Amitől oly páratlan az ember

„A tudós . . . azért tanulmányozza a természetet, mert örömét leli benne, és azért leli örömét benne, mert gyönyörű” (JULES-HENRI POINCARÉ FRANCIA TUDÓS ÉS MATEMATIKUS, 1854—1912).

POINCARÉT mélységesen lenyűgözte a természet szépsége, és leginkább a harmónia és rend „átható szépsége”, mely oly kívánatos a tudós elmének. De nem kell ahhoz tudósnak lenni, hogy az ember értékelje az őt körülvevő szépséget és rendet. Mintegy 3000 évvel ezelőtt a zsoltáríró Dávidot elkápráztatta az a tervezettség, mely megnyilvánul  a teremtésműben, legfőképpen pedig az emberi testben. Ezért így imádkozott: „Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél [megalkottál, Katolikus fordítás]. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem” (Zsoltárok 139:14).

Még a legintelligensebb állat sem képes efféle csodálatot és tiszteletet érezni, ez csakis az ember sajátossága. Ám a természet iránti érdeklődésünk még ennél is mélyebbre hatol. A gondolkodó embereket minden korban foglalkoztatta, hogy kinek vagy minek a jóvoltából van tervezettség az élővilágban. Egyáltalán miért jött létre az élet? És mi az ember szerepe? A tudósok és az önelemzők nem tudnak felelni ezekre a kérdésekre, a Biblia viszont, melyet Isten ihletett, igazán kielégítő válaszokat ad (2Péter 1:20, 21).

Ez az ősi szent könyv elmagyarázza, hogy a páratlan emberi vonásaink annak köszönhetőek, hogy „Isten képére” vagyunk teremtve, vagyis képesek vagyunk visszatükrözni (még ha csak korlátozott mértékben is) Teremtőnk tulajdonságait (1Mózes 1:27). Bár nincs olyan szemünk, mint a sasnak, mi is lehetünk éleslátásúak, már ami a bölcsességet illeti. Noha a hallásunk meg sem közelíti a denevérek hallását, örömünket találhatjuk beszélgetésekben, a zenében és a természet kellemes hangjaiban. És jóllehet nincs belső iránytűnk, a legjobb útmutatásra lelhetünk az életben, ha Isten Szavához, a Szent Bibliához fordulunk (Példabeszédek 3:5, 6).

Az, hogy Isten képére vagyunk teremtve, megmagyarázza azt is, hogy miért csak nekünk van szellemi szükségletünk. „Ne csak kenyérrel éljen az ember, hanem minden kijelentéssel, amely Jehova szájából származik” — mondta Jézus (Máté 4:4). Feltehetjük magunknak a kérdést: Vajon a Biblia olvasásával rendszeresen fordulok ezekhez a felfrissítő kijelentésekhez?

Ha jól tápláltak vagyunk Isten Szavából, a szellemiségünk olyannyira kiterjeszti az érzékelőképességünket, hogy képesek leszünk átlépni fizikai érzékeink határait. Hogyhogy? Úgy, hogy hitet épít ki bennünk. Az őszinte, Biblián alapuló hit pedig képessé tesz minket arra, hogy lássuk a láthatatlan Istent, ahogy Mózes is, és felfogjuk a jövőre vonatkozó szándékát (Héberek 11:1, 27).

Dicsőséges jövő azoknak, akik látják Istent

A Biblia azt tanítja, hogy a Teremtő, Jehova Isten szereti a földet és az összes élőlényt, különösen pedig az istenfélő embereket. Ezért megígéri, hogy elpusztít minden gonoszt, beleértve azokat is, akik kapzsi módon „pusztítják a földet” (Jelenések 11:18; Zsoltárok 37:10, 11; 2Tesszalonika 1:8). Ezután örök életet ad azoknak, akik szeretik őt, és engedelmeskednek neki. Mi több, ezek az emberek segíteni fognak abban, hogy az egész bolygó egy élőlényektől nyüzsgő paradicsommá váljon. Milyen csodálatos kilátás! (Lukács 23:43).

Képzeljük el, hogy mi mindenre leszünk képesek, és mennyi mindent föl tudunk fedezni, amikor az életünk nem lesz véges, és nem sújtanak minket betegségek. Egy tudós azt írta, hogy „a természet mindig tartogat újdonságokat; gazdagsága kimeríthetetlen, szépsége megronthatatlan”. A Biblia ezt így fogalmazza meg: Isten „szépen megalkotott mindent a maga idejében, az örökkévalóságot is az emberi értelem elé tárta, de az ember mégsem tudja felfogni Isten alkotásait elejétől végig, amelyeket megalkotott” (Prédikátor 3:11, Újfordítású revideált Biblia).

Hogyan lehetünk ott a Bibliából ismert Paradicsomban? Úgy, hogy ha már most tanulunk Isten szándékáról, és összhangban cselekszünk a tanultakkal. „Az jelenti az örök életet, hogy ismeretet fogadjanak magukba rólad, az egyedüli igaz Istenről, és arról, akit elküldtél, Jézus Krisztusról” — mondta Jézus (János 17:3).

[Kép a 10. oldalon]

Használjuk arra az érzékszerveinket, hogy értékelést fejlesszünk ki a Teremtő iránt

[Kép a 11. oldalon]

A bibliaolvasás a legjobb módja annak, hogy megismerjük a Teremtőnket