Utazás a világ leghosszabb trolibuszvonalán

AZ ÉBREDJETEK! UKRAJNAI ÍRÓJÁTÓL

Lehet-e részünk felejthetetlen élményben csupán kétszáz forintnak megfelelő összegért? Igen, lehet, ha a világ leghosszabb trolibuszvonalára váltunk vele jegyet. Ez a troli körülbelül 95 kilométert tesz meg az Ukrajna déli részén fekvő Krím-félsziget közepétől, Szimferopoltól Jaltáig, mely a Fekete-tenger napsütéses északi partján helyezkedik el. Meghívunk, hogy utazz velünk!

A SZIMFEROPOLI közlekedési vállalatnál megismerkedünk Giorgi Mihajlovics Szlavnival, aki már 1959 óta itt dolgozik, úgyhogy nagy tapasztalata van a munkájában. Szlavni úr először is végigvezet minket a közlekedési múzeumon, ahol azokról a férfiakról és nőkről készült fényképek láthatók, akik kiépítették a trolibusz vonalát. „Ahhoz, hogy a trolibusz közlekedni tudjon, nem csupán burkolt utakra van szükség — magyarázza. — Az építők több száz tartóoszlopot emeltek, amelyek a sok-sok kilométer hosszú elektromos kábelt tartják a magasban. A mérnökök erőműveket terveztek, amelyek árammal látják el a vonalat.”

— Miért trolibusszal szállítják az utasokat egy ilyen hosszú, hegyvidéki útvonalon, miért nem benzinnel működő buszokkal? — érdeklődünk.

— A trolibusz kevésbé szennyezi a környezetet, mint a benzinmotoros busz — válaszolja. — Meg akartuk védeni azt, amit örökségül kaptunk: a még el nem csúfított hegyeket és az érintetlen partokat.

— Miért, az a néhány busz annyi kárt okozna? — kérdezzük.

— Még hogy néhány busz! — feleli. — Évekkel ezelőtt, amikor a vidék a virágkorát élte, a nyári hónapokban két-három percenként indultak trolibuszok, és naponta összesen 400 járatot indítottunk.

Most, hogy már ezt is tudjuk, alig várjuk, hogy útra keljünk.

Utazunk!

A szimferopoli központi állomásról indulunk. A fejünk fölött kígyózó kábelek sokasága olyan hatást kelt, mintha egy ezüstszínű labirintus lenne. Megkeressük a pénztárat, és megvesszük a jegyünket, aztán felszállunk az 52-es trolibuszra. Már indulunk is!

Huszonkilenc kilométert magunk mögött hagyva kezdünk felkapaszkodni a hegyekbe. Kisvártatva a fölénk tornyosuló hegyek árnyékában találjuk magunkat. Itt bizony már hideg van. A meredek lejtőkön örökzöld és lombhullató fákat, lejjebb pedig hóborította völgyeket látunk. A csúcsra jutva a lélegzetünk is eláll, hiszen a lefelé vezető út ugyanilyen látványos. Szemünk előtt egy kanyargós  út olvad egybe a horizonttal. A trolibusz erős fékje megakadályozza, hogy túlságosan felgyorsuljunk. A vezetőnknek köszönhetően biztonságban leérünk.

A hegy lábánál az Alusta nevű helységbe érkezünk, jobbra fordulunk, és a part mentén haladunk tovább dél felé. Balra tőlünk a Fekete-tenger látványában gyönyörködhetünk, jobbra pedig a fenséges Krími-hegység magasodik védőfal gyanánt.

Továbbhaladva az úton, a Puskino nevű falu határában rövidesen megpillantjuk a Medve-hegyet (Aju-Dag). A helybéliek szájhagyománya szerint egy hatalmas medve kővé változott, miközben ki akarta inni a Fekete-tengert. Azt mondják, a feje még mindig víz alatt van, azóta is iszik. Magamban azon morfondírozok, hogy miért nem úgy szól a történet, hogy a medve beleszédült a vízbe, mivel túl sok bort ivott. Hiszen annyi szőlőhegy mellett jöttünk el! Erről a borvidékről származik a maszandrai bor, mely nemzetközi versenyeket is nyert már.

Ezután a Nyikita nevű faluban leszállunk a trolibuszról a botanikus kertnél. Igazi nemzetközi kert ez, amelyben több ezer növényfaj található a világ minden tájáról. Jól értesült idegenvezetőnkkel, Tamarával együtt élvezzük a bejárat közelében levő hatalmas örökzöldek illatát. „Libanoni cédrusok — közli. — Salamon ilyen pompás fából építette a templomát.”  Így van, a Biblia beszámolója szerint a Salamon vezette nagyszabású építkezés során rengeteg cédrust használtak fel (1Királyok 5:6–18).

A kitaposott, kavicsos ösvényeken ballagva egy olyan ágyást pillantunk meg, amely tele van tövises bokrokkal. „Rózsa — mondja Tamara. — Kétszáz fajta él itt a kertben, és május végén, június elején virágzik a legtöbb.” Később egy két és fél méter magas, egyszerű bokorra leszünk figyelmesek. A perzsafa előtt állunk, tudjuk meg Tamarától, akin látszik, hogy tetszik neki ez a példány. „Rugalmas fáját fém helyett is használják, és kalapáccsal be lehet verni a falba, akár egy acélszöget. A vízben is elsüllyed” — mondja. Hamarosan megérkezik a trolibuszunk, és most már jólesik leülni, pihentetni egy kicsit a lábunkat, amíg Jaltába, az utolsó állomásunkra érünk. Sokan elsősorban azért emlékeznek Jaltára, mert 1945-ben a II. világháború alatt történelmi jelentőségű konferenciát tartottak a livadiai palotában. Ezen a konferencián a három szövetséges nagyhatalom vezetője azért találkozott, hogy megbeszéljék a náci Németország végső lerohanását és megszállását.

Útban visszafelé

Nemsokára beesteledik; ideje felszállnunk a trolibuszra, hogy elinduljunk visszafelé. Gyerekek különböző méretű virágcsokrokat árulnak az út mellett. Kedvünk támad vásárolni, és mihelyt leszállunk a buszról, körülvesznek az ügybuzgó kereskedőpalánták.

— Milyen virág az a hamvas fehér? — kérdezem Janától, egy vörös hajú, tizenöt éves lánytól.

— Hóvirág — feleli büszkén. — Korán reggel szoktuk szedni azon a lejtőn, amikor a hó széle olvadni kezd — teszi még hozzá, az út túloldalán levő nagy domb felé biccentve.

Máris a buszon ülünk újra, és visszafelé zötyögünk. Utazásunk a vége felé közeledik. Mint a gyerekek, akik először próbálták ki a hullámvasutat, máris mennénk vissza még egy körre!

[Térképek a 22–23. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

UKRAJNA

KRÍM

Fekete-tenger

SZIMFEROPOL

↓ Csatir-Dag (Sátor-hegy)

Alusta

↓

Puskino

↓ Medve-hegy

Nyikita

↓ Maszandra

Jalta

Livadia

Az Aj-Petri-hegy

Alupka

[Kép a 22–23. oldalon]

Aj-Petri-hegy

[Képek a 23. oldalon]

A Voroncov-palota, Alupka

[Kép a 23. oldalon]

A Márvány-barlang, Csatir-Dag (Sátor-hegy)

[Kép a 23. oldalon]

A Medve-hegy

[Kép a 24. oldalon]

A Fecskefészek kastély, Jalta

[Kép a 24. oldalon]

Borospince Jaltában; az üvegekben 1775-ös évjáratú maszandrai bor van

[Kép a 24. oldalon]

Az Ucsan-Szu vízesés, Jalta; közel 100 méteres magasságával ez a legmagasabb vízesés a Krím-félszigeten

[Kép a 24. oldalon]

A történelmi livadiai palota, Jalta