Cahokia  rejtélye

HA TÖRTÉNELMI városokra gondolsz, melyek jutnak mindjárt az eszedbe? Róma, London, Párizs? Na és Cahokia *? „Cahokia?!” — kérded. Igen, Cahokia, az Egyesült Államokban Illinois államban található település a Missouri állambeli Saint Louistól 13 kilométernyire keletre. Egykor nagy, fejlett és kitűnő tervezésű város volt. Ötszáz éven keresztül kiemelkedő indián városként volt számon tartva. I. sz. 1150 körül, amikor a cahokiai civilizáció a virágkorát élte, a város nagyobb volt, mint az akkori London vagy Róma.

Cahokia területe több mint 13 négyzetkilométert ölelt fel. Egy forrás szerint „kétségbevonhatatlanul ez volt a legnagyobb prehisztorikus város Mexikótól északra” (Encyclopedia of North American Indians). További érdekesség, hogy a Mississippi folyó völgyében végig földhalmok maradványait — az egykori virágzó civilizáció szótlan emlékeit — látni. Még Saint Louisra is Halmok Városaként utaltak, mielőtt határainak kiterjesztésével maga alá temette az ott található 26 halmot.

Védett történelmi emlékhely

Néhány indiánnak az a véleménye, hogy ha valaki szeretné kifürkészni az egyes törzsek származását, sok esetben Cahokiánál lyukadna ki. A The Native Americans című könyv elmondja, hogy „a halomépítő mississippiek leszármazottaiból kerültek ki a csikaszók, a szeminolok és a csoktók”. Egy másik forrásműben az áll, hogy tőlük származnak a kríkek, cserokik, necsezek és más törzsek.

Cahokia területén eredetileg 120 földhalom állt, de sok-sok évi földművelés és a város terjeszkedése miatt mára csak 80 maradt. Ezek közül 68 azon az emlékhelyen belül található, mely ma egy 890 hektáros területet ölel fel.

Cahokia Mounds 1925 óta védelmet élvez mint Illinois állam egyik történelmi emlékhelye. 1982-ben az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete a Világörökség részének nyilvánította, mivel fontos szerepe van abban, hogy megértsük Észak-Amerika korai történelmét.

Miért pont ide építették?

A Cahokiát övező területeken már i. sz. 700-ban is laktak indiánok, mégpedig a késői Woodland-kultúra indiánjai, a halmok azonban csak körülbelül 200 évvel később épültek. Miért pont ide építették Cahokiát? Ugyanabból az okból, amiért Saint Louist is a közelben alapították. Cahokia három nagy folyónak, a Mississippinek, a Missourinak és az Illinois-nak a találkozásától nem messze, a folyók termékeny árterületén fekszik, azon a helyen, melyet a geológusok amerikai ártérnek neveznek.

Ezek a folyók és mellékfolyóik telis-tele voltak halakkal és vonuló vízimadarakkal. A környező erdőkből nemcsak fához, hanem vadakhoz is hozzájutottak. Különösen virginiai szarvasból volt sok, az indiánok pedig főleg ennek az állatnak a húsát fogyasztották. A közeli Ozark-fennsík másfajta kincsekben bővelkedett, például bazaltban, vörös festékföldben, galenitben és gránitban. A lakosság, melynek száma egy időben 20 000, vagy talán még annál is több volt, a szomszédos prériket borító magas füveket házak és egyéb épületek építéséhez használta. Az árterületen nagyon sok jól hasznosítható növény termett, köztük kukorica, disznóparéj, különböző tökfélék és napraforgó. Cahokia lakói pekándiót, hikoridiót, szedret és vadszilvát is gyűjtögethettek maguknak. Sőt mi több, a folyókon kiterjedt kereskedelmet folytathattak; a szélrózsa minden irányába eljutottak. Találtak már itt olyan kagylókat, melyek a Mexikói-öbölből származnak, rezet, mely az észak-amerikai Nagy-tavak vidékéről érkezett, és csillámot, mely az Appalache-hegységből való.

A cahokiaiak mindennapjai és hitnézetei

A helyszínen felállított információs központban egy kiállítás életnagyságban mutatja be a cahokiai embereket sajátos mindennapi tevékenységeik közben, például amint szarvast nyúznak és kukoricát őrölnek. A cahokiai civilizáció a kukoricatermesztés ismeretén és a területen található egyéb erőforrások kiaknázásán alapult.

Egy régész „Észak-Amerika Jeruzsálemének” nevezte Cahokiát, mivel a vallás a társadalom minden szintjét áthatotta. Egy másik forrás szerint „Cahokia fénykorában (Kr. u. 1000—1150)  a hatalom a papok kezében összpontosult”. A felszínre hozott leletek arról árulkodnak, hogy a cahokiaiak szemében a vallás és a társadalom elválaszthatatlan egységet alkottak. A Cahokia—City of the Sun című könyv kifejti, hogy „mindennapi tevékenységeiket egymással szembenálló jelenségek irányították: a sötétség és a világosság, a rend és az anarchia, a jutalommal járó jóság és a büntetendő gonoszság”.

Cahokia lakosai hittek a túlvilági életben, ezért halottaiknak tiszteletteljes és gyakran fényűző temetési szertartást rendeztek, főleg ha az elhunyt előkelő volt. Néhány halom sírként szolgált, és elképzelhető, hogy hasonló szerepet töltött be, mint Egyiptomban a fáraók piramisai.

A halmok megtekintése

Vizsgáljuk meg közelebbről a halmokat. A méretük és az alakjuk különböző, de mindet földből építették, melyet vesszőkosarakban vittek az építkezések helyszínére. A becslések szerint összesen körülbelül 1,5 millió köbméternyi földet mozgattak meg ezzel a módszerrel!

Háromfajta halommal találkozhatunk: hosszirányú falszerű földsáncokkal, melyek, úgy tűnik, helyzetjelzőként szolgáltak, bár egyik-másikba sírokat  is helyeztek; kúpos halmokkal, melyeket valószínűleg szintén temetkezési helyül használtak; valamint lapos tetejű halmokkal, melyek magassága az egyméterestől a harmincméteresig terjedt, és épületeket építettek rájuk. A lapos tetejű halmok rendszerint templomoknak, kormányzati épületeknek vagy rangos személyek házának adtak helyet.

Első állomásunk, a 72. számú halom — mely 43 méter hosszú, 22 méter széles, és nem egészen 2 méter magas — három kisebb sírhalom tetejére épült. A többi halomhoz képest nem túl nagy, de rengeteg értékes leletet találtak benne, melyek sokat elárulnak Cahokia történelméről. Rátaláltak például egy férfi sírjára, aki fontos pozíciót tölthetett be, már csak azért is, mert közel 20 000, a Mexikói-öbölből származó igazgyönggyel díszített ágyon feküdt. Ezenfelül mintegy felajánlásként, 800 nyílhegyet temettek el vele, valamint 15 darab, indián játékokban használatos homorú követ, sok-sok csillámkövet és egy köteg rezet is tettek  mellé a sírba. Sőt, rajta kívül még további 300 ember maradványaira bukkantak itt, főleg fiatal nőkére. Sokuk alighanem emberáldozatként végezte.

Monks Mound — Miért olyan különleges?

Most pedig észak felé fogjuk venni az irányt, Cahokia központi terén át a Monks Mound (Szerzetesek Halma) nevű halom felé, melyet azokról a trappista szerzetesekről neveztek el, akik a halomtól nem messze éltek az 1800-as évek elején, és a halom tetején kertészkedtek. Ez a csonka gúla alakú domb Cahokia legnagyobb halma. Felépítése teraszos, összesen négy szinttel. Az építkezés nem kevesebb, mint 14 szakaszból állt, és úgy vélik, hogy i. sz. 900-tól 1200-ig tartott. A halom alapterülete több mint 6 hektár, vagyis „Egyiptom és Mexikó minden piramisánál nagyobb”. Magassága 30 méter, hossza pedig meghaladja a 300 métert. Ez a halom a nyugati félteke legnagyobb, földből készült építménye, melyet a Kolumbusz előtti időkben emeltek. A halom déli oldalán egy hosszú feljárón lehet feljutni a lapos teraszokra. Az ásatások arra engednek következtetni, hogy a feljárón hajdanán lépcsők sorakoztak.

