olyan lakásban voltunk elszállásolva, melyet egy régi Királyság-terem pincéjében alakítottak ki. Meleg volt, ezért résnyire kinyitottuk az ablakot, hogy jöjjön be egy kis levegő. Éjjel kettőkor a feleségem felébresztett, hogy két férfi áll az ablakunk előtt. Füleltem, hogy halljam, miről beszélgetnek. Az egyikük megjegyezte, hogy az ablak általában zárva van. Mire a másik azt felelte, hogy biztosan tartózkodik odabent valaki, mert a parkolóban egy kocsi áll. A két férfi rendőrtiszt volt, és úgy tűnik, rendszeresen ellenőrizték, hogy minden rendben van-e a Királyság-terem körül. Ezek után még édesebb volt az álmunk!

P. S., Egyesült Államok

A rendőrségről szóló cikkek nagyon aktuálisak voltak, különösen azután, hogy az Egyesült Államokban a Világkereskedelmi Központot és a Pentagont terrortámadás érte. Remélhetőleg most már többre értékeljük a rendőröket, tűzoltókat és a többi közalkalmazottat, akik nemcsak a terroristáktól, hanem a mindennapi bűncselekményektől is kötelességüknek érzik megóvni az állampolgárokat és az értékeket.

H. B., Egyesült Államok

Szobatársak Régóta reménykedtem benne, hogy megjelenik majd egy cikk a szobatársi kapcsolatról. Amikor elolvastam a „Fiatalok kérdezik: Hogyan találhatok jó szobatársat?” (2002. május 22.) című cikket, meglepődtem, hogy nem mindenki akar mindenáron a szobatársa legjobb barátja lenni, vagy együtt menni vele mindenhová, és hogy ez teljesen természetes. Másfelől egy szobatárs nagy segítség a kiadások fedezésében, és a házimunkát is megoszthatjuk vele. Köszönöm, hogy segítettetek kiegyensúlyozottan gondolkodnom erről.

M. S., Japán

Két hét múlva fogok összeköltözni egy másik Tanúval Drezdában. Elmondhatom, hogy a jó tanácsok, melyeket a szobatársakról szóló cikkek adtak a 2002. április 22-i, május 22-i és június 22-i számokban, kiválóak, és az időzítésük is jó volt. Csak így tovább!

R. P., Németország