Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Úgy döntött, hogy Istennek engedelmeskedik

Úgy döntött, hogy Istennek engedelmeskedik

Úgy döntött, hogy Istennek engedelmeskedik

EURÓPA nehéz napokat élt meg 1937-ben. Az eltérő eszmék miatt sok országban feszültség alakult ki, ami nehéz döntések elé állította az igaz keresztényeket. Vajon Istennek vagy embereknek engedelmeskedjenek? (Cselekedetek 5:29). A hadköteles fiatal férfiak tudták, hogy az Istennek való engedelmesség az életükbe kerülhet.

Antonio Gargallónak is meg kellett hoznia a maga döntését. Már körülbelül egy éve tartott a spanyol polgárháború, amikor a 19 éves spanyol fiatalembert felszólították, hogy csatlakozzon Franco tábornok nacionalista haderejéhez. Antonio egy évvel korábban Jehova Tanújaként megkeresztelkedett, és tudta, hogy a Szentírás arra inti Isten szolgáit, hogy maradjanak semlegesek, s még csak ne is tanuljanak hadakozást (Ézsaiás 2:4; János 17:16). Antonio nem akart katonának menni, és legyilkolni honfitársait, ezért megpróbált Franciaországba menekülni. Ám letartóztatták, és a francia határhoz közeli Jacába (Huesca-tartomány) vitték, egy kaszárnyába.

A katonai bíróságon nem sok választási lehetőséget adtak neki: vagy fegyvert fog, vagy kivégzik. Antonio úgy döntött, hogy Istennek engedelmeskedik. Röviddel a kivégzése előtt a következőket írta az édesanyjának és a húgának, akik nem voltak Jehova Tanúi:

„Letartóztattak, és úgy ítéltek halálra, hogy még csak ki sem hallgattak. Ma este elbúcsúzom életemtől e földön. Ne zaklasson ez fel benneteket, és ne is sirassatok . . . , mert Istennek engedelmeskedtem. És különben is, nem sokat veszítek, mert ha Isten is úgy akarja, egy új és jobb élet vár rám . . . Szívemet nyugalom hatja át, amint életem utolsó órája tovaröppen. Egy utolsó ölelést küld fiad és bátyád. Nagyon szeretlek benneteket.” *

Három katona elmondta, hogy amikor Antoniót a kivégzés helyszínére vitték, útközben énekkel dicsőítette Jehovát. Az ilyen áldozatok nem kerülik el sem Istennek, sem a Fiának a figyelmét. Biztosak lehetünk benne, hogy Antonio és a hozzá hasonló hűséges keresztények a feltámadáskor meg fogják kapni jutalmukat (János 5:28, 29).

[Lábjegyzet]

^ 5. bek. A levelet, melyet évtizedekig őriztek a spanyol katonai archívumok, soha nem kapta kézhez Antonio édesanyja.