Egyetlen közember sem mehetett fel ennek a halomnak a tetejére, ahol egy impozáns épület állt, Cahokia uralkodójának, a Nagy Nap nevű törzsfőnöknek a lakóhelye. „A törzsfőnök és a papjai bizonyára itt végezték el vallási szertartásaikat és látták el a közigazgatási feladatokat; innen tartották szemmel a birodalmat és üdvözölték a messzi földről érkező küldötteket” — írja a Cahokia—City of the Sun című könyv. A törzsfőnök a magasból a különböző középületeket is szemrevételezhette, úgymint a kormányzati épületeket, a magtárakat, az élelmiszerraktárakat, a gőzkamrákat és a kriptákat, valamint az alattvalók otthonait.

A törzsfőnök a várost körülvevő palánkkerítést és a kerítéshez épített sok-sok őrtornyot is megfigyelés alatt tarthatta. A több mint 3 kilométer hosszú kerítést háromszor átépítették, és minden egyes alkalommal 20 000 fát használtak fel. Néhány régész szerint a kerítést azért építették, hogy elhatárolják magukat más népektől, de kétségtelenül védelmi vonalként is szolgált. Ám hogy kik lehettek Cahokia lakosainak az ellenségei, az rejtély.

Hová tűntek a cahokiaiak?

Még egy titok övezi Cahokiát: i. sz. 1500-ra a város teljesen elnéptelenedett. Vajon mi történhetett? Több lehetséges magyarázatot találtak, ám az eddig előkerült bizonyítékok nem árulkodnak sem járványról, sem külső támadásról, sem pedig természeti katasztrófáról. Elképzelhető, hogy több minden hozzájárult a hanyatlásához, mondjuk az éghajlatváltozás és az erdőirtás, melyek aszályhoz, éhínséghez és felkelésekhez vezethettek.

Néhány tudós úgy véli, hogy Cahokiát feltételezhetően ugyanazok a társadalmi gondok súlytották, mint napjaink városait: szennyezettség, túlnépesedés, elégtelen hulladékeltávolítás és talán még polgári harcok is dúltak. A cahokiaiak már nincsenek közöttünk, hogy meséljenek a mindennapjaikról, így hát továbbra is sok-sok rejtély övezi őket.

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész/képek a 14–15. oldalon]

MIT TUDUNK CAHOKIA EREDETÉRŐL?

Folyik a találgatás a cahokiai civilizáció gyökereit illetően, és a szakemberek nem tudnak közös nevezőre jutni. Francis Jennings, az indiánok történelmével foglalkozó Newberry Központi Könyvtár nyugalmazott igazgatója meg van győződve róla, hogy az első közép-amerikai gyarmatosítók honosították meg a kukoricát és az építészetet a Mississippi völgyében. Az igazgató a következőket írta: „A gyarmatosítók nyilván akkora kereskedelmi fölénybe kerültek a Mississippi völgyében élő bennszülött törzsekkel szemben, hogy ha tevékenységük kiterjedtségét térképen jelölnénk, egy birodalmat látnánk. Magukkal hozták Közép-Amerikából építészeti módszereiket: csonka gúla alakú építményeik legfelső, lapos szintjére templomokat és közigazgatási intézményeket emeltek.”

Ám az igazgató elismeri, hogy sok részletre még nem derült fény. „A régészek vitatják, hogy a mississippiek mexikói gyarmatosítók voltak-e; sem határozott vélemények, sem egyéb, hitelt érdemlő magyarázatok nincsenek.”

George E. Stuart az Ancient Pioneers​—The First Americans című könyvében kijelenti: „Sok régész és művészettörténész szerint a lapos tetejű halmok, melyeket precízen közterek köré építettek, [valamint néhány agyagedény] egyértelmű közép-amerikai befolyásról árulkodnak — jóllehet csak közvetett módon —, és erről tanúskodnak a helyszínen termő kukorica- és babfajok is.” Ám azt is elmondja, hogy „egyetlenegy olyan lelet sem került elő délkeleten, mely vitathatatlanul Közép-Amerikából származott volna”, ezek a szavak pedig kétkedésre adnak okot. Így a rejtély megválaszolatlan marad. Kik voltak hatással Cahokia lakosaira? Vajon Közép-Amerikából érkezett gyarmatosítók? Egy nap talán fényt derít rá a régészet.

[Képek]

Nyílhegyek és kövek a 72. számú halomból

[Kiemelt rész/képek a 16–17. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

CAHOKIA CSILLAGÁSZATI KÖZPONTJA

Szintén Cahokia jellegzetességei közé tartozik az a sok „tökéletes kör a lapos halmok tetején, melyek körvonala mentén egykor egymástól egyenlő távolságra elhelyezett, óriási póznák meredtek a magasba” (National Geographic magazin, 1972. december). „Woodhenge” néven emlegetik őket, mert nagyon hasonlítanak az Angliában található, kövekből épített ősi szoláris naptárhoz, Stonehenge-hez.

Az egyik woodhenge-et helyreállították. Egy 125 méter átmérőjű körről van szó, melyet 48 szál hatalmas, vörös cédrusból készített pózna alkot. Néhányan úgy vélik, hogy egykor szoláris megfigyelőhelyként szolgált. A póznákat „az iránytű fokai szerint helyezték el oly módon, hogy a kör belsejében álló megfigyelő a körön kívülre állított negyvenkilencedik pózna segítségével meghatározhatta, hol kel fel a nap Kr. u. 1000-ben napéjegyenlőségkor, illetve napfordulókor”.

A régészek mindeddig csupán három pózna szerepét tudták meghatározni. Az egyik pózna a napéjegyenlőséget jelöli, vagyis a tavasz, illetve az ősz első napját, amikor a nap ugyanazon a ponton kel fel. A másik kettő a téli napforduló és a nyári napforduló első napkeltéjét jelöli. A többi pózna célja egyelőre ismeretlen.

[Kép]

Woodhenge

[Forrásjelzés]

Cahokia Mounds State Historic Site

[Képek]

A felkelő nap köszöntése

Cahokiai piac

A közösség munka közben

[Forrásjelzés]

A középső három festmény: Cahokia Mounds State Historic Site/Michael Hampshire

[Kép]

Cahokia i. sz. 1200 táján egy művész elképzelése szerint. Virágkorában a városnak körülbelül 20 000 lakosa volt

1. Monks Mound

2. Központi tér

3. Ikerhalmok

4. Palánkkerítés

[Forrásjelzés]

Cahokia Mounds State Historic Site/William R. Iseminger

[Térkép a 14. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

Kinagyított terület

Illinois folyó

Mississippi folyó

Missouri folyó

St. Louis

Cahokia Mounds

[Forrásjelzés]

Mountain High Maps® Copyright © 1997 Digital Wisdom, Inc.

[Kép a 15. oldalon]

Ember- és madárfej keveréke egy cahokiai kőtáblán

[Kép a 17. oldalon]

Hosszirányú falszerű földsánc

[Kép a 17. oldalon]

Kúpos halom

[Kép a 17. oldalon]

Lapos tetejű halom

[Képek a 18. oldalon]

Cahokia Mounds Információs Központ

Monks Mound

[Forrásjelzés]

A fenti és lenti képek: Cahokia Mounds State Historic Site

[Kép forrásának jelzése a 15. oldalon]

Fotók: Cahokia Mounds State Historic Site