Figyeljük a világot

Fák a szennyezettség ellen

„Először sikerült a szakembereknek lemérniük, hogy különböző fafajok miként csökkentik a szennyezettséget” — tájékoztatott a londoni The Sunday Times című újság. Angol és skót tudósok hároméves vizsgálatot folytattak Nyugat-Közép-Angliában, West Midlands grófság térségében. Talajmintát vettek mintegy 32 000 fa közeléből, és mérésekkel megállapították, hogy mely fajok szívják magukba a legtöbb káros anyagot. A kutatók ezenkívül megmérték, hogy a légkörben és az ózonrétegben mennyi káros anyag van. A kőris, a vörösfenyő és az erdeifenyő szívta magába a legtöbb szennyező anyagot, a legkevésbé hatékonynak a tölgyfa, a fűzfa és a nyárfa bizonyult. A vizsgálat azt is kimutatta, hogy „a fák majdnem háromszor hatékonyabban tisztítják meg a légkört a szennyeződéstől, mint a füves területek”. Mi több, egy számítógépes előrejelzésből jól látszik, hogy ha West Midlands beépítetlen területeinek csupán a felét fásítanák, akkor 20 százalékkal csökkenne a káros anyagok okozta légszennyezettség.

 Új fajok felfedezése

Marc van Roosmalen főemlőskutató két új majomfajra bukkant az amazonasi esőerdőben, így tízre nőtt azoknak a fajoknak a száma, melyeket 1990 óta fedeztek föl ezen a területen. Van Roosmalen a következőt mondta a National Geographic Today magazinnak: „Egészen addig nem is sejtettem, hogy milyen kevéssé ismerjük az Amazonas vidékét, ameddig rá nem találtam ezekre a korábban ismeretlen állatokra.” „Nem a tapasztalaton múlik”, hogy valaki talál-e ismeretlen fajokat, teszi hozzá Van Roosmalen, aki öt főemlősfajt fedezett föl 1996 óta. Sok fajra egyszerűen úgy bukkannak rá, hogy felkeresnek félreeső indián falvakat, és megvizsgálják az állataikat. A brazíliai Folha de S. Paulo című újság idézte Anthony Rylands zoológust, aki a legutóbbi felfedezésekről szólva ezt jelentette ki: „Nagyon valószínű, hogy az amazonasi élőhelyek elpusztításával más fajok már azelőtt kipusztulnak, mielőtt felfedeznénk őket.”

Fokozódó vallási türelmetlenség Grúziában

„Jehova Tanúi úgy tervezték, hogy ma nyári összejövetelt tartanak egy mezőn, de a csőcselék előző este jött — tudósít a The New York Times. — Két tucat férfi érkezett buszokon, nyakukban a grúz ortodox egyház keresztjével. Átkutatták a program szervezőjének, Ushangi Bunturinak az otthonát, majd az udvaron halomba rakták a Bibliákat, vallási füzetecskéket, valamint Bunturi úr holmiját, és elégették . . . A keresztelőmedencét gázolajjal töltötték fel. A rendőrség is kijött, sőt még a helyi rendőrparancsnok sem hiányzott . . . Senkit sem tartóztattak le . . . A támadásnak mintha meglett volna a maga forgatókönyve.” Bár „a volt Szovjetunió több tagköztársaságában, például Oroszországban is” vallási feszültség tapasztalható, „Grúziában szokatlanul erőszakosan lépnek fel a vallási kisebbségekkel szemben, és rendhagyó az is, hogy a hivatalos szervek bizonyíthatóan cinkostársai a támadások elkövetőinek — számol be a The New York Times. — Grúzia régebben a szovjet alkotmány értelmében biztosította a vallásszabadságot, de ebben az egyre erőszakosabb légkörben számos csőcseléktámadás meg gyújtogatás történik, és sokakat bántalmaznak.”

Fiatalok sereglenek a „szórakoztató egyházhoz”

A Nassauische Neue Presse című német újság „A fiatalok igent mondtak a »szórakoztató egyházra«” címmel beszámolt az első egyházi ifjúsági találkozóról, melyet a Hessen—Nassau-i evangélikus egyház szervezett. Úgy 4400-an vettek részt az ötnapos fesztiválon. A jelenlévők terápiákon, csoportos beszélgetéseken, énekkel kísért, gyertyafényes éjszakai istentiszteleteken, számos sporttevékenységben, társas összejöveteleken és koncerteken vehettek részt. „Bár több mint 220 program volt, egy az egyben hiányzott a hagyományos bibliatanulmányozás és a megszokott egyházi istentisztelet” — jegyezte meg az újság. Egy fiatalokkal foglalkozó lelkész igencsak meglepődött, amikor „néhány fiatal pont bibliatanulmányozást kért, hiszen ezt a foglalatosságot unalmasnak szokták tartani”. „A programnak valójában nem sok köze van az egyházhoz, de jó a hangulat” — mondta egy tizenéves.

A vallás és a háború

Az USA Today című újság szerint „korunk legvéresebb és legveszélyesebb torzsalkodásai . . . a vallással vannak összefüggésben”. Ráadásul az ilyen viszályokban nem könnyű dűlőre jutni sem. „Sokkal nehezebb lehet a diplomácia hagyományos eszközeihez folyamodni, például a kompromisszumkötési készségre és a régi sérelmek megbocsátására alapozni, amikor a felek azt állítják, hogy Isten az oldalukon áll — teszi hozzá az újság. — Ez még akkor is igaz, amikor a vallás csak mozgósítja az embereket, nem pedig előidézi a háborút, amely talán nem is annyira vallási célért, hanem például földért vagy hatalomért folyik.” A vallási különbözőségek még az ideiglenes fegyverszünetek kialkuvását is megnehezítik. Erre jó példa a nemrégiben Koszovóban vívott háború. Fontolgatták, hogy húsvétkor fegyverszünetet kötnek, de erre nem került sor, mivel a katolikus és az ortodox egyházban másik napra esik az ünnep. „Végül nem lett fegyverszünet” — mondja az USA Today.

Járvány, mely fölött „nincs hatalmunk”

„Világszerte 40 millió HIV-fertőzött van, eddig 20 millióan haltak meg AIDS-ben, és évente 750 000 HIV-fertőzött gyermek születik” — számol be a The Lancet című angol orvosi folyóirat. Csupán 2001-ben ötmillió újabb személy fertőződött meg, és hárommillióan haltak meg az AIDS következtében. Az Egyesült Nemzetek Szervezete HIV/AIDS Közös Programjának a vezérigazgatója, Peter Piot szerint a járvány fölött „nincs hatalmunk”, bár még csak „a kezdeti szakaszát” éljük. Úgy becsüli, hogy az elkövetkező 20 évben 70 millió ember fog meghalni AIDS-ben. Afrika Szaharától délre eső részének néhány városában a lakosság 30-50 százaléka HIV-fertőzött. Mivel nagyon sok fiatal felnőtt hal meg AIDS-ben, félő, hogy 2020-ra a munkaerő több mint 25 százaléka eltűnik. „Az a legfontosabb szempont, amely befolyásolja, hogy a gazdaság a jövőben talpra tud-e állni, hogy a gyermekekre milyen hatással van ez a járvány” — írja a The Lancet. Zimbabwéban például „minden ötödik gyermek arra számíthat, hogy serdülőkorára biztosan elveszíti az édesapját és/vagy az édesanyját”.

A szoptatás haszna

„Egyszerűen nincs jobb táplálék az újszülötteknek”, mint az anyatej, írja dr. Sanjay Gupta idegsebész a Time magazinban. „A szoptatott kisbabák kisebb számban szorulnak kórházi kezelésre, kevesebb közöttük a fülfertőzéses, hasmenéses, bőrkiütéses, allergiás és egyéb megbetegedés, mint a cumisüvegből táplált piciknél.” A szoptatás a feljegyzések szerint véd a légzőszervi betegségektől is. Egy dán tanulmány szerzői azt a következtetést vonták le, hogy „azoknak a felnőtteknek, akiket kiskorukban 7-9 hónapig szoptattak, magasabb az intelligenciahányadosuk, mint azoknak, akiket csak két hétig vagy kevesebb ideig”. Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia azt tanácsolja, hogy az anyák a gyermeküket legalább hat hónapig, ha pedig lehetséges, egy évig vagy tovább szoptassák. „Igazából nemcsak a kisbabáknak származik hasznuk a szoptatásból” — állítja a U.S.News & World Report című folyóirat. Egy vizsgálatból, melyet 30 országban 150 000 nő bevonásával végeztek, az derül ki, hogy „minden szoptatással töltött év 4,3 százalékkal csökkenti a mellrák kialakulásának a veszélyét”. Ám „az amerikai anyáknak mindössze fele szoptat, és csupán két-három hónapig teszi ezt”.

Erős család a kábítószerezés ellen

Készült egy tanulmány brit, holland, ír, német és olasz kamaszokról, mely „rávilágít, hogy a nyugati társadalomban a családi élet minősége vagy éppenséggel a családi kötelék hiánya miatt kezd el sok fiatal kábítószerezni” — mondta dr. Paul McArdle kutató, aki Angliában, a Newcastle-i Egyetemen dolgozik. Ahogy a londoni The Daily Telegraph című újság beszámolt róla, azoknak a fiataloknak, akik együtt éltek a szüleikkel, és jó kapcsolatot ápoltak velük — különösképpen pedig az édesanyjukkal —, csak 16,6 százalékuk kezdett el kábítószerezni. Azok közül viszont, akiknél ezek a feltételek nem voltak adottak, 42,3 százalék fordult a drogokhoz. „Beszélünk a tévében arról, hogy milyen veszélyekkel jár a gyermekek kábítószer-fogyasztása, megelőzési kampányokat folytatunk az iskolákban, de úgy tűnik, hogy senki sem tulajdonít fontosságot a szülői felelősségnek” — jegyezte meg dr. McArdle. „Úgy gondolom, hogy a hatásos megelőzésben nagyobb szerepe van a családi kapcsolatoknak, mint bármi másnak.”