A Biblia nézőpontja

Hogyan éljünk döntési szabadságunkkal?

ISTEN döntési szabadsággal ruházta fel az első embereket, Ádámot és Évát. Ádámot az Éden-kert felügyeletével bízta meg, és a feladatai közé tartozott például az, hogy nevet adjon az állatoknak (1Mózes 2:15, 19). Ádám és Éva eldönthették, hogy engedelmeskednek-e Istennek, vagy sem (1Mózes 2:17, 18).

Azóta az emberek számtalan döntést hoztak; sokan jót, némelyek nem a legjobbat, mások teljesen rosszat. Az emberek rossz döntései közül némelyiknek katasztrofális következményei lettek. Ám Isten sosem vette el tőlünk a döntési jogot. Mint egy szerető Atya, Isten a Biblia lapjain keresztül segítségről gondoskodott, hogy jó döntéseket hozzunk. Arra is figyelmeztet bennünket, hogy mik lesznek a következményei a rossz döntéseknek. A Biblia azt mondja, hogy le fogjuk aratni azt, amit elvetünk (Galácia 6:7).

Személyes döntések

Bizonyos dolgokban Isten világosan kifejezi akaratát, és határozott útmutatással lát el bennünket. A legtöbb kérdésben azonban a Biblia nem állít fel szabályokat, hogy azok határozzák meg minden lépésünket. Ehelyett olyan átfogó irányítást nyújt, amely lehetővé teszi az embereknek,  hogy egyéni ízlésükhöz és kívánságaikhoz is ragaszkodhassanak. Figyeljük meg például, hogy mit mond a kikapcsolódásról.

A Szentírás Jehovát „a boldog Istennek” hívja (1Timóteus 1:11). Isten Szava beszél arról, hogy van „ideje a nevetésnek . . . és ideje a szökdelésnek” (Prédikátor 3:1, 4). A Biblia azt is elmondja, hogy Dávid király zenélt, hogy másokat jókedvre derítsen (1Sámuel 16:16–18, 23). Jézus részt vett egy menyegzőn, és hozzájárult az esemény sikeréhez azzal, hogy a vizet borrá változtatta (János 2:1–10).

De a Biblia ezt a helyénvaló figyelmeztetést is közli: „A ki jár a bölcsekkel, bölcs lesz; a ki pedig magát társul adja a bolondokhoz, megromol” (Példabeszédek 13:20). Az „ocsmány tréfálkozás” és az erkölcstelen viselkedés sérti Istent, és megronthatja a vele ápolt kapcsolatunkat (Efézus 5:3–5). Amikor korlátozás nélkül fogyaszthatnak alkoholt egy társasági összejövetelen, abból komoly gondok adódhatnak (Példabeszédek 23:29–35; Ézsaiás 5:11, 12). Jehova Isten az erőszakot is gyűlöli (Példabeszédek 3:31; 6:16, 17).

Ezek a bibliaversek segítenek Isten szemszögéből néznünk a kikapcsolódást. Amikor dönteni kell, a keresztények figyelembe veszik, hogy mit mond a Biblia. Természetesen mindnyájan szembesülünk a döntéseink jó vagy rossz következményeivel (Galácia 6:7–10).

Ehhez hasonlóan a keresztények azt a buzdítást kapják, hogy bölcs döntéseket hozzanak a bibliai alapelvekkel összhangban olyan kérdésekben, mint az öltözködés, a párválasztás, a gyermekvállalás és az üzleti ügyek. Az is megeshet, hogy valamiről nem beszél konkrétan a Szentírás, de a benne található alapelvek és a lelkiismeret segítenek döntést hozni (Róma 2:14, 15). A következő alapelvet kell alkalmaznia a keresztényeknek minden személyes döntés során: „akár esztek, akár isztok, akár bármi mást tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek” (1Korintus 10:31).

Ezzel kapcsolatban figyelembe kell vennünk azt az alapelvet is, hogy ’a magunk dolgával törődjünk’ (1Tesszalonika 4:11). A keresztények gyakran számos lehetőség közül választhatnak, amelyek nem ütköznek Isten akaratával. Ezért az, hogy az egyik keresztény éppen mit kedvel, talán különbözik attól, ami másoknak tetszik. Bántaná Istent, ha azt látná, hogy a szolgái megítélik egymást (Jakab 4:11, 12). A Biblia bölcsen ezt tanácsolja: „egyikőtök se szenvedjen mint . . . mások dolgába avatkozó” (1Péter 4:15).

Isten szolgálata mellett dönteni

A Biblia hangsúlyozza, hogy milyen áldásokkal jár az Isten iránti engedelmesség. De Isten nem erőlteti, hogy az emberek őt imádják. Inkább kéri emberi teremtményeit, hogy legyenek az imádói. A Biblia például ezt jelenti ki: „Jőjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt!” (Zsoltárok 95:6).

Ez a kérés az ókori Izraelhez szólt. Több mint 3500 évvel ezelőtt Izrael nemzete a Sínai-hegy előtt állt, és Isten megmutatta ennek a többmilliós népnek az igaz vallást, melynek rendszerét a Mózesi Törvényben íratta le. Ekkor választás előtt álltak: Szolgálják Istent, vagy ne? Hogyan döntöttek? Egységesen ezt mondták: „Mindazt, amit Jehova mondott, készek vagyunk megtenni, és engedelmeskedni” (2Mózes 24:7, NW). Maguk döntöttek úgy, hogy Jehovát imádják.

Az első században Jézus bevezette Isten Királysága jó hírének prédikálását (Máté 4:17; 24:14). Sosem kényszerített senkit, hogy végezze ezt a munkát. Inkább kedvesen buzdított másokat: „jöjj, légy a követőm!” (Márk 2:14; 10:21). Sokan elfogadták a meghívását, és elkezdtek vele együtt prédikálni (Lukács 10:1–9). Egy idő után némelyek úgy döntöttek, hogy elhagyják. Júdás pedig saját elhatározásából elárulta (János 6:66; Cselekedetek 1:25). Később az apostolok irányítása alatt sokan tanítványok lettek, de nem azért, mert karddal kényszerítették őket, hanem szabad akaratukból. Ők „helyesen viszonyultak az örök élethez” és „hívőkké lettek” (Cselekedetek 13:48; 17:34). Az igaz keresztények ma is készségesen engedelmeskednek Isten Szavának, és követik Jézus tanításait.

Világos, hogy Isten azt szeretné, ha élnénk a döntési szabadságunkkal. Útmutatásról is gondoskodik a Bibliában, hogy segítsen bölcs döntéseket hoznunk (Zsoltárok 25:12). Amikor személyes döntésekről van szó, minden kereszténynek gondosan mérlegelnie kell az Istentől származó alapelveket. Csak így leszünk képesek ’értelmi képességünkkel szent szolgálatot végezni’ Istennek (Róma 12:1